Ki ne vágyna ide – magam is aludtam benne nemcsak Hruscsov – amikor pártfőtitkár papucsban elbarangolt – miért nem látogatható

Van egy ehhez hasonló tornyocskákkal teli kastély Németországban.  Unokámnak is tetszik  és már régóta készülünk felkeresni. Állítólag évente több százezren látogatják. Egy messziről készített fotón, a ködbevesző hegyormok között látható kastély annyira romantikus középkori hangulatot áraszt, hogy hozzánk hasonlóan mindenkit megigéz a látványa. Bezzeg a mi palotaszállónk már kevésbé ismert, s ami megmagyarázhatatlan nem is nagyon látogatható. Mint bennszülött magam is csak annyit tudok, hogy a Horthy érában népszövetségi kölcsönből épült és az akkori elitréteg kedvenc szállója volt. Ez olyan mintha most az unió támogatásából valósult volna meg. Hiába a történelem ismétli önmagát. A harmincas évek futószalagon készült filmjeiben visszatérő díszlet, lásd a Meseautót. A második világháború után akár a Tizedes és a többiek című filmet is forgathatták volna. A szovjet hadsereg hadikórháza lett mígnem a rendszerváltásig SZOT szállóvá avanzsált. Sok kép van arról, hogy az új elit, a munkás paraszt réteg miként vette birtokba az épületet.  Van egy irodalmi vetülete is, Szabó László, a Népszabadság vezető szerkesztője, a Kék fényes, napszemüvegben járkáló kollégámat megihlette a kastély egyik tornya. Egy olyan kém ponyvaregényt írt erről, a már nem tudom milyen számú ügynökről. Állítólag az épületet azért nem népszerűsítették mert ezzel szemközt volt egy stratégiailag fontos katonai bázis a sziklabunker. Légi irányítás zajlott ott és akár a kormány óvóhelyéül szolgálhatott volna vészhelyzetben. Amit még tudni kell erről, Hruscsov egy magyarországi látogatásakor itt szállt meg, máig sem tudom melyik szobát kaphat.  Egy biztos, a legenda szerint az őreit kijátszva papucsban , pizsamában kiszökött és egy nagyot túrázott a környéken.  Összeakadt a tótul beszélő faszenet égetőkkel és amikor megtalálták éppen egy heves politikai vita közben volt. Különben fix, hogy amikor itt aludt egy teljes légvédelmi századot telepítettek ide, hogy az álmát őrizzék. Még a nyolcvanas években az erre haladó kocsik rendszámát is felírták, hátha akadnak köztük gyanúsak. Különben magam is éjszakáztam már itt egy céges buli után.

A címkép csodálatos. Ha rajtam múlna ez a kastély azonnal felkerülne a városunk turisztikai nevezetességei közé és megszervezném a bejárását. Egy idegenvezetővel. Aki mindezt amit most locsogtam bővebben elmondaná az ide látogatóknak. Úgy mint abban a Németországi lovagvár szerű mesekastélyban.