Gyakran megnézem azt a csoportképet, amely a Déli Hírlap Széchenyi úti szerkesztőségében készült talán a múlt század kilencvenes éveinek a végén. Abban a nagyteremben, amelyet olyan amerikai redakciók stílusában képzeltem el. Úgy, ahogy a filmekben látjuk, hogy a kollégák mindent látnak és hallanak. Sose felejtem, a Széchenyi úti médiacentrumba való költözésünk eseményeit. Jeney Editke lázadozott. Nyersen kimondta az igazságot, hogy a régi kisszobák után olyan mintha egy istállóba jöttünk volna. Micsoda igaza volt! Majd akkor összeálltunk egy közös fotóra. Éppen mostanában ezen a képen leltároztam magunkat. Kiszámoltam mára mennyien hiányzunk az életből, kik azok, akik már nem lehetnek közöttünk. Ott még majdnem mindenki a kamerába mosolyog, s hogy hogy nem Editke valami miatt éppen akkor előrehajol, s a tekintete nem találkozik a lencsével.
A szomorú hír ma érkezett – elhunyt Jeney Editke kollégánk, aki a Déli Hírlap megszűnése után szinte valamennyi jelentős helyi médiában publikált. Vezércikkeit, jegyzeteit nagyon kedveltem. Szókimondó, következetes politikai állásfoglalásait szerettem. Riportjaiban nőies, fanyar, szatírával és humorral teli meglátásával képes volt az Olvasókra hatni. Kollégái és olvasótábora megrendülten fogadta Editke halálhírét. Míg élünk emlékét őrizzük, helye van a régió médiatörténelmében.
Szerkesztőségünk valamennyi munkatársát megrendítette a hír: kolléganőnk Jeney Edit, a Kulcs Magazin jegyzetírója június 5-én hajnalban visszaadta lelkét teremtőjének. Itt olvasható Kulcs magazin munkatársainak a nekrológja.
„Tudtuk, hogy hosszú hónapok óta beteg, de a tőle megszokott hatalmas akarattal, Istenbe vetett mélységes hittel küzdött a kórral. Mi pedig bizakodtunk: győzni fog!
Bizakodtunk, hiszen mindvégig dolgozott. . Naprakész volt a világ történéseiben, hónapról hónapra írta jegyzeteit, még akkor is, amikor a kezelések legnehezebbjeit kellett elszenvednie. Családjától tudjuk, hogy a napokban is a következő írásának témája foglalkoztatta. Sajnos azonban ez már nem készülhet el… Drága Editke! Megtiszteltetés volt, hogy veled dolgozhattunk! Emlékedet szeretettel őrizzük.
Jeney Edit református lelkészcsaládban született 1955-ben Kántorjánosiban. 1978-ban Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen matematikus diplomát szerzett, majd ugyanott egyéni levelezőként elvégezte a matematikatanár szakot. Középiskolai tanárként, később számítástechnikai szakterületen dolgozott. 1981 óta Miskolcon élt. Férjével egy leánygyermeket neveltek. Tanult a Budapesti Református Teológiai Akadémia levelező tagozatán, majd a rendszerváltás időszakában közéleti tevékenységet kezdett: 1989-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) miskolci szervezetét, melyet az országos egyesület felbomlásáig vezetett. 1990-ben jelentek meg az első cikkei, 1991-ben a Déli Hírlaphoz hívták, ahol 2002-ig dolgozott főmunkatársként.
Közben 1993-ban diplomát szerzett a Bálint György Újságíró Akadémián. Cikkei jelentek meg többek között az Új Magyarországban, a Magyar Demokratában, a Magyar Nemzetben és a Képmás családi magazinban. Több időszaki kiadványt, belső újságot írt, szerkesztett, pr-tevékenységet végzett. A Miskolci Keresztény Szemle című negyedéves folyóiratot 2010-től felelős szerkesztőként gondozta, de 2016-ban a második szám megjelenése után kénytelen volt lemondani. A hónapról hónapra megjelentek jegyzetei a Kulcs Magazinban, legutolsó írása a májusi számban látott napvilágot.”
