Igen volt egyszer egy Guba Lajos, mindenki csak Lajosként emlegette a Derkovits utca környékén. A hetvenes évek végén amikor magam is oda költöztem már ő volt az utca embere. Sokáig azt hittem, hajléktalan, mígnem kiderült rendes lakása van a képen látható utca végében. Alkalmi munkából tengődött de leginkább csak egy pohár borért vagy valami más alkoholért dolgozott. Sok hasznát nem vettük, de megszántuk segítettünk rajta. Mindenhová bejáratos volt , reggeltől késő estig a Derkovits utcában ült valamelyik kerítés szegletében. S figyelt, s minden tudott, mindent látott. Amikor építkeztünk kifigyelte, hogy ki lopja a cementet, ki játszik össze a munkásokkal és megleste az éjszakai betörőket. Hasznos figura volt. Egy kicsit sántított, messziről szaglott de olyan szeretetre méltó volt. Ha csak be nem csícsantott mert akkor kötekedett. Képes volt annyit inni, hogy kifeküdjön. Egyszer már a halálán volt, a homokdomb tetején jajgatott amikor kihívtam a mentőket. hozzá. Elvégre csak nem hagyjuk szenvedni. Bevitték, kimosták és kapott egy szép számlát a műveletről amit persze sose fizetett meg, nem is volt miből, de ha lett volna akkor inkább még egyszer annyit iszik. Nos, másnap józanul engem átkozott, mindennek elhordott – csak fehér ember nem voltam, mert segítettem rajta. Még se lehetett rá haragudni.
Egyszer emlékszem kiderült, hogy családja van. Egy kis szeplős vörös lányka az anyjával kinyomozta, hogy Lajos az apja. A mi telefonunkon tartották egy ideig a kapcsolatot, büszkén korzóztak az utcában majd ennek az idillnek is vége szakadt. Ki tudja miért.
Mindez arról jutott eszembe, hogy mostanában arra jártam ahol Lajos háza volt. Ezt többen is kinézték ebben a jobb környezetben, s ennek következményeként egy este rágyújthatták. Ez volt a városi legenda, de ahogyan hallottam nem lehet kétségem. Így eshetett meg, hogy Lajos csak hajléktalan lett. Akkor egy időre talán két szezonra befogadtuk a pincébe, elvoltak a kutyámmal.
A rendőrség semmit nem tett a gyújtogatás kiderítésére, szerintem annyira természetes volt az ügy, hogy nem is kellett volna nyomozni. A telket gyorsan megszerezték és már is épült oda egy szép ház.
Lajosnak szereztünk egy MIK lakást az Ady hídnál a kapualjban. Egy nagy tágas szoba, minden komfort nélkülit. Hiába volt frekventált helyen Lajost csak itt törte a frász egész nap az utcánkban. Nem tudott elszakadni innen. Így aztán egy roma család ráakaszkodott és addig szekálták mígnem onnan kiszorult, megbetegedett és mára elhunyt.
Vajon a barátnője és a vörös lányka tudja e, hogy hol temették el Lajost.
