Ez már az Ady hídi szakasz – álmodik a vándor üveges – ismerik – úgy hiányzik mint az üveges tótnak a hanyatt esés.Csodálatos kép. Még, jó hogy mindig akadt valaki, aki megörökítette Miskolc legapróbb részleteit az utókornak. Kár, hogy nehezen kerülnek elő, sokan megfeledkeznek arról, hogy az ilyen fotókat mielőbb közkinccsé tegyék. Nekem ez a kép sokat jelent, mivel gyerekkoromban a patak mindkét partját sűrűn bejártam a postától a Guttman tánciskoláig. Nem tudom, hogy tegnap mit is reggeliztem, de ha kell házszám szerint felsorolom hol kik laktak és merre mi volt. Emlékszem Szűsz Lajcsi a kereskedő csaknem szembe voltak György Éváékkal .A tánciskola is farkasszemet nézett a bábszínházzal. A sarkon Weiszéknél bérelt lakást Szerényi Laci barátom. A Hősök terével szemközti háromszintes úri házban lakott a Fischer, a Frommer és a Hevér család. Alattuk esténként a Muskátliból még a cigányzene is kihallatszott.
S akkor itt van előttem egy dokumentum miszerint a korábban zűrös Pecét két nagy vasbetoncsőbe zárták. Azt a patakot amely néhányszor elárasztotta a városrészt. Nem tudom kinek az ötlete volt ez a patakbújtatás és akárhogyan is töröm a fejem nem jövök rá az értelmére. Hiszen most hatvan év elteltével is a Régi posta utca amolyan egérútszerű. Egyébként nem tudom miért akkoriban talán Debreceni utca lehetett. Ha ma is a felszínen cikázna a patak amely hol sekélyesen száraz hol pedig vészesen csobogott a belváros ékköve lehetne. Sok nyugati kisvárosban direkt megjáratják az ilyen vízfolyásokat mert ezek temperálják, hűsítik a betondzsungelek klímáját mi pedig röstelljük a természeti adottságainkat.
S akárhogyan titkolják ez a patak ami természeti közkincs és se a medre se partja nem adható el, nem sajátítható ki a vízkönyv tanúsága szerint el lett lopva. Elzabrálták. A patak felett privát parkoló aszfalttenger van. Jogtalanul. Ám idáig egyetlen önkormányzatnak se jutott eszébe vagy talán nem volt bátorsága, hogy a Hősök teréből elorzott területet visszaszerezze. E helyett meghagyták az átkosban felhúzott szürke betonoszlopokat, hogy eltakarják a szomszédos zsinagóga képét. A betonsorfal mögött pedig egy óriás vizelde toalett bűzlik. Nem is csoda, hogy a város rendészei elkerülik, helyette a másik oldalban járőrőznek ahol sokkal egyszerűbb az intelligensebb autósokkal kekeckedni mint a szükségét végzőket vegzálni. Mentségükre szóljon, hogy ők már nem nem tudhatják ez volt Miskolc szíve , erre terült el a belváros legintimebb, leghangulatosabb utcasora. Minden lakás ablaka a vízre nézett.
