Anyósom, galambcsontú édesanyja péntektől péntekig él. Három szelvénnyel lottózik. Állandó számokkal játszik. Valamennyi cetli a fekete kötője zugában várja a szerencsét. Naponta kétszer, háromszor előveszi, megnézi – 88 esztendősen se szorul szemüvegre – átnyálazza a számokat, hogy stimmelnek e, majd többször keresztet vet. Elkel a mennyei segítség.
Péntekenként is kiül a főutcai patika kirakati padkájára, de ilyenkor sűrűbben igazgatja a fekete kendőjét, s a szokásosnál is gyakrabban lesi a templomtorony óráját. Pontosan 11 órára érkezése van a Mezőcsáti postán. Sosem csalódott. A kettesnek is tud örülni. Megnyugtatja, hogy a következő héten ingyen játszhat.
Első látogatásakor a miskolci Lottóházi lakásunk előtt száll ki apósom kocsijából. Mutatom, az ablakunk alatt szortírozzák a szelvényeket. Az ablakok tárva nyitva, az asztalsorok mellett nyugdíjasok százai szorgoskodnak, sablonokkal vadásszák mások szerencseszámait. A terem minden sarkában pénzügyőrök felügyelnek. Mariska néni ledermed, lecövekel a járdán. Rám néz és súgna valamit, de nagyothallóként hangosra sikeredik. Szerinte, ha mi ebben a házban lakunk, akkor ismernem kell az itt dolgozókat. S mi lenne, ha az öt száma közül legalább négyet kihúznának.
A legjobbkor jön a cigarettaszünet. Éppen akkor özönlenek ki a szelvényeket feldolgozók, amikor elmagyaráznám a nagyinak, hogy lehetetlent kér. Szilágyi Laci barátom, a szerencsejáték igazgatóság vezetője is kiáll a ház elé. Megosztom vele Mariska néni kívánságát. A főnök nem hezitál, eszébe se jut kinevetni. Bekíséri a terembe – mi persze még a bejáratig se mehetünk. Barna Mária, nagyi szerencsejátékos első kézből ismerkedik a lottójáték kulisszatitkaival: megtudja, a szelvényeket még a húzás előtt kettészelik. Valamennyi köteg sok szem közt a páncélszekrénybe kerül. Itt aztán nincs mókuskázás minden umbulda kizárva. A nagyi persze nem adja fel, elsírja nyolc gyereke és ki tudja, mennyi unokája van, na meg nem is neki kellene a pénz. Laci úriember, azzal zárja a látogatást, hogy megöleli és kimondja az ilyenkor szükséges varázsszavakat, megnézi, mit tehetne. Mariska néni megnyugszik. Vagy csak én hiszem. A liftben engem korhol, mondja – szép kis barátaim vannak.
A héten szinte a semmiből elém termett a három sokat gyürkészett megsárgult szelvények egyike. Ismerős számok. Ez a nagyi hagyatéka. Persze, hogy rögtön megtettem, mélyen hiszek a spirituális sugallatokban. Végül hármasom vagy pontosabban hármasunk lett.
Mariska néni, hogy örülne most neki.
