Az év második felére akár 70 dolláros hordónkénti átlagárat prognosztizál az olaj világpiacán a New Jersey székhelyű legautentikusabbnak tekintett (olaj)ár- és értékelemző tanácsadó műhely, az Oil Price Information Service (OPIS) vezető elemzője. Denton Cinquegrana az Alapblog.hu-nak adott interjúban értelmetlennek nevezi azok okoskodását, akik az utóbbi hónapok fejleményei mögött konspirációt szimatolnak. Az OPIS meghatározó jelentőséget annak ad, hogy az USA a világ harmadik legnagyobb olajtermelőjévé vált, és hogy bekövetkezett a palagáz- és palaolaj-forradalom. Látni fogjuk, hogy néhol a nyersolaj hordónkénti ára negyven dollárra esik, de nyár körül beindul az emelkedés, de az nem fog elvezetni a fél évvel ezelőtti százdolláros tartományig.
Denton Cinquegrana az Alapblog.hu újságírójának, Zentai Péternek adott interjújában elmondta, hogy előjelzéseik szerint a benzin gallononkénti átlagára az amerikai kutaknál 2 dollárnál fogja elérni a mélypontot, aztán az év második felében viszonylag komoly elmozdulás következik be a piacokon – felfelé.
Jelenleg az USA-ban irányt mutató Texas Intermediate nyersolaj 44 dollár körül van, az Európában jobban ismert Brent olaj 49-50 dollárt ér hordónként. Mindkét fajtánál maximálisan további öt-nyolcdolláros csökkenést valószínűsítenek. Az év második felében a világpiaci átlagárat 65-70 dollárra prognosztizálják. A drágulás azért várható majd, mert történelmileg példátlan gyorsasággal zuhantak az olajárak júniustól december elejéig: a Brent hordónként 108 dollárról 53 dollárra. Ebben benne van az európai stagnálás, a deflációs várakozások, a kínai lassulás, a globális túltermelés jelentőségének a túlértékelése. Európa nemzetgazdaságai jobban fognak teljesíteni a vártnál, az orosz geopolitikai krízis pedig – várakozásaik szerint – inkább stabilizálódik, mint mélyül.
Az utóbbi idők áresésének fő katalizátora az volt, hogy a várakozásokkal ellentétben a világ első számú exportőre, Szaúd-Arábia nem fogta vissza a termelést. Ott egy hordónyi olaj kitermelése még 20 dollárba sem kerül, míg Kanadában például 60-90 dollár között mozog egy hordónyi olaj felszínre hozása és finomítása, az Északi-tengeren 50 dolláros az átlag. Ettől kezdve nem csak az olajár kezdett zuhanórepülésbe, de az energiaszektorhoz kapcsolódó minden jelentős vállalat részvényeinek az árfolyama is. 15-20 százalékos tőzsdei esések néhány hét leforgása alatt! Mostanra már tapasztalni, hogy megint élénkül a kereslet ugyanezen vállalatok papírjai iránt. „A piac tehát már üzeneteket küld az olajár – szerintünk – fél év múlva várható emelkedését megelőlegezendő” – mondja.
Az OPIS vezető elemzője nem valószínűsíti, hogy összebeszélés történt volna Amerika és Szaúd-Arábia között. Szerinte amerikai érdek a palaolaj és a palagáz kitermelésének kifizetődő szinten tartása is, így egy esetleges összebeszélés úgy tűnne, hogy az USA saját maga ellen cselekszik. Az áreséssel rosszul jár a drágán termelő Alaszka, rosszul jár Norvégia, nem szólva az energiaszektorhoz tartozó óriási vállalatok veszteségeiről. Az olajár alakulásában egyre inkább csak a kereslet-kínálat viszonya meghatározó. Olyan faktorok játszanak például szerepet, mint az, hogy a múlt héten az USA-ban 8 millió hordóval nőttek az olajkészletek a várt 3 és fél millióval szemben, a dízelüzemanyag- és a fűtőolaj-készletek pedig a prognosztizált mennyiség ötszörösével, 12 millió hordóval duzzadtak fel. Eközben a kitermelő cégek kénytelenek továbbra is teljes üzemmódban dolgozni. Nem állíthatják le a fúrásokat, a finomítókat, a feldolgozást, mert a tavalyi magas árak közepette beindított befektetésekből megtérülést kell produkálniuk. Az olajtársaságok számára a cash-flow sokkal fontosabb, mint holmi spekulatív készletfelhalmozás. „Számításaink szerint még további hat hónap fog eltelni, míg megengedhetővé válik a termelés néminemű visszafogása” – teszi hozzá Denton Cinquegrana.
Az amerikai kitermelés – beleértve a palaolaj-palagáz piaci tényezővé válását – radikális fokozódása óriási csapás az OPEC-tagokra és Oroszországra. Valójában az amerikai piaci jelenlét fokozódása az, ami igazából korlátot szab az áremelkedés mértékének. Az OPIS belátható időn belül elképzelhetetlennek tartja, hogy ismét 100 dollárig dráguljon az olaj. Azzal, hogy az USA a világ harmadik legjelentősebb olajkitermelőjévé vált és élen jár a palatechnológiák forradalmában is, a reális piaci kereslet és kínálat viszonyának alakulása az, ami meghatározza az olaj árát. Jelenleg semmi más lényeges piacot befolyásoló tényezőről nincs szó, mint arról, hogy mikortól és hol várható olyan globális gazdasági fellendülés, amely képes érdemlegesen csökkenteni a túltermelt mennyiséget. A piac mintha győzedelmeskedett volna a politika fölött…
