Az ünnepi közgyűlést hivatalosan a város jegyzője nyitotta meg. Ignácz Dávid köszöntötte a jelen lévők között Hegedűs Andrea országgyűlési képviselőt, egyetemi vezetőket, Bihall Tamást, a BOKIK, és Ádám Imre, a VOSZ vármegyei elnökét, további városi és vármegyei intézmények vezetőit, az egyházi vezetőket, civil szervezetek képviselőit, gazdasági társaságok vezetőit.
A jegyző felhívta arra a figyelmet, hogy az idei egy jubileumi ünnepi közgyűlés, hiszen éppen 30 éve, 1993-ban döntött úgy az akkori városvezetés, hogy május 11. lesz Miskolc ünnepe, annak tiszteletére, hogy 1909-ben ezen a napon adott a városnak címeres kiváltságlevelet Ferenc József magyar király. Ezen a napon azokat köszöntik, akik sikeres, eredményes munkájukkal kivívták az elismerést.
Ünnepi beszédet Veres Pál mondott. A városvezető úgy fogalmazott, „Miskolc tudja, mit jelent nem feladni, mit jelent felállni, leporolni magunkat, és csak azért is menni tovább. Miskolc tudja, mert megtanulta, mert megtapasztalta számtalanszor már története során.”
– És Miskolc tudja azt is, hogy mi a közös akarat, hogy miből fakad az az erő, amely egyedüliként képes megtartani, megőrizni, és ha kell, tovább lendíteni, a legnehezebb pillanatokban tovább taszigálni egy várost, egy közösséget – tette hozzá Veres Pál.
A polgármester azzal folytatta, hogy Miskolc „tudja, megtapasztalta, hogyan kell nem feladni, bármilyen nehéz is”. Történelmének eseményeire utalva azt mondta, a város és lakói pontosan tudják, milyen az, ha összeomlik a nehézipar, ha bezárnak a bányák, ha háborúság, békétlenség gyötri a világot, és „ha értelmetlen és felfoghatatlan pusztulásba taszítanak is ordas eszmék”. Tudja, mit jelent, ha egész közösségek pusztulnak, olyanok, akik építették, a vállukon tartották és cipelték ezt a várost. Miskolc tudja, milyen, ha egy gazdasági válság, vagy egy világjárvány ront ránk teljes erejével.
„Miskolc tudja, hogy minden ellenére maradnunk kell. Itt, otthon” – húzta alá.
– A mi történelmünk nem könnyű, vidám mese. Miskolc évszázadait könnyel telt szemek, görnyedt hátak, inas, megfeszült izmok, kérges tenyerek és ráncos kézfejek alakították. Nálunk a megadásra emelt karok helyett munkára lendült a kéz, együtt, egymással dobbant a szív, és olykor bús, néha keserű, de mindig tiszta és szelíd bölcsességgel telt elmék építették, és ha kell, építik újra meg újra a várost – hangsúlyozta Veres Pál.
Hozzátette: „ezek a kezek az Önök kezei, ezek a szívek az Önök mellkasában dobbannak, ezek az elmék az Önök bölcsességével tekintenek ránk”.
– És én ismerem ezeket a kezeket, ismerem ezt a bölcsességet. És őszintén, teljes szívemből hálás vagyok érte. Miskolcnak, a miskolciaknak, Önöknek. Úgy, ahogyan csak azoknak lehet hálás az ember, akik maguk helyett mindig másokra, egymásra figyelnek. Akik másokért tesznek, másokért dolgoznak, mert tudják, hogy egyedül esendők, de együtt, alkotó, teremtő, Plesz Antal gyönyörű kifejezésével élve: „embert építeni” képes közösségben erősek vagyunk – hangoztatta a polgármester.
Hozzátette: arra hív most mindenkit, hogy „építsünk együtt embert és várost”.
