Ha belegebedek, se tudom körbeírni, milyen íze van a Bambinak. Pirosas rózsaszínű, cukros, szirupos szénsavas, iható folyadék. Formás, csatos üvegben, vékony szalaggal átfűzve kínálják. A palack nem akármilyen, cifrázott, recésen nyomott mintás. Ízében meg se közelíti a citromos limonádét vagy a málnaszörpöt, mi mégis Bambit kortyolunk. Ez a magyar kóla, a kor nevezetes hungarikuma. Pontosan egy forint 30 fillér, plusz az üvegbetét. Hűtve, jegesen szeretem, s még akkor se mondok le róla, amikor híre megy, hogy rákkeltő kátrányból állítják elő. Körmöczy Imréné doktor az egyetemről egyenesen a tanácsi tulajdonú Rum- és likőrgyárban helyezkedik el. A kilencvenes évekig főmérnökként vezeti az üzemet. Ő és Bodnár László műszaki vezető élete egybeforr a partizán utcai üzemmel. Ott vannak, amikor a Magyar Likőripar 27. számú egysége vagy éppen a Kisvárdai szeszipari vállalat kirendeltsége. Amiről ők nem tudnak, az nem is volt ott. Együtt dolgoznak Barsi Tiborné, Benke Lajos igazgatókkal, Farkas Béla és Kékesi Antal főmérnökökkel.
A szocialista iparszervezés különös vállalkozásokat kreál. Ital – és vegyi cikkgyártó vállalatként kezdenek. Amire csak szükség lehet, itt állítják elő. Szikvizet, hypót, kályhafényport, hordó-ként, és ha kell, még Slip márkanéven csúszásgátlót is készítenek a szíjhajtású motorokhoz. Rugalmasak, mint egy téesz melléküzemág, mindennel szolgálnak, amit a lakosság csak igényel. Tapolcai vizet is palackoznak, amikor megjelennek a Bambival. Svájci aromát kapnak egy külkereskedelmi cégen keresztül, de igazából senki nem ismeri az összetételét. Mutatós, ízletes a kiszerelése, megfelel a kor igényeinek, s mivel nincs más, ez lesz a magyar kóla. A mi Bambink karrierje töretlen. Körmöczyné Erzsike tagadja, hogy bármi köze lenne a kátrányhoz, egy viszont biztos, minden géptisztítás után furcsa, feketés üledék csapódik le a gépsoron. Közben a nyugati relációban egy svájci céggel is sikerül gyümölcsöző – szó szerint értendő – gyümölcsöző kapcsolatot teremteni. Máris megjelennek a körte és az alma üdítők, sőt később a jaffa is. Igazi narancs aromát kapnak. Egy szavuk se lehet, viszik mint a cukrot.
Nincs más, még messze a Traubisoda, a Gyöngy és a Márka, a nagy nevek, a nagyágyúk még váratnak magukra. S ami megmagyarázhatatlan – saját kútfőmben – alig emlékszem igazi rostos gyümölcslére. Talán egyedül uralja a piacot az őszilé – a préselt kajszi, mígnem elsőként tör be a vendéglátóiparba az univerzális Siólé. Magyar gyümölcsökkel. Közben a Partizán utcán, a jellegzetesen miskolci ipartelepen kiszimatolják, hogy a Coca-cola Magyarországra is kacsingat. A béketáboron belül minket néznek ki maguknak elsőként. Az akkori Szeszipari Tröszt tagvállalatai közül elsők között pályázzák meg ezt a projektet. A főmérnökasszony szerint az országban itt kezdik meg harmadikként a kóla palackozását. Nem könnyű a beépülés egy igazi hatalmas, nyugati konszern berkeibe. A nyugat-németországi Essenben kapják a konspiratív kiképzést. A fekete üdítő gyártási jogának megszerzése, a beavatási szertartás igazi marketing akció. Itt tudják meg, hogy a kólát két komponensből, az ából és a béből kell mixelni a megfelelő arányban, és ehhez adagolják a különleges ellenőrzésen átment szénsavas vizet. S kevernek hozzá folyékony cukrot is. Hogy mi is van ezekben a komponensekben azt senki nem tudhatja. Essenben se, sőt Amerikában is csak két megbízható ember. Ők azok, akik biztonsági okokból mindig külön repülőn utaznak, hogy nehogy egyszerre veszítsék el őket. Az eredeti titkos receptúra egy bank biztonságos széfjében van elhelyezve, s három ember juthat hozzá. Ha egyikőjük elhunyna, azonnal újat választanak helyette. A legenda, a mese, a marketing tökéletes. A Partizán utcai telepen annyira lelkesen kezdik a palackozást mintha az életelixír gyártási jogát nyernék el. Körmöczyné a Sajószentpéteri üveggyárból rendeli meg a speciális colás üvegeket. A német vezérkarral együtt mennek az első szállítmányért. Az esseni vezérnek nagyon tetszik a palack, de megjegyzi, van egy speciális próba, azon minden üvegnek át kell esnie. Kimennek a folyosóra, és mint a gyerekek gurigáznak a palackokkal. Kimérik a csempepadlót, hogy megfelelően vízszintben van- e, majd játszanak. A teszt lényege – csak az palack jó, amelyik egyenesen gurul, ha kellően ki van egyensúlyozva. Sajnos az első szállítmány nem megy át a vizsgán, tonnaszámra zúzzák össze. Végül később büszkén jelentik, hogy itt gyártják a világ legjobb, legtökéletesebb kólás üvegét. Mellesleg akkoriban szokássá válik ez a fajta gurigálós játék a gyárban és a palackozóban, de még az irodaházban is.
A Coca-cola végül nem sokáig marad a gyár privilégiuma. A többszöri átalakulás következtében teljes profiltisztítás következik be. Ez is úgy eltűnik innen, mint a sokat visszasírt Bambi.
Az örök fiatalság csodaszere.
