Kerényi László filmjéből kockáztam – ajánlom a filmet is – azok a nyolcvanas évek – ezek is mi voltunk
Szűcs Erika

Volt egyszer a nyolcvanas években egy jólsikerült sajtónapunk. Mivel Bekes Dezső a Déli Hírlap főszerkesztője egyben vezetője volt a városszépítőknek is a Kós házban ünnepeltünk. Kerényi Laci barátom akkor még a Déliben játszott, így készült egy remek dokumentumfilm az eseményről. Jó megnézni. Jómagam most kikockáztam. S majd mindegyikhez odaírom ami éppen eszembe jut. A címképen Erika, őt is kikockáztam. Akkoriban így nézett ki – aki nem ismerné fel, nyugodtan rákérdezhet – segítségül , Rákóczi bank, miskolci alpolgármester és miniszter a Gyurcsány kormányban….

Wirth Lajos a távoli Somogyból jött Miskolcra. Élete végéig megtartotta az ottaniak jellegzete hanghordozását. Volt kiadóigazgató és főszerkesztő. Élete végén megkeseredett. Gyakran látták a Bányászklubban a játékautomatánál, a nyerőgép mellett, veszteni.
Kocács József a városi pártbizottság titkáraként a Délit felügyelte. Lezser, jó humorú segítőkész ember volt. Egy taggyülésen – elvtársak a nyugat annyi kölcsönt adott nekünk, hogy sikerült minket tönkretenni. Csak ennyit mondott.
Dr. Kovács László tanácselnök aki majdnem polgármester is lett. A lap nagy támogatója volt mindvégig. Emlékszem a komputer ügyben a mi párttikárunk vért akart – Kovács László csak annyit mondott – langsam…
Balról Kiss László mint akkori rovatvezető mellette Dézsi János építész, a főszerkesztőnk jó barátja. Ha János este mondott neki egy témát, másnap ezen güriztünk.
Balról egy gépírónő, aki a rendszerváltás előtt ment el szabadságra. Szülésire. Sokat szívatott, nem szagatta az instrángot. Mire visszajött volna már mint igazgatóként fogadtam. Ajánlottam keressen magának valami könnyű munkát, ahol nem kell gépelnie. Mellette a legközvetlenebb munkatársam Szakosné Anikó és férje Pista.
Oravecz János és Máté Iván , a város két ismert zsurnalisztája. Az Északnál János mint rovatvezető csak úgy szórakozásból leseperte az egyik kéziratomat az asztaláról. Hadd hajlongjak. Tessék elképzelni azt a szitut amikor három húsz év elteltével én lettem a főnöke. Amikor a miskolci kórházban egy pótágyon fektették én mentem be, hogy méltó körülmények közé kerüljön. Iván bácsi meg egy legenda volt. Róla csak úgy írok majd ha mindent elmondhatok…
Szabados Gábor – nem volt alkaidás , csak kinézetre – barátom. Most Hócipőben utazik.
Balról Fázold Helga csupa lelkesedés – régóta semmit nem tudok róla. Egy rendőr felesége lett mert annyit járt a szomszédba mint tudósító.
Hajlamosak voltak Józsefet és Lászlót összekeverni. Balról Józsi, Kiss László bátyja.
Szilágyi László a kiadó gazdasági igazgatója . Főkönyvelőként minden garast a fogához vert, a hideg rázott amikor egy számlával kellett hozzá bemennem aláíratni. Időbe telt , hogy elhiggye a metróban fóbiám van ezért autóval járok pestre.
Veres Mihály a kiadó igazgatója . Még az Észak osztrák kézbe kerülése után is sokáig a helyén maradt. Tőle hallottam, repülős volt és egyszer a gépe hasraszállt. Jó volt a kapcsolatunk, Mezőcsáti gyökerei vannak mint nekem , így megértettük egymást.
Máté Iván – sose hittem volna, hogy még lesz egy képem róla. Ő volt az aki mindenáron külpolitikust akart belőlem faragni.
Dr. Kovács, Kecskés Sándor a miskolci tévé első igazgatója és Bekes Dezső.
Kelemen István az akkori főépítész
Makkai Márta a jóságos, de szigorú szerkesztő. Kultúrpolitikával kezdte.
Kiss László éppen megköszöni a legjobb újságírónak járó elismerést.
Bohus János tanár úr , főszerkesztő helyettes
Gyarmati Béla és jómagam – még álmomban se gondoltam volna – mindketten Aranytollasok leszünk. Béla akkoriban emlékeim szerint már a miskolci színház igazgatója
Oláh Erzsi – sokszor kereszteztük egymás útját. Ő is jóideig volt a Borsodi Vegyésznél, mígnem felfedezte a Déli Hírlap
Bujdos Attila, a Délinél sokáig egy szobában egymás mellett volt az íróasztalunk. Sosem gondoltam volna, hogy amikor elhagyta a szerkesztőséget az Északnál is vagy tiz évet töltünk el egymás mellett.
S jómagam fiatalabb kiadásban,a harmincas éveim végén