Tessék nekem olyan ismert politikust mondani, aki nem szokott hülyeségeket mondani. Biztosan vannak ilyenek is, de bocsássák meg, most hirtelen nem tudom kik a kivételek. A média tele van az aranyköpéseikkel. Akár balról, akár jobbról nézem. Mi sem természetesebb, főleg ha fehérek, heteroszexuálisak vagyunk, hogy időnként orbitális baromságokkal etetjük a választóinkat. Emberből vagyunk, s megesik, hogy valami hamarabb csúszik ki a szánkon, mint amit az agyunk megfogalmazott. Persze ilyenkor nem árt egy mea culpa, elkel egy bocsánatkérés, az olcsóbbikból. Visszaszívjuk, nem így gondoltuk esetleg elmagyarázzuk, hogy itt valamit félre tetszettek érteni. Mondjuk Niedermüller Péter polgármester úr önérzetes, büszke és következetes, úgy gondolja, ha kitart az elszólása mellett sikerül egy csoportba toborozni az összes ellenlábasát. Jól gondolta. Csak éppen nem számolt a következményeivel. Úgy, mint általában a többi politikustársa sem, amikor feldobja az ilyen és az ehhez hasonló magas labdákat, amelyeket szív repesve várják a túlsó térfélen.
Péter sokáig volt Brüsszelben. Hozzá edződött az ott élő emberek világához. Szokja meg, hogy itt a kimondott szónak súlya van. S mi más se teszünk, mint hogy az ellenfeleink kijelentéseit mérlegeljük. Alig várjuk, hogy valamelyikbe beleköthessünk, majd addig csócsáljuk, míg sikerül egy újabb gyűlölethullámot generálni. Megy ez nekünk….
