Nem tudom, megfigyelték e , az illusztrációs képet időnként megvariálom.
Volt már hintalovas és olyan Rodinos , gondolkodós. Na, most tessék figyelni, Pista barátom hegedűl. Egy igazi Stradivárival . Kár, hogy nem hallani. Hogy miként került ez a keze közé azt majd külön elmeséli. Erről jutott eszembe, hogy egy kolléganőm talált a padlásukon egy ilyen szerszámot. S, hogy mi lett ebből, azt elmesélem, ha a még élő öccse is emlékezik rá.
Vírusírás (4)
A trauma elmaradt.
Az enyém és a feleségemé is. Én ugyan nem izgultam, mert legfeljebb néhány napig nem megyek utcára (mondjuk, most egyébként sem lehet), talán ő jobban tartott attól, hogy mi lesz, ha az akció után néhány napig valóban nem mehetek emberek közé. Mondtam neki, semmi gond, csapjunk a lovak közé.
Belevágtunk.
Közel fél évszázados együttlétünk után először. Nem mondom, hogy simán ment, mert már az eszköz összeállításánál megakadtunk: ez hová illeszkedik, azt hogyan kell tartani, amazon mit kell állítani? Végül csak kisilabizáltuk (magyar nyelvű leírás híján) a helyes működést, és következhetett a nagy attrakció.
Hová üljek? Hogy üljek? Neki melyik a leghatékonyabb pozitúra? Hol kezdje? Hátul? Elől? Esetleg valamelyik oldalon? Fölülről lefelé vagy alulról fölfelé? (Ez a piszok vírus mennyi gondot okoz.)
Nem drámázok tovább.
Nem vágott bele.
Büszkén jelenthetem, hogy családunk első hajvágása pazarul sikerült. Eltűnt a kukázó fílingem, cikk-cakkos focista frizurám sem lett, a gyerekeim is meg fognak ismerni – elégedett vagyok. Azért szelfit senki ne kérjen tőlem.
Még két megjegyzés a végére. Nyírás közben néha felnevettünk, hogy idős korunkra mire vesz rá bennünket a kényszer. És az is eszembe jutott, hogy eggyel csökkent a fodrászok vendégköre.
