Kongatják a vészharangot a miskolci repülőtér felett.
Kiszúrták micsoda szép lapos szilárd terület gyep ez a város határában. Ha felszámolják, a jelek erre utalnak akkor egyetlen vidéki városként repülőtér nélkül maradunk. Hogy idáig már mi mindent romboltak, tettek tönkre a városunk történelmi múltjából dacból, csak azért vagy pillanatnyi önző gazdasági érdekek mentén akkor egy órán át sorolhatnám a listát. Vajon mi minden köt minket ehhez a tágas horizontú földdarabhoz és miért is fájna a szívünk, ha megszűnne a repülőtér.
Akik nem itt nőttek fel nem tudhatják, hogy a Szentpéteri kapui lakótelep helyén még egy színvonalas lóversenypálya, ügető volt. Magam is sokat kibicikliztem oda, hogy tovább karikázzak a reptérre. Ahol reggel este landoltak a Maszovlet, s Malév járatok. Ha ügyes voltam elsőnek szaladhattam fel, hogy segítsek lepakolni az összekötegelt Esti Hírlapot. Még később – azt hittük ez a jövő – két helyen is megnyílt a Malév exkluzív kirendeltsége irodája. Ahol elegáns kapitányi uniformisba bújt személyzettel is találkozhattunk.
Számomra élmény volt az összes repülőnap, amelyen, mint a búcsúban ott tolongott az egész város. S vadászgépek, lökösök húztak el a fejünk felett úgy, hogy láttuk a pilótát, aki valamikor itt kezdett, vitorlázóként.
Ha kedvem úgy tartotta kimentem megnézni az Ancsát, a kétfedelű motorost, amelyről az ejtőernyősöket szórták a város fölé. Ha kellett még a népkerti sportpálya közepére is. Egy kezdőrúgásra.
Veres Zoli bácsival. a helyi első sárkányrepülő veterán Skodájával legalább havonta egyszer kilátogattam. Hogy aztán firkászként nekem kelljen megírni az öreg tragédiáját. Láttam a zöldfülű vitorlázókat, akik még csak az oktató előtt ülve csörlőztek fel a magasba. A százesztendős repülőtér csaknem ennyi idős klubjában gyakran megfordultam, megismertem az összes elnököt Duvalovszki Zolitól Tóth Pistáig. Mindannyian azért küzdöttek, hogy az itt elért eredményeket, a tradíciót továbbvihessék az MHSZ idejétől a máig.
Különben érdemes lenne egy emléktáblán felsorolni mennyi harci és polgári pilóta, vitorlázó bajnok, nemzetközi hírű sárkányrepülő és deszantos ejtőernyős itt kezdte a pályafutását.
Mint írtam jövő tavaszra felszámolnák a repteret. Ha hagyják. Már marcangolják az értékes terület sarkait. Megfeledkezve arról, hogy mi lesz utána. Hol találnak még egy ilyen értékes gyepet, füves pályát ahol még a legsúlyosabb repülők és helikopterek is le felszállhatnak. Lesz e helyük a mentőhelikoptereknek és akad e még egy ilyen bázis ahol vészhelyzetben, evakuálásra vagy mentésre alkalmas terület lesz. Most mondom, az idei repülőnap önmagában egy demonstráció lesz ahol aláírásgyűjtés lesz a miskolciak repülőterének megmentésére. Bár a szervezők ezen kívül is készülnek hasonló akcióra. S már is megérkezett az első aláíró:
„Én kisgyermekkoromban nyaranta rengeteget szaladgáltam ezen a repülőtéren, mivel édesapám ejtőernyős ugrató volt, sok szép emlékem van innen, természetesen támogatom akár aláírásommal is a repülőtér megmentését. Ráadásul tudomásom szerint ez az egyetlen olyan kemény talajú reptér, ahol akár vadászgépek is le tudnak szállni!
Tisztelettel: Szentesi Tibor „
Kerényi László képei
