Már aligha emlékszem rá, hogy honnan de nekünk kettő is volt ebből a hetvenes években. Sose használtuk, már régen nem volt rá szükségünk. Volt rendes elektromos vasalónk. Persze az akkori divat szerinti nylon ingeket nem is kellett vasalni. Így aztán ezt a két parazsas vasalót kivittem Svédországba és az első Göteborgi régiség kereskedőnek eladtam. Talán három havi fizetésemnek megfelelő összeget kaptam darabonként. Boldog voltam mert a kereskedő rögtön rendelt tőlem még újabb tízet. Azóta se tudtam neki leszállítani. Remélem ő is túltette már magát ezen a fájdalmán.
Mert ugye időközben fejlődött a vasalás technika.Magam is beszereztem egy útszéli lomistól egy német ipari vasalót. Nem akár milyet, egy működő masinát. Ott helyben nem tudtuk kipróbálni, nagy rizikót vállaltam amikor kifizettem.Ezzel olyan élet vasalhatok a nadrágra, hogy utána akár meg is borotválkozhatok vele.Ilyen géppel először az ausztriai Veldeni Park hotelben találkoztam. Amit ott kivasaltak nekünk azok egy évig tartották a formájukat.
