Személyi edzőmmel, vitéz Edisonnal napnta legalább egy órát kutyagolunk. Ez idő alatt mint egy született botanikus minden aljnövényt körbeszagol, elvégzi a kis és nagy dolgát míg én az utóbbit bizonyítékként begyüjtöm egy zacskóba. Mi ketten mint a háztömbizalmi elvtársak szemügyre veszük a környezetet, köszöngetünk, barátkozunk és akit lehet Edike megtisztel az ugatásával. Ma is ilyen unalmas volt a kószálás, voltunk a susnyásban és a buszmegállóban, de a Derkovits utca 46. számnál találtunk egy felhívást. Elolvastuk . Keresik a Ropi nevű kismacskát. Mindjárt izgalmasabb lesz az életünk, célja lett a sétánknak.
S ha hiszik ha nem, az orrunk előtt ugrott ki a kórház felől egy fekete kismacska. Rögtön gondoltuk, ha itt ragasztgatják ki a felhívást akkor itt is kell kerenünk. Rászóltam Ropira, a négylábú kis fekete hallgatott a nevére, de mivel kutyával voltam, jobbnak látta ha bemászik a Medgyessi utca 10. számú házba. Közben telefonáltam a gazdinak, aki állítólag a Hámorban lakik. Csodálkozott, de jól sejtette, hogy a nyomok a mi környékünkre vezetnek. Mi nem fogtuk meg, nem hagyta magát. Remélem akad valaki akinek sikerült. Aranyos kis cicuska .
A mis hófehér Edisonunkkal tökéletes lett volna a színharmóniájuk, a fekete cicával.
