Utazni pedig muszáj – hibernáltak az első osztályon – kárpótoltak három száz forinttal – a csehek etetik , itatják a magyar utasokat

Mivel a héten már kétszer is felautóztam a fővárosba, a hétvégén a vonatot választottam. Túlkoros parazitaként  nekem már csak a helyjegyet és az első osztályra szóló különbözetet kellett fizetnem.Megjegyzem Mezőkövesdig vacogtam, abban az egyetlen fülkében  nem volt fűtés ahová nekem szólt a jegyzem. A képen látható kedves kalauznő felajánlotta, hogy a kapcsolótáblán újra indítja a hősugárzót majd amikor már ez se segített kaptam egy jóvátételi bont. Tessenek megkapaszkodni, a meleg elmaradásáért három darab egyszáz forintos MÁV utazási utalvánnyal kárpótoltak. S ezt már bárki felhasználhatja, akár el is elajándékozhatom. Mondjuk húsvétkor. Egy évig felhasználhatók tehát még karácsonyig is őrizhetem.

Visszafelé luxus utam volt. A cseh tulajdonú étkező kocsiban egyedül, magányosan ebédelhettem. Az árak és a feltálalt ételek minősége szoros érték arányban voltak.  Az viszont érthetetlen, hogy a magyar vonalon üzemeltetett utasellátóban miért nincs magyar nyelvű étlap. Mentségükre szóljon a képes kínáló füzet. Váltópénzük nem volt. A bankkártya leolvasójuk elromlott vagy térerő hiányában nem működött. A csapot cseh sörük viszont mindenért kárpótolt. Azt viszont nem értem, hogy hová lett a hazai utasellátó?  Hogy a régi szalonkocsik már a múzeumba kerültek azon nem csodálkozunk, de a mozgó büfék eltűnésére nincs magyarázat.