Az, hogy Donald Trump akkori amerikai elnök 2018-ban kivonult a 2015-ben kötött iráni atomegyezményből, a JCPOA-ból, Iránnak csak a legjobbkor jöhetett. Hiszen úgyis rendületlenül folytatta az egyezmény hatálya alá nem került nemzetközi terjeszkedését: a jemeni huthi lázadókat fegyverekkel és tanácsadókkal támogatva fenntartotta a feszültséget a legfőbb mohamedán szent helyeket őrző szunnita Szaúd Arábiával, és Irakban egyre nagyobb befolyást szerezve tovább építette az onnan Szírián át vezető stratégiai utat Libanon és a Földközi-tenger felé, hogy a Hezbollah fegyveres támogatásán keresztül tovább építse hídfőállásait Izraellel szemben, aminek a megsemmisítéséről mind a mai napig nem mondott le. Miközben a JCPOA európai résztvevői (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország) folyamatosan szorgalmazták az USA visszatérését az egyezményhez, és Oroszország és Kína – bár számos vonatkozásban egyre közelebb kerülve Iránhoz – ugyancsak tudatában voltak annak, hogy Irán, Amerika kiválásával, lépésről-lépésre megsértette az atomalkut, Irán minden ürügyet felhasznált arra, hogy ellenőrizetlenül folytassa széles nemzetközi feszültséget teremtő tevékenységét. A tárgyalásokban több hónap szünetet jelentő iráni elnökválasztás eredményeként az előzőnél is nyíltabban radikális rendszer jött létre, amely azt bizonyítja a külvilág előtt, hogy a szankciók eredménytelenek: a különböző, nyílt vagy kerülő utakon megvalósított olajeladásaiból származó jövedelmei ugyan csak nehezen képesek a gazdaságot mozgásban tartani, de a kétségtelen társadalmi feszültségeket igyekeznek a felszín alatt tartani, miközben a fegyverkezésről és a nemzetközi terjeszkedésről nem mondanak le.
Ilyen körülmények között a Biden-adminisztráció sokszor kinyilvánított tárgyalási szándéka találkozik a többi résztvevő alapvető érdekével, hogy valamilyen megállapodást mégis szükséges Iránnal kötniük. Az idők azonban változtak: az eltelt hat év alatt Iránnak a Közel-Keletet fenyegető potenciálja jelentősen megerősödött (az atomfejlesztésein kívül gondolva itt az eredeti egyezményből kimaradt, egyre növekvő ballisztikusrakéta-arzenáljára, precíziós lövegeire és drónjaira), így az ahhoz való visszatérés – amelynél többet Irán nem is akar – már igazából veszítene hosszabb távú értékéből. Ebben a kontextusban érkezett tegnap Izraelbe Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, hogy a már hetek óta halogatott Bennett-Biden telefonbeszélgetés helyett újabb amerikai-izraeli tárgyalásokra kerüljön sor. Úgy tűnik, hogy az amerikaiak „értik” Izrael aggályait, és „néhány hetet” adnak az újrainduló iráni tárgyalások sikere esélyének. Most egy „kevesebbet kevesebbért” kifejezés terjed a tárgyalások folyosóin, ami diplomáciai értelemben a legrosszabb előtti legtöbbet jelenti. Izrael és Irán eközben több szinten is csatározik: a „háborúk közötti háború” szellemében Izrael folyamatosan csapásokkal válaszol az iráni katonai mozgásokra, fegyverszállításokra Szíriában, és konkrét lépéseket tesz egy, az iráni atomlétesítmények ellen végrehajtandó akcióhoz.
A 85 milliós Irán piacát azonban nehéz figyelmen kívül hagyni. Szíjjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter hét magyar vállalat vezetőjének társaságában a héten Teheránban részt vett a magyar-iráni gazdasági vegyes bizottság ülésén, ahol hangsúlyozta: „a két ország között nincs olyan vitás politikai kérdés, amely ellehetetlenítené a gazdasági együttműködést. Mostantól pedig már a szükséges jogi biztosítékok is rendelkezésre állnak.” Ugyancsak kiemelte, hogy „bár a nemzetközi helyzet bonyolult és Iránnal szemben büntetőintézkedések vannak érvényben, így is bőven vannak olyan területek, amelyeken lehetséges az előrelépés az együttműködésben”. Kifejtette, hogy „Magyarország nagyra becsüli Irán szerepét az Afganisztánból kiinduló migrációs hullámok feltartóztatásában”, és értékelését így zárta: „Mindig a kölcsönös tisztelet és a nemzeti érdek alapján fogunk közelíteni önökhöz”.
Bécsben eközben arról folynak a tárgyalások, hogy mi is legyen a tárgyalások tárgya.
Képeinken: egy, az iráni sajtóban megjelent térkép Izraelről, iráni célpontokkal. A cikk címe: „Csak egyetlen rossz lépés”, valamint egy felvétel a magyar és az iráni miniszterek találkozójáról
 |
