Egyre nehezebb, s fárasztóbb közérdeklődésre számot tartó helyi témát találnom minden héten a szokásos jegyzetemhez. Ám ha már ezt a favágó szakmát választottam , mást nem tehetek mint kajtatok a kuriózumok nyomába. Aztán hol sikerül hol nem. A hét jobb híján az írógép műszerészeket pécéztem ki. Hogy ők micsoda császárok voltak ! Igen voltak. Na akkor erről írok a héten.
Nekem is volt a fentihez hasonló baszom nagy írógépem. Gyönyörű betűi voltak, kimondottan olyan régiesek, a múlt század elejéről. Ezekhez még speciális szalag kellett, s nehéz volt beszerezni. Kopogásuk csengő muzsikaszerű volt. Nagyon szerettem rajta dolgozni.
S most elárulok egy nagy titkot. Az állambiztonsági szervek szinte minden intézményi és privát írógép klaviatúra mintáját gyűjtötték. Ahol lehetett legálisan, mondjuk a szerkesztőségből egyszerű volt átkérni mindannyiunk gépének egy-egy kéziratát. Volt pontos listájuk, hogy kinek milyen gépe van otthon házi használatra. S ha névtelen, gyalázkodó vagy politikai uszító levelek szerzőjét kellett kinyomozni könnyű dolguk volt. Egyszer egy kollégánk egy szerelmi háromszögben megesett szerepe révén így került bíróság elé.
Hogy, hogy van most … na majd erről is mesélek.
Az írógépekről meg a csütörtöki Északban olvashatnak még sok mindent amit most elhallgatok.
