Tudathasadásos állapotban leledzem. Összeszedtem a Schwezoff dosszié minden lényeges elemét. Bizonyítékokat, dokumentumokat, beszéltem az összes ismerősével, mindenkivel aki ismeri a Viktort vagy a Dávidot. Jót és rosszat is mondtak róla. Sokan kitértek a megszólalás elől, félelemből, mondván nem egyszerű a történet. Figyelmeztettek is, hogy jó lesz vele vigyázni, elmondása szerint fontos emberek támogatják, mögötte állnak. Ezt maga is szereti hangoztatni.
Közben a kommunikációs igazgatója már a rendőrséggel is megfenyegetett. Teheti, mondván ő nem közszereplő, róla nem szabad írni.
Ám nem ezért kerültem dillemába , nem ezen hezitálok. A nagy kérdés, hogy ez az ember képes e majd szembenézni önmagával , s milyen hatással lesz a könyv, ez a fajta szembesítés mennyire teszi elszánttá vagy belátja – neki itt semmi keresnivalója. Visszamegy e a sekrestyék világába a prágai meleg bárba vagy minden marad a régiben és nem hagyja magát kipöckölni az ügyvezetői igazgatói székéből.
Nos, ezért még tart a tudathasadás – használok e az ügynek vagy mérgezem. Döntsék el Önök.
