Kincsként őrizzük drága
apósom vásári díjas mestermunkáit. A templomtorony
csúcsára szabott bádogkakast,
a cizellált kazettát és a míves
lemezvázáját. Mint díszműbádogos ezzel a virágtartóval
nyerte el 1950 nyarán, a második világháború után először megrendezett miskolci,
rangos ipari vásár nagydíját.
Sokszor mesélte, ezt a seregszemlét a Földes Ferenc Gimnázium tantermeiben és az
udvarán tartották. A nyolcvanas évektől, amikor először
rendelt nyomtatott fejléces
számlákat, ráíratta: Kéri Zoltán aranyérmes bádogos.
Míg a múlt század első felében egymást érték a nagy,
miskolci ipari vásárok, a szocialista érában csak a hetvenes évektől elevenítették fel
ezt a hagyományt. A rendszerváltásig, politikai felügyelet mellett legfeljebb két évenként sikerült egy kiállítást
összehozni. A helyi nagy cégek a Budapesti Nemzetközi
Vásárra fókuszáltak: nem sok
értelmét látták a helyi, amolyan búcsúszerű rendezvényeken statisztálni. Sok ilyen
előkészítő bizottsági ülésen
képviseltem a nyilvánosságot,
így tudom, a kohászat, a gépgyár és a vegyi kombinátok
vezetői pénzpazarlásnak tartották ezeket.
Ennek ellenére több cég
képviselte magát, a sütőipari vállalat standjánál a reggeli nyitáskor békebeli sósperecet és stanglit osztogattak.
A tejipari vállalat sem akart
lemaradni, itt tesztelték elsőként a kaukázusi kefirt, zárt
dobozolásban. Ennek az öszszetartozásnak a jegyében a
standok személyzete együtt
reggelizett a vásárban.
Bonta Pál 1992 tavaszán
kapcsolódott be a kiállításszervezésbe, a rendszerváltás után rajta kívül többen
is próbálták újjáéleszteni a
helyi ipari vásárok hagyományát. Emlékei szerint az
első fenomenális sikert aratott. Teljesen megtelt a népkerti sportcsarnok kiállítókkal, még a nézőtéren is
hömpölygött a tömeg. Ezt
a hagyományt még sokáig
folytathatták, a közelmúltban elhunyt Mogyorós Zoltán vásárigazgató óriási
rábeszélőképességgel nemzetközivé tette a vásárokat,
több szlovák és romániai kiállítót csábított Miskolcra.
Mígnem egy évtizede eltűnt
a vásári kedv.
Sokak szerint az ilyen vásárok kora lejárt. De persze
rendre vannak olyan tematikus kiállítások, amelyek erre
rácáfolnak. Vajon örökké?
SZÁNTÓ ISTVÁN
