Ma olyan hangos bemondós napom van. Keresek , kutatok, s intézkedek. Hátha akad segítség. Bár kezdem érzékelni a nyugati kultúrát. Azt a pazarlót, amire most a fél világ, a harmadik ország népessége vágyik. Ha valami elromlik, nem javítjuk. Kidobjuk. Sebaj, veszünk újat.
Nos, a gondom a következő. Van egy jó öreg kipróbált, harcedzett német Junkers combi kazánunk. Ontja, pardon ontotta a meleg vizet, de mostanra megmakacsolta magát. Nem indul be csak a radiátoroknak adja. Nekünk nem. Mint laikus kapiskálom a hiba okát. Valamikor tetettem néhány napkollektort a tetőre és ezzel nyaranta egy hőcserélővel rengeteg forróvizet állítottam elő. Persze ez is átcsordogált a kazánon, a pufferből kijövő fűrdőviz az eredeti úton jött meg. Csak amikor a kazánba szerelt hőérzékelő vaczkeráj elegendőnek tartotta a hőfokot a gázégők kikapcsoltak. Sajátos megoldás, nem mekmesterek találták ki. Idáig működött mint ahogyan az is, hogy a vízteres kandalló kazánban már forrt a víz a gázkazán lekapcsolt. Valami ilyesmi van a Junkersben.
A lényeg, hogy a mesterek – akik idáig kijöttek feladták. Mindannyian adtak egy jó nevű szerelő telefonszámát – mondván hívjam őt. Barátaim , ma ott tartok, hogy sikerült körbetelefonálnom. Valamennyit. Mára már mindenki megadta a másik számát. Szinte komikus, hogy a mesterek egymást ajánlgatják. Kölcsönös szimpátiával. Hozzátéve, hogy ha ő nem akkor senki nem segít. Szép ez a szakmai szolidaritás. Ennél már csak az lenne a szebb, ha jönne valaki és megjavítaná a kazánt.
Állítólag ezt a hőérzékelő vackot már nem gyártják.
Ki mit tud….?
