Mennyi finomságot kell ebből magunkba gyömöszölni, hogy esélyünk legyen egy Mercedest nyerni. Egy újat. Amit a gyártó azok között sorsolt ki, akik vették a fáradtságot és az édességes dobozon lévő kódot regisztrálták a honlapjukon. Gondolom sokan benyelték a csalit. Magam is megtettem amit elvártak, hogy esélyes legyek az értékes nyereményre. S most tudom meg, hogy az idén is az a fiatalember nyert aki tavaly. Igen, ugyanaz a személy. Eszébe se jutott, hogy esetleg a családból más nevén nevezzen be, neki eszébe se jutott sumákolni. Egyébként a cég már jelezte, hogy a sorsolást közjegyző jelenlétében tartották és a most szokásos számítógépes rendszerben. Tehát probléma egy szál se. A fiatalember egy ilyen szerencsés alkat, bizonyára kiskorában megette a teli pelenkáját. Van ilyen, aki kételkedik ebben a módszerben próbálja ki, még nem késő.
Egyébként emlékszem, hogy a Déli hírlapnál magam voltam aki a lap eladás növelésére kitaláltam a szerencse ládikókat.. Ennek a lényege igen egyszerű volt, mint a kanálban a mélyedés. Azok az üzletek amelyek szerették volna a forgalmukat megsokszorozni ingyen hirdethettek nálunk, de cserébe ajándékokat ajánlhattak fel az Olvasóinknak. A marketing cikkek mellé tettünk egy szerencseszelvényt amelyet az adott boltban elhelyezett ládába kellett bedobni. Mondanom se kell, hogy akik nagyon áhítottak egy ajándékot azok húszasával vásárolták a lapot. Vagy szereztek a nyomdából szerencseszelvényt. Nálunk szó se volt számítógépes sorsolásról, sőt az előre meghirdetett időpontban nyilvánosan a jelenlévők húztak. Sőt a másnapi lapszámban nemcsak képeket hanem névsort is közöltünk a szerencsésekről. Na, ezek után tessék kitalálni, hol lehetett itt mokuskázni. Elárulom ha valaki száz nyomdából szerzett szelvénnyel nevezett tutira elvitt valamit. Ám a boltosok se voltak restek, maguk is bepróbálkoztak. Akik a tűzhöz közel álltak megtoldották a nyereménylistát amit megtartottak maguknak. Végül az akkor még aktív és figyelmes szerencsejáték felügyeletnél addig mószerolták a kiadót míg felhagytunk ezzel a játékkal.
Kitaláltunk egy még jobbat. Autókat hirdettünk meg sorsolásra. Féláron. Szerintem ez volt a legtökéletesebb. Hiszen aki ténylegesen vásárolni akart az biztosan bepróbálkozott. Mondjuk egy akkori három milliós kocsit a feléért megkaphatott. A kereskedő megkapta a hirdetését ennek megfelelő értékben viszont a nyertesek közül kevesen éltek az ölükbe hullott másfél milliós kedvezménnyel. Viszont a játékosok lelkesedése mindvégig kitartott, abban a reményben, hogy a féláras lehetőséget csak elpasszolják. Volt aki a kereskedőnek akarta elsütni, ám nem voltak vevők erre.
