Hwenádvécsén 1944 május 16.ig több száz magyar zsidó élt. Ezen a napon deportálták őket Lengyelországba, Auswitzba ahonnan csupán néhányan tértek haza. Erről a tragédiáról sokáig nem is akartak tudni semmit a községben. Mígnem Oroszné,Évike a görög katolikus Szent Zotikosz gyermekotthon vezetője és az ott élő gyermekek rendbe hozták az elhanyagolt zsidó temetőt. Lekaszálták, kitakarították a benőtt gaztól és megemlékezésül egy-egy maguk készített pillangót szúrtak le a sírok elé. Magyarázatként – egy Márai idézettel és egy verssel szolgáltak. Hogy amikor az elhurcolt zsidó gyermekek a gázkamra előtt vártak a végzetre mindannyian pillangók szerettek volna lenni. Egy könnyű, egy lepke könnyű halálra áhítoztak.
A megemlékezésre meghívták az utolsó hernádvécsei túlélőt aki sajnos 94 esztendősen nem tudta megmászni a temetőre vezető domboldalt. Végül a gyermekek és az idős hernádvécsei hölgy lent a községben találkoztak. Ott köszönte meg a gyermekek segítőkészségét .
