Nagy nap a mai. Másodszorra is bekerültem az ötös lottó húzók csapatába. Aki nem tudná, ez úgy megy, hogy erre lehet pályázni. Persze előtte be kell szállni a fogadásba. Nos attól, hogy most Pestre hívtak még nem leszek képernyőn. Általában tíz személyt választanak be, ők mindannyian kapnak fejenként harminc ezer forintot mint helyszíni szurkolók. Ám induláskor közülünk egyet húzónak sorsolnak. Ez a legnehezebb meló, helyben egy millió forintot adnak ezért. A másik kilenc viszont beéri a harminc ezerrel. Ha Pesti vagy jó buli, a vidékieknek viszont már mákos , hiszen ha párban utazol is legalább ennyi az utazás.
Legutóbb is be kellett érnem a sima harminccal. Bár előtte nagyvonalú ajánlatot tettem a többieknek, mondtam, egyezzünk meg, bármelyikünk is kapja az egy millát osszuk el. Fejenként hetven ezer, és marad háromszázhetvenezer a nyertesnek. Illetve a harminc ezerrel kevesebb mert neki nem jár az alap óradíj. Nem tettszett az ötlet, mindenki meg volt győződve, övé lesz az egymillió. Utána bezzeg nyolcan már a fejüket verték volna a falba, hogy nem hallgattak rám. Na, mindegy most is bepróbálkozom. Nem mindegy, hogy kilenc vagy egy csalódott ember megy majd haza este a Pólus centerből ahol majd valakinek kikaparjuk a szerencséjét.
Addig is mindenki küldje el nekem a számait. Ha én húzók, jó pénzért azokat fogom kihalászni. Majd fifti-fifti. Áll az alku?
Közbe kéretik nekem szurkolni. S nézzék el ha lámpalázasan kaparászok .Ja és azt se vegyék zokon ha az ottani szokásos hülye kérdésekre hülye válaszokat adok. Csak a számokra koncentráljanak. Erősen, mint valaha Gíyurcsók sámán barátom
Itt jelzem, hogy hamarosan zárul a meg nem érdemelt szabadságom. Ami miatt ritkábban frissült a gráf. Hétfőtől a régi kerékvágásban belevetem magam a melóba.
a tévés távgyógyító.
