Ahány ház annyi rossz szokás. Van ahol a hamis tanúkat, a becsület sértő nem létező bűncselekményel rágalmazókat bűnősnek találják s van olyan bíróság is ahol az ilyeneket védelmezik. Vagy éppen szelektálnak,a kedvükre való feljelentők állításait csont nélkül befogadják másokét pedig csípőből minden szembesítés nélkül elutasítják.
A Gödöllői Járásbíróság rágalmazás vétségében bűnösnek találta és
elítélte azt a férfit, aki egy tévé műsorban
azt állította, hogy Barkóczi Balázs egy kitelepülés alkalmával
„felidegesedett”, odament hozzá, és „megfogta a torkát”. A rágalmazó
férfit a büntetőeljárásban a bíróság kettő év próbára bocsátotta, és
10 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Feltételezem, hogy a feljelentő mellékelte a műsor felvételét s ez már elegendő volt ahhoz, hogy egy rövid szembesítéssel kombinálva elvegyék a kedvét a rágalmazónak a további hazudozástól.
Mindez arról jutott eszembe, hogy engemet nem is akármilyen erőszakos cselekménnyel rágalmazott meg két miskolci – névtelenül, ismeretlenül , bizonyára azért mert röstellik, hogy kevés pénzért vállalták a szerepüket – de most nevükön nevezem: Soltész Edina és Petroczi Attila postás játékvezető. Az utóbbi a rendőrségen a kettes tanúként hazudozott össze vissza a videós szembesítésen. Annyira rosszl játszotta a szerepét, hogy a nyomozó visszahívta és a kamerák próbálták korrigálni a felvételen elhangzó orbitális tévedéseket. Nem tudták, hogy a rendőrségi meghalgató szoba nyitástól csukásig rögzíti az zajló dumcsit. Kérte is a bíróság a teljes felvételt, de eltagadták, azt állították, a rendőrségi rendszergazda nem tartotta mentésre érdemesnek azt a 37 perces filmrészletet, amelyet tulajdonképpen elsikkasztottak és a bíróság kérésére sem adták át. Hihetlen , hogy egy informatikusnak ilyen hatalma befolyása legyen a bűncselekmények megítélésében. A tisztelt bíró viszont ezt is elhitte.
Majd az egyes számú tanú rágalmazó Soltész Edina rossziundulattól csöpögő, fröccsögő vallomásával az élettársát is meglepte, aki a rendőrségen lebuktatta. Korrekt emberként védelmébe vehette volna a párját, de ő becsületesen bevallotta együtt, egyszerre voltak a helyszínen és csak egy dulakodást láttak, hogy a hátamon térdeltek az egyenruhások. Persze egy nyomozó megteheti, hogy azt hiszi el amit csak akar, ha nem ilik a nyomozati cselekmény prekoncepciójába, akkor itt lefagyasztja az igazság kiderítését és a szembesítés elszabotálásával egy elutasító határozzattal lezárja az aktát.
Majd le írja az aranyköpések első díjas dekrétumát – Magyarországon a tanúskodás törvényes kötelezettség. Tehát a rágalmazók hazafias törvényes kötelességüknek tettek eleget amikor megbízóik kedvére hazudoztak, egy nem is létező bűncselekménnyel megvádoltak. Ezt a törvényszék is helybehagyta ugyanezzel a magyarázattal. Persze előtte kedvemért egy csodálatos színjátékot egy színes paródiát produkáltak. Úgy csináltak, hogy a rágalmazóimat meg sem hívták a tárgyalásra. Ne, hogy már véletlenül egy félrsikerült szembesítéskor elszólják magukat mint a gyermek meghallgató bekamerázott szobájában. Értesítést kaptak nem idézést, hogy ne kelljen szembenézniük velem. Jelezve semmi idegeskedés, minden úgy lesz ahogyan előre lezsiroztuk. A hazudozó provokátorok stabil védelmet élveznek. Mindenáron.
