Új elnöke van ma déltől a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, Hargitai Miklós személyében. Gratulálok az új megbízatásához.Jelentős fölénnyel nyert ami mellette szól.
Bármit is írok majd könnyen a szememre vethetik, savanyú a szőlő. S igazuk van. Savanyúbb a savanyúbbnál. Ezzel ugyanis megpecsételődött a nagy múltú szövetség jövője, sorsa. Ahogy korábban írtam a forradalmi hevülettől átitatott, a szakmától távollévő nyugdíjasok úgy gondolták, minél nagyobb lesz a káosz annál egyszerűbb lesz a szövetség maradék vagyonát is eltüntetni. Rá is szerveztek a választásra.
Hogy mi közöm van mindehhez, miért, minek pályáztam vidéki tollforgatóként elnöknek.
Kezdem azzal, hogy 1969 óta vagyok tagja a szervezetnek. Őrzöm az első ideiglenes igazolványomat és a következő nyolcat – a plasztikot, a fóliásat, s a nyomtatottat – amit adtak a tagdíjért cserébe. Nosztalgiáztam is. Valamikor az átkosban újságírónak kellett szegődni a tagsághoz. Volt üdülőnk, külön orvosi ellátás és sok sok egyéb kedvezmény. Többek között bizonyos időközönként soron kívül akár részletre is kaptunk autót a Merkurtól.
Mivel a 2015 nyarán elkövetett választási csalást megóvtam – nem volt nagy hőstett – most engem is jelöltek elnöknek. Igen, mondhattam volna nemet , megköszönhettem volna és büszkén kimaradok a vásári búcsúból, de komolyan vettem a felkérést. Lassan félévszázada írok, csaknem másfél évtizedig válság-menedzseltem a Déli Hírlapot erős kihívást éreztem az új poszt iránt.
Ám megtapasztaltam, hogy a szövetség menthetetlen, egyre erőteljesebb bukóban van. A pesti, egy irányba elkötelezett baloldalnak tetsző társaság markába került. Mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Klubrádió teljesen verseny semlegesen csak Hargitait hívta be a stúdióba. A másik balos média képviselőjét meg visszaléptették a javára. Ment az osztozkodás, jól matekoztak.
Kedves Olvasók , bár belügy, olyan maradjon köztünk féle, országos méretekben nem nagy ügy, de alig 10 év alatt a szövetség elkártyázta az Andrássy úti palotát és a Balatoni, ezüstparti szállodasorát. Ezeknek az ingatlanoknak az ára legalább 10 milliárd forint. A bátor, tényfeltáró magyar sajtó némi betyár szolidaritásból erről persze hallgat. Aki erről többet is tud meghallgatnám.
Hová lettek a milliárdok? Hová lett a vidéki kollégák által is befizetett tagdíjakból létesült ingatlanok. Hol van a fekete lyuk amin keresztül minden eltűnt és jövőben még egyszerűbben folytatódhat majd ez a tendencia. Mindenki tudja, de hallgat.E miatt egy szűk kör a szövetség fővárosi vízfeje kínosan ügyel arra, hogy vidéki elnök még véletlenül se kerülhessen az elnökségbe.Mint minden jelölt jómagam is kaptam három percet, hogy a programomat ismertessem. Hargitai úr ennek a háromszorosát. Árpási levezető elnök hiába kolompolt a poharán, a leendő elnök nem akarta hallani. Minden kampány beszéd után következtek a kérdések mint egy normális bizottsági meghallgatáson. Vince Mátyás, jó indulattól mentesen megkérdezte, van e bűntudatom, hogy a korábbi választási csalást megóvtam. Mit mondhattam volna erre mást – katolikusként se biztos, hogy meg kellene gyónnom. Egyébként mint levezető elnök többször próbálta befolyásolni hallgatóságot, de nem nagyon kellett erőlködnie. A bukott népszabis lobbi összetartott.
Nem is értem – már lassan három hónapja nincs Népszabi és még mindig forog a Föld. Lehet, hogy ezután lassulni fog?
A pesti bagázs készült a megmérettetésre. Hargitai megválasztásával üzentek, a Népszabadság készül a visszavágóra. Számukra csak az a jó és hiteles amit ők írnak. Úgy ahogyan nekik tetszik. Az eszükbe se jut , szentségtörés lenne a piaci viszonyokat is mérlegelni. Amikor a Népszabadság magára hagyta a Délit, amikor itt a régióban több ezer bányász és kohász az utcára került, annyira nem szörnyülködtek mint amikor harminc pesti tollforgatót tettek lapátra. Mondván ez már nemzeti ügy. Ezért le fel kell rohangálni a Kossuth Lajos téren és Brüsszelbe kell szaladni panaszkodni.
A szövetség többet érdemelne. Kamarai jogosítványt, szakmai érdekképviseletet. Ehhez viszont sürgősen át kellene világítani az egész szervezetet. Ki kellene deríteni, hogy miért nem akarják, hogy a vidéki megyei, s önkormányzati sajtó munkatársai is helyet kapjanak a szövetségben.
Ha ez nem sikerül, akkor a MUOSZ tovább pártosodik – persze ehhez már nem kapják meg az idei tagdíjamat. Azt hiszem, hogy innentől rajtam kívül még sok százan döntenek így. Hiszen egy olyan sóhivatal amelynek az élén álló pártelnök, Ludas Matyinak képzeli magát hamarosan elveszti a maradék taglétszámát is.
Most kérem, az országos szót tessék kihúzni a szövetség nevéből. Elég annyi , Magyar Újságírók Szövetsége. Tessék kímélni a vidéket.
