Engedtessék, meg , hogy időnként hiúságomnak is szenteljek egy kis időt. Mint betegesen internet függő naponta megnézem, akár többször is, hogy melyek azok a témák amelyek feldobják a portál forgalmát. Fontos. Nem titok, hogy a hirdetőim is kíváncsiak , hogy mennyien szöszmötölnek a Szantograf.hu oldalon.
Nos a héten a botlatókő vezeti a listát. A Kínai XXXL a második, a franc se tudja miért , szeretném megfejteni. Majd itt van a miskolci török étterem amelyre máig is naponta hatszázan kattannak rá . Talán ki van adva az ott dolgozóknak a folyamatos klikkelés. Egyébként Sever Özer aki nem akar hirdetni. Minek is ha dübörög az üzlet.
Akkor folytatom azzal a hírrel, hogy Nyugat Európa és Budapest után Miskolcon is kirakták ezeket az apró réztáblákat. Rajta, hogy az elhurcoltak, az elhunytak a nemzeti szocializmus áldozatai. Peregnek a hozzászólások. Akik úgy gondolják, hogy a nácizmus idején vallásuk, politikai meggyőződésük miatt kivégzettek megérdemlik ezt a sajátos emléket eszükbe se jut kommentálni. Akik egyetértenek, hallgatnak. Viszont van egy különös réteg amely nem süllyed oda, hogy büdös zsidó kommunistázzon és holokamuzzon. Kifinomultabban állnak hozzá a témához. Szerintük ezeket a réztáblákat úgy is felszedik a helyi fémgyűjtők. Más, a táblák csúsznak és mi lesz ha elesünk rajta. Ki fog kártérítést fizetni. Miért nem írják, ki, hogy tűsarkúban ne tipegjünk rajtuk. S legyen kötelező a városban a kínai tornacipő, ami nemcsak kényelmes, de biztonságos és olcsó is. Azt is megkérdezik, hogy ezt vajon az állam , a mi pénzünkből finanszírozza e? Válaszom, nem. Adakozásból készülnek a botlatókővek. Ha ez eléggé megnyugtató, akkor még mindig megválaszolatlan, miért csak a zsidóknak jár ez a kiváltság. Sőt akadt egy történelemben aligha járatos hölgy aki nem volt képes különbséget tenni a kádári és a nemzeti szocializmus között. S magát az általa megélt „cocializmust” vette védelmébe.
Azt kell mondanom, nem vagyunk egyformák. Szerencsére. Ám ennyi beszólás után hajlok rá, hogy igazat adjak a kétkedőknek is. Abban, hogy igen ha van rá keret akkor a kommunizmus áldozatai is kapjanak egy-egy ilyen botlatókövet. Miért ne – legyen rajta, hogy Kovács Béla aki ebben a házban élt a sztálinizmus áldozataként hunyt el. Rakjuk tele az utcákat ezekkel. Ez lenne maga a magyar történelem. A huszadik század véres esztendeit séta közben ismernénk meg. Azt nem szeretném ha a két féle áldozatok most az aszfalton kelnének versenyre. Az se lenne ildomos ha az egyik kő nagyobb lenne a másiknál, jobban kiemelkedne a járdából. Szép lenne, ahogyan mártír elődeink egymás mellett botladozó köveken hirdetnék az emberi gonoszság minden árnyalatát.
