Miközben szívből vonzódom
a repüléstechnikához, már a sokemeletes házak hosszú gangjain
is elfog a tériszony. A komputeres
játékok szimulátoraiban bármikor vállalom akár az első pilóta
szerepét is Ferihegytől Izlandig.
Mégis, csak akkor ülök repülőre,
ha elkerülhetetlen, ha az úti cél
az ezerszer nagyobb kockázattal járó autóval sem lehetséges.
Megesik, hogy a kerti teraszunkon elbóbiskolva égből leszüremlő motorzajra ébredek. Látom a
szétterülő sárkány ölében a bátor Ikaroszt a házunk felett körözve, aki mit sem törődve a még
fénylő nap sugaraival, szemberepül. Irigylem a bátorságukat,
magam is szívesen bámészkodnék a város felett.
Hogy ki volt az első miskolci Ikarosz és milyen véget ért,
most Ferenc József nyugalmazott informatikussal, barátommal, a máig is aktív sárkányrepülőssel közösen idézzük meg az
emlékét. Büszkék vagyunk, hogy
még az életében ismerhettük Veres Zoli bácsit. Jómagam még a
Széchenyi utcai közben lévő lakásuknál gyakran láttam, hogyan bütyköli a legömbölyített
Skodáját. Tudtuk, az alacsony,
keszeg alkatú, olajos overallos
ember mindene a motorversenyzés, a repülés, vitorlázik, s
autókat-motorokat bütyköl. Sokat jártam ki lődörögni a kietlenül nagynak tetsző miskolci reptérre, s ha lehetett, a többi
gyerekkel együtt lehordtam az
Esti Hírlap kötegeket az esti Malév járatról, csak hogy beleszagoljak a fedélzeti utastér levegőjébe. A busz végállomása után
sokszor Zoli bácsit stoppoltam le,
hogy elvigyen a hangárokig.
Emlékeink szerint Zoli bácsi
rakta össze az első Trabant-motoros sárkányrepülőt a régióban. Miközben ezeknek a barkácsolt repülőknek a felszállási
engedélyéhez minden létező hatóság és hivatal pecsétje kellett,
valójában a légi közlekedésben
nem tudták hová besorolni.
Nem tiltották, viszont sokáig
csak megtűrték. Hosszú időbe
telt, amíg a magyar Honvédelmi Sportszövetség integrálta a
sárkányosokat, és helyet kaptak
a hangárokban.
Veres Zoltán 1988. április
25-én a nem éppen jó időben
másodszorra készült felszállni,
hogy ejtőernyőst vigyen ugrásra fel. Gajdán József úgy emlékszik erre a tragikus napra,
hogy Zoli bácsinak nem akaródzott még egyszer felmenni a viharos időjárásban. Valaki, meg ne bántsunk senkit,
először kérlelte, majd az öreg
hiúságára építve kapacitálta újabb felszállásra. Zoli bácsi mérgesen a földhöz vágta
a sisakját, majd megadta magát a sorsnak és a CZ-1100-as
sárkányával vitte fel Fodor István üzemgépészt, ejtőernyőst.
Egymás mellett ültek a lélekveszejtő masinában, egymás
szavát nem értették, földi rádiós kapcsolatuk sem volt, így a
túlélő utas rekonstruálta a balesetet. Ő volt az, aki kérte volna, emelkedjenek magasabbra,
de észlelte, a gép egyre jobban
süllyed. Fodor István azonnal
kiugrott, mert a kis repülő már
bizonytalanul billegett. Talán
Zoli bácsinak is lett volna esélye, hogy a rajta lévő vitorlázó
gépeken rendszeresített ernyővel megmeneküljön. Állítólag,
a földi szemtanúk szerint a
jobb oldali vezetőülés foglyul
ejtette és légörvénybe került,
már a magasban vergődő gép
fél szárnyának a rögzítése is
megadta magát. Ezek együttesen okozhatták a zuhanást.
Gajdán József elsőnek ért a
csaknem földbe fúródott sárkányrepülőhöz. Zoli bácsit súlyos sérülésekkel vitték a kórházba, ahol 65 esztendősen elhunyt.
Akkoriban tudósítóként Cservák Jánost, a megyei kapitányság alezredesét kerestem a baleset ügyében. Ő volt abban a
félévben a katasztrófa vizsgálatának a vezetője, ugyanis ebben
az időszakban a légi rendészet
megyékként szerveződött. A baleset okát nem sikerült szakszerűen kideríteni, ám a körötte lévő
repülősök sejtései is sántítottak.
Feltételezhetően a szerkezet műszaki hibáinak egyszerre történő
jelentkezése okozhatta az akkor
mér fél évszázada repülős sportember végzetét. Ő volt a leggyakorlottabb ebben a sportágban,
éppen a balesete előtt vehette át
az MHSZ kitüntető emlékérmét.
Szerénységével, szakmai tudásával, oktatói munkájával az akkor még létező összes légi sportklubban jelen volt. Halála óriási
veszteséget jelentett a miskolci
repülősport életében.
Sokat repülő barátaim szerint erős akarattal leküzdhető a
tériszony. Ferenc József szerint
semmihez nem hasonlítható,
mámoros élmény a légi sárkányon lovaglás. Több ajánlatom
is van egy ilyen röpke utazásra.
Mivel már eléggé koros lettem,
ideje lenne felszállni. Végül is sok
vesztenivalóm már nincsen….
SZÁNTÓ ISTVÁN
