Szokjuk az új táblát. Feltűnően nagy és olyan tipikusan szájbarágós. Mostanában helyezik majd ki az M7 sztrádán, az ország első autópályáján. Főleg azokon a helyeken ahol már három sáv található. Arrafelé ugyanis minden mazsola meg van győződve arról, hogy neki a teremtés a középsőt jelölte ki. S ott bármennyire szűkölve cammog, se balra se jobbra nem térhet át. Tapasztalatom szerint ez a tábla ötlet jó, kell és valóban siralmas a valóság. Csak azt is tudom, hogy ez fabatkát se ér. Mi már ilyenek vagyunk. Amit megszoktunk, amit másoknál is látunk, elhisszük, ez a tökéletes, ez a helyes.
Különben a gubanc nem itt van. A baj az, hogy van egy bizonyos súlyos, balesetveszélyes, halálos kockázatot jelentős szabálysértés amiért soha senkit még büntettek meg. Ez nem más mint a követési távolság be nem tartása. S amíg ez csak folyamatos gyakorlat, s nem jár tragédiával, nem büntetnek érte.
Jómagam gyakran autózom Miskolc és Budapest között. Igyekszem szabályosan haladni ám még olyan utam nem volt, hogy ne akadt volna legalább egy autós aki előzés közben ne nyomakodott volna rá. Fénykürtölve vagy dudálva, index csattogtatással , képesek húsz centire a kocsim mögött tolni. Nyomulni. Jelezve, hogy ők nem csak a matricát hanem az egész pályát megvették. Én meg tírhúljak az útból.
Nos nem kell félteni. Vakmerő vagyok. Ilyenkor elsőre a vészvillogót kapcsolom. Ha nem veszi az adást, enyhe féklámpás morze jeleket sugárzok. Ha erre még inkább bepöccen a fószer jön a következő kaszkadőr mutatvány – csak azért is satuzok egy finomat. Olyat, hogy ha nem jön belém legalább a szélvédőt fejelje le. Általában ez az utolsó a leghatásosabb. Innentől viszont kard ki alapon megy a folytatás. Az oktatás már hiábavaló. Az adrenalin szintünk kezd szinkronba jönni és ez a mutatvány akár Pestig is eltarthat.
Na erre mondom, hogy hiába a sok traffipax ha ezt bizonyos szabálysértést nem szankcionálják. Mondjuk úgy, hogy civil rendőrautókkal végig pásztáznák a sztrádát legalább hetente egyszer és a nyomulósakat megbírságolnák. No meg elküldenék őket egy pályaalkalmassági vizsgálatra ahol elmagyaráznák neki, hogy a kocsijának a lóerőszáma nem azonos az ő szamárságának a mértékével. Vagy ha igen nem biztos, hogy forgalomképes.
Különben ha hiszik ha nem – még akkor amikor itthon nem volt sztráda – az NSZK-ban belém sulykolták a pályán jobbra tarts, minden előzés után, a hátra tűkőr annyira fontos mint az átlátszó szélvédő.
