A Global Finance magazin által a világ legmegbízhatóbb pénzintézetének kikiáltott Német Fejlesztési Bank (KfW) friss tanulmánya szerint a világgazdaság történetének az egyik kiemelkedő eseménysorozata mindaz, ami a Berlini Fal leomlásával beindult. A KfW vezető közgazdásza, Dr. Klaus Borger az Alapblognak elmondta, hogy Kelet-Németország megismételte a hatvanas-hetvenes évek NSZK-jának gazdasági csodáját. Az utóbbi negyedszázadban a volt NDK-ban pontosan akkora nagyságban és ütemben növekedett a gazdaság, mint az NSZK-ban az 1959 utáni 25 évben, így mára Európa 14. legfejlettebb területe lett. Más kérdés, hogy a keletnémetek még mindig 20-25%-kal kevesebbet keresnek, mint nyugatnémet honfitársaik. Az KfW számításai szerint mintegy nettó 1600 milliárd eurójába került eddig a német államnak az egyesítés.
Klaus Borger az Alapblog.hu újságírójának, Zentai Péternek elmondta, hogy a közgazdászokból, bankárokból és szociológusokból álló kutatócsoportja által nemrég készített, egészen átfogó, reprezentatív adatok összesítését adó tanulmányukból az derül ki, hogy a kelet- és nyugatnémetek 80%-a messze több pozitív, mint negatív következményt lát az országegyesítésben. A 30 évesnél fiatalabbak esetében a keletnémetek 96%-a, a nyugatnémetek 66%-a fenntartás nélkül híve a német egységnek. Ez utóbbi adat értelmezéséhez fontos tudni, hogy a volt NSZK területén az elmúlt 25 évben mintegy kétmillió török és más emigráns kapott német állampolgárságot. A közvélemény-kutatásokba az ő véleményük is beépült, jóllehet számukra az egyesítési történet nagyon mást jelent, mint azok számára, akiknek a felmenőik az NSZK állampolgáraként élték meg a Fal ledőlését, illetve az NSZK és az NDK egyesülését.
A tanulmány legmeghökkentőbb állítása, hogy az elmúlt 25 évet „második német gazdasági csodának” minősíti. Az egy főre jutó GDP alakulása s annak üteme az NSZK-ban 1959-ben, Kelet-Németországban pedig 1989-ben – euróra és mai árakra vetítve – egyaránt 12 ezer euró volt. Huszonöt évvel később ez az adat – mindkét helyen – pontosan megduplázódott (24 ezer euró/fő). Az NSZK csodaszámba vett gazdasági fejlődési üteme ugyanolyan volt, mint a volt NDK-é, ezért jár ki neki a II. Gazdasági Csoda megnevezés!
Tény, hogy a keresetek közötti differencia továbbra is tekintélyes a két országrész közt, de pl. a (nyugatnémet) Ruhr-vidéken több a munkanélküli, mint Szászországban, és egy sor keletnémet városban átlagosan többet keresnek, mint némely nyugati régióban. 1991-ben az épphogy megszűnt NDK-ban dolgozók a nyugatiak termelékenységének 35%-át tudták csak felmutatni, ma a 76%-át. Kelet-Németországban a termelékenységi fejlődés a megháromszorozódás felé halad. Ez óriási gazdaságtörténeti „sztori”! Egy leírhatatlanul korszerűtlen gazdasági struktúrát kellett szanálni a kilencvenes évek legelejétől kezdve a keleti országrészben. Nem volt más választás, mint az egészet felszámolni és mindent újrakezdeni. A német állam – beleértve a nyugatnémet adófizető polgárokat és vállalatokat is – bár csökkenő mértékben, de mindmáig finanszírozza a keletnémet újjáépítést. Eközben több mint kétmillió keletnémet vándorolt át Nyugatra, mert ott többet keresett, vagy mert ott talált munkát. A volt NDK lakosságának csökkenése néhol még ma is kétségtelenül rányomja bélyegét a kelet-németországi viszonyokra.
A KfW vezető közgazdásza szerint az újraegyesítés eredményessége, nemzetközi politikai jelentősége, Németország világgazdasági főszereplővé válásában játszott szerepe pénzben nem kifejezhető! Ugyanakkor vannak számításaik, hisz a KfW bankcsoport bonyolította le az elmúlt negyedszázad nyugat-keleti pénztranszferjeinek jelentős hányadát, és ők forgatták át a szövetségi kasszából a nyugatnémet polgárok és cégek szolidaritásjárulék címen befizetett hozzájárulásait, számszerűsíteni tudják a Keleten vállalkozó nyugatnémet befektetőknek juttatott állami szubvenciókat, valamint betekintésük volt az egyéb szövetségi és tartományi (kelet-németországi) fejlesztésekre létrehozott pénzügyi alapok vagyongyarapodásába. Ez alapján a volt NDK-ba történt nettó támogatások eddig körülbelül 1600 milliárd eurót tettek ki. Kelet-Németország mára Európa 14. legfejlettebb gazdasági térségévé vált. Az egy főre jutó GDP-t illetően alig-alig marad el Olaszországtól és Spanyolországtól. A nem alaptalanul bírált kelet-németországi termelékenység, annak a nyugatnémethez viszonyított mutatóját tekintve, nem kevesebbről árulkodik, minthogy a volt NDK jóval erőteljesebben közeledett a volt NSZK színvonalához, mint Dél-Olaszország Észak-Olaszországéhoz. És Németországon belül eltűnőben van a keleti-nyugati gazdasági teljesítménybeli törésvonal, inkább észak-délivé alakul át: egyre gazdagodó Délről és tartósan lemaradni látszó Északról beszélhetünk.
