Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek – Miskolcon már nem először reménykedtek egy autógyár megtelepedésében. Valamikor a rendszerváltás hajnalán a diósgyőri gépgyár előtt állítottak ki egy Zaporozsecet. Szerintem a fiatalok már nem is tudják milyen is ez a márka. Nekik mondom el, hogy a nagy honvédő háború után a rokkantaknak az ukrajnai Zaporozsecben gyártottak egy primitív léghűtéses motorral ellátott kopoltyús kiskocsit. Persze az idők során koppintottak is, ellopták a német NSU licencét, csak nem sikerült teljes egészében lemásolni. A még létező Merkur autókereskedés kínálatában sokáig szerepelt ez az olcsó 58 ezer forintért vesztegetett kétajtós jármű. A köznyelvben Hruscsov utolsó bosszújaként becézték. S ezt a kiskocsit akarták Diósgyőrben gyártani. Szerencsére ebből nem lett semmi még úgy se, hogy ennek a márkának egy korszerűsített változatát szerették volna összeszerelni. Igazából már egy kétajtós kis Szamarára hajazott a kiállított prototípus.
Később még több dél-koreai gyárt kegyeiért versengtünk, de idáig az autógyártók mind elkerülték a városunkat. Ez a BMW sztori vége is kódolva volt. A miskolci város vezetése tudatában volt annak, hogy minimális az esélyünk a BMW ide telepítésére. Az itteni ipari parkok mérete se felelt meg az elvárásoknak. Még az összeszereléshez szükséges munkaerőforrás se biztosított. Miskolc – nagyon sajnálom – de minden kormányzati és lokális erőfeszítés ellenére leszálló ágban van. Miközben a természeti adottságaink egyedülállóak valamilyen különös okból mégis egyre gyorsabban csökken a város lélekszáma. Sokáig a környező településekről ideköltözök pótolták az elvándorlók számát, de már ennek is vége. A jó értelemben létező lokálpatriotizmus adottság, aminek kifejlődéséhez sok idő kell még az itt születetteknek is. Ez a megfoghatatlan valami plusz itt nem csak hiányzik, de már röstelleni való is. Egyre több az üres kiadásra, eladásra meghirdetett miskolci lakás, ház. Sok a hozzám hasonló bennszülött akiknek már Mályiban honvágya van, de többségbe kerültek azok az ismerőseim, barátaim akik már csak látogatóba járnak ide. Ők azok akik lekezelően, de őszintén ki mondják olyan belső feszültségekkel terhelt az itteni közélet amelyet már nehezen viselnének el. Nyomasztó a szomszéd megyeszékhelyek presztízs fölénye. A régiós központosításban minden cég nagyvállalat Debrecent választja a központjául. Míg az Északnál dolgoztam sokszor kérdezgettem az osztrák tulajdonos képviselőit miért nem Miskolcot vagy Nyíregyházát választották székhelyüknek. Gondolkodás nélkül, mindannyian ugyanazt mondták. Miskolchoz képest a Hajdúság fővárosa nyugodtabb és élhetőbb. S hozzátették – van egy olyan repülőtere ahonnan két óra alatt Ausztriába utazhatnak. Ennek a légikikötőnek a hiánya most a BMW esetében is megpecsételte a sorsunkat.
” Debrecen mellett Miskolc is versenyben volt, a nemzetközi reptér viszont komoly előnyt jelentett, így a hajdúsági város lett a befutó.
Mint megírtuk, Debrecenben épít új gyárat a BMW, az viszont utólag, a bejelentést követően órákkal derült csak ki, miért a hajdúsági várost választotta a társaság.
Itt jegyzem meg, a közelmúltban sokszor megfordultam Kecskeméten. Megtapasztaltam a német gyár és a hírős város között egy folyamatosan működő léghíd van. Le fel szállnak a Mercedes charter járatai. Dolgozókat hoznak visznek a kecskeméti kórházba is. Szállítógépekkel az alkatrészeket a gyár mellé rakják le. Egy ilyen gyár logisztikai rendszere ma már elképzelhetetlen reptér nélkül. S akkor Miskolcon még a kiképzésre , a sportolásra alkalmas füves pályát is felszámolják.
A Portfolio által is idézett közlemény szerint a BMW más városokban is mérlegelte a gyárépítés lehetőségét, de végül Miskolc és Debrecen lett az a két helyszín, amely megfelelt a nemzetközi elvárásoknak, és így az utolsó fordulóba is bejuthatott.
A miskolciak a tárgyalások során azt tapasztalták, hogy egy feltételt kivéve mindennek megfelelt a városuk, ez pedig a nemzetközi repülőtér. Ezt a német beruházó „kiváltképp súlyponti feltételnek tartotta”, írták, ezért esett a választásuk végső soron Debrecenre.
A BMW több mint egymilliárd euróért épít gyárat a Hajdú-Bihar megyei városban, az üzem több mint ezer embernek adhat munkát. ” Ezt minden hozzáértő megerősítette.
Ettől függetlenül mondom nincs még itt a világvége.Ebben az esetben véletlenül se vetném fel a városvezetés lobbierejének, befolyásának a hiányát. Itt a bajor gyár tulajdonosán kívül az objektív adottságok voltak a döntök. Ezen hasaltunk el.
Sok prosperáló nagyváros van még a világon amelynek hozzánk hasonlóan semmilyen autógyára nincsen. Kecskemét ,Győr és Esztergom példája viszont azt mutatja, hogy a műszaki technikai kultúra megtelepedésével egy leszállóágban leledző település minden nehézség árán képes a megújulásra, a fejlődésre. Ezek a beruházások nemcsak pénzben mérhető eredményt teremtenek hanem népességmegtartó erővel is bírnak. Na, ez az ami innen hiányzik.