– Hogy jöjjenek velem, álljanak mellém, és menjünk végig azon az úton, amelynek lassan négy évvel ezelőtt nekivágtunk. Önhibánkon kívül talán túlságosan is göröngyös volt eddig ez az út, túl sok volt a kátyú és a buktató. De együtt eddig is átjutottunk minden akadályon, ha kellett, egymást felsegítve, kart karba fonva, egymásban bízva, egymásra számítva. Jöjjenek velem, és én ígérem, hogy nem hátrálok meg semmilyen nehézség előtt, nem bújok mások háta és vállai mögé, ahogyan eddig sem tettem – húzta alá a városvezető.
Hozzátette, minden erejével azon lesz, hogy egy olyan jövőbe, egy olyan új és erős Miskolcra vezesse a miskolciakat, ahol nemcsak lehet, hanem jó is élni, és ahol lehet jól is élni.
– Ehhez azonban szükségünk van Önökre, ez Önök nélkül nem fog sikerülni, mert Önök adják az erőt nekünk és nekem is, amely nem engedi, hogy feladjuk. Amely újra és újra arra ösztönöz, hogy feszítsük meg izmainkat, szorítsuk még erősebben össze a fogunkat és a kezeinket, vessük újra egymásnak vállainkat, és induljunk szembe bármivel, ami elénk áll, ami akadályozni próbál minket abban, hogy Miskolcot még nagyobbá, erősebbé, szebbé és élhetőbbé tegyük, hogy Miskolcot közös erővel azzá a várossá formáljuk, amelynek mindig is lennie kellett volna – fogalmazott.
A polgármester úgy vélekedett, Miskolc „tudja, hogyan kell újra és újra felállni”, tudja, hogy „újra erős, büszke, gondoskodó várossá válhat, ahol egyaránt otthon érzi magát öreg és fiatal, nő és férfi, munkás és mérnök, tanár és művész, pék és buszvezető”.
Ezt követően a város aranykönyvéből szólítja sorra a díszpolgárokat, a kitüntetetteket a városvezető. A közgyűlés márciusi döntése értelmében az alábbi díjazottakat köszöntik:
MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA cím: Lehoczki László, Dr. Bod Péter Ákos
PRO URBE kitüntető cím: Németh Éva, Drozsnyik István, Petránné Képes Gizella
Gálffy Ignác életmű-díj: Járási Mónika Ágnes
Herman Ottó tudományos díj: Prof. Dr. Kundrák János
Szemere Bertalan közéleti díj: Észak-Keleti Átjáró Egyesület
Szabó Lőrinc irodalmi díj: Bazsányi Sándor
Kondor Béla képzőművészeti díj: Radics Márta
Reményi Ede zenei díj: Nemeskéri László
Déryné színházi díj: Varga Andrea
Miskolc Város Építészeti Alkotói díj: Szél Norbert
Bizony Ákos Kitüntető Jogi Díj: Dr. Strassburger Gyula
Benkő Sámuel díj: Dr. Kántor Valéria, Menyhért Istvánné
Pedagógiai díj: Janotyik Dóra, Mester András, Madarasiné Kiss Ágnes
„Miskolc Város Turizmusáért” díj: Miskolci Állatkert
„Az év sportolója” díj: Tóth Anna, Kékesi Márton, Diósgyőri Vívó Egyesület
„Miskolc Város Sportjáért” díj: Szűcs István
„A Civilek Támogatásáért” díj: Sélley Andrea
„Az Év Civil Szervezete” díj: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége
Pro Minoritate díj: Görögkatolikus Roma Szakkollégium
Nívódíj: ZENITA – Zenével az Ifjú Tehetségekért Alapítvány, Bartha Nándor és Békési Richárd, Miskolci Szimfonikus Zenekar Ütő Szólama, ClaXoTon Quartet, Tudós-Konkoly Andrea, Horváth János, Egressy Béni Zeneiskola
Az Egyetemért – A Városért díj: Prof. Dr. Szűcs Péter
Dr. Szentpáli István Kamarai díj: Kalmár László.
