Péterfi Judit, a Hír 24 Híradójának műsorvezetője közel két éve áll kapcsolatban párjával, abból 1,5 éve együtt laknak. Judit társának munkahelye Bécsben van, és ami még nehezíti a kapcsolatukat, hogy szerelme folyamatosan a világot járja.
A csinos műsorvezető úgy gondolja, az emberek azért nem hisznek a távkapcsolatokban, mert az átlagtól eltérnek.
– Ami más, abban kételkednek az emberek, mert nem a megszokott. Idegennek is tűnhet, de ez még nem jelenti azt, hogy nem normális, ha valaki vagy valakik így élnek. Kérdezem én sokszor, mi a normális? Csak az lehet az, ahol a párok hét napból hetet együtt vannak, együtt kelnek, fekszenek. Ez a jó párkapcsolat? Én nem abban látom a párkapcsolat lényegét, hogy együtt kelünk, és fekszünk. És nem azon múlik a minősége, hogy 24 órából 24-et összefonódva létezünk. Szerintem a lényeg az, hogy amikor együtt vagyunk, akkor minőségi tartalommal töltsük meg a mindennapokat. A legfontosabb, hogy örüljünk a másiknak. Természetesen hiányzik a párom lefekvéskor és felkeléskor is. A legjobbak a közös álomba szenderülések, a közös „szuszizások” – én csak így hívom. Imádom. Imádjuk. De én megtanultam örülni annak, ami van. Persze az ember hajlamos a mohóságra, és sokszor én is többet akarok, mert fáj a hiány. De ez most egy élethelyzet, és ebből kell kivenni a legtöbbet. Vannak rosszabb napok, de jobbak is, és előfordulnak mélypontok és magaslatok is, ahogy minden más kapcsolatban. A párom mindent megtesz azért, hogy minél több időt lehessen velem. Legutóbb egy papírra naptárt rajzolt, és hozta az ágyba, hogy megmutassa egy hónapra kivetítve, mit tervez. Hol tudunk pihenni, hol kell nekem utána repülnöm, és mikor van ő Budapesten. Eltervez mindent, és ez igazán szeretnivaló. Sokszor látom rajta, hogy kimerült, a sok utazás megviseli. De szó nélkül csinálja, és boldogan jön mindig be az ajtón – mesélte őszintén a híradós, aki szerint a párkapcsolatokban is rugalmasságot várnak egymástól a felek. Judit ennek tudatában megérti, hogy a munkája most külföldre szólítja.
– Amikor megismerkedtünk, akkor is világutazó volt, így szerettem belé. Az én munkám ide köt, tehát össze kellett hangolni az életünket. Bécs nem a világ vége, pillanatok alatt ott vagyok, de leginkább ő siet hozzám haza. Telefon, skype működik. Szerencsére nem úgy élünk mint 100 évvel ezelőtt, amikor csak levélváltással tudtak egymással kommunikálni a szerelmesek. Ráadásul mi hét napból négyet biztosan együtt vagyunk. Rengeteget utazunk, és ahová tudom, követem a párom. Ha ő épp Varsóban tárgyal, akkor utána repülök, és a tárgyalás végeztével programokat szervezünk, kirándulunk, és külföldön töltjük a hétvégét. Nagyon változatos. Persze kiszámíthatatlan néha, de éppen ez a fűszere.
A Hír24 műsorvezetőjének volt ideje megtanulni, mit hogyan kell megoldani az életében, hiszen húsz évesen elköltözött a szüleitől. Tisztában van azzal, kit kell hívni, és kire számíthat. A párja, amiben csak tud, segít neki.
– Nem feltétlenül akar minden nő megerősödni, de ha úgy hozza az élet, kénytelen megkeményedni. A mai világban meg pláne. Ha nem vagy rákényszerülve, akkor elengeded magad, és élvezed a női mivoltodat, de amikor az élet úgy hozza, meg kell tudnod oldani a feladatokat. Nem tagadom, vannak nehéz pillanatok. Igen, néha könnyezik is az ember, mert egyedül érzi magát a nagyvilágban. De szerencsére ott a család és a barátok és természetesen a munkám, amit nagyon szeretek, és eltereli a figyelmem. A szeretteimre mindig számíthatok, és ezért a sorsnak nagyon hálás vagyok. A rossz pillanatok pedig elmúlnak, semmi nem tart örökké. Fel kell állni, néha egyedül és menni kell tovább. Nincs idő keseregni. Én ezt a „képességet” anyukámtól örököltem. Apukám is külföldön dolgozott, így anyukám kénytelen volt három gyerekkel a karján házat építeni, pelenkázni és megoldani azt, hogy mindig legyen meleg étel az asztalon. Apukám pedig amikor tudott, jött, és segített. Számomra ez volt a minta, ezért nem furcsa az az élethelyzet, ahogy most élek. Bizonyára nem véletlen a párválasztásom.
A hírműsorvezető elárulta, megvan a családi fészek, és jól érzik magukat benne.
– Ha statisztikát készítenénk, nem hiszem, hogy abból az derülne ki, több távkapcsolat végződik szakítással mint bármelyik más. Természetesen tervez az ember. Benne vagyunk már abban az életszakaszban, hogy kell is erre gondolni. Sürgetni és erőltetni azonban nem lehet. Utazni bébivel is lehet, pelenkát bárhol lehet kapni, a munka akarás függvénye, a szerelem pedig nem távolság kérdése. Addig kell élvezni és úgy, ahogy megadatik.
