Iren Savit Bitzaronból és Neta Epstein Kfar Azzából másfél évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy bárban Nir Amban. ,,Kezdettől fogva tudtuk, hogy ez örökre szól”- mesélte Iren a Kan közszolgálati műsorszolgáltatónak.
,,Ő a legjobb a világon, a hercegem. Nem vagyok hajlandó múlt időben beszélni róla”.
Október 6-án azon tanakodtak, hogy Bitzaronban vagy a kibucban aludjanak. Neta másnap részt akart venni egy sárkányeregető eseményen, melynek célja az volt, hogy jelezzék a gázai lakosoknak, hogy békét akarnak.
,,Reggel 6:40-kor volt az első légiriadó, vagy ekkortájt, talán 6:30-kor. A védett szobában aludtunk, tehát minden a szokásos módon folytatódott. Aztán 7-kor lövéseket kezdtünk hallani. Lövöldözés ment, non-stop. 8-körül Neta megtudta, hogy a nagymamáját meggyilkolták. Néhány órával később megtudta, hogy a bácsikáját, Ofir Liebsteint meggyilkolták. Teljes összeomlás”.
Iren Neta születésnapjára (november 9) meglepetésként jegyeket vett Liverpoolba. ,,Megkérdeztem tőle, miután megtudta, hogy a nagymamáját meggyilkolták, ‘Akarod, hogy megmondjam, mit kapsz tőlem a szülinapodra? Talán egy kicsit felvidítana’. Azt mondta, ‘Nem, Iren, inkább holnap. Tudom, milyen fontos neked, hogy meglepj’”.
,,11 körül hallottuk, hogy közelednek a ‘fiatal generáció’ negyedébe. A házunk egy nappaliból és a védett szobából áll. Bezárkóztunk a védett szobába. 11:30 körül hallottuk, hogy betörik a szalon és a konyha ablakait. Azt mondtam, ‘Neta, itt vannak, itt vannak…’. Küldött egy üzenetet minden csoportba: ‘Terroristák vannak a házban. Szeretlek titeket’”.
Ekkor a terroristák kinyitották a védett szoba ajtaját, ahol Neta és Iren tartózkodott.
,,Két gránátot dobták be, felrobbantak, égési sebek vannak a lábamon, de ennyi. Aztán bedobták a harmadik gránátot, a harmadik közel került hozzám. Neta rávetette magát a gránátra, azt kiáltva ‘gránát!’ Mint egy igazi ejtőernyős… Azt gondoltam magamban, minek kiáltja, hogy gránát, a terroristáknak vagy nekem szól? Aztán rávetődött, a terroristák pedig tüzet nyitottak rá”.
Neta rávetődött a gránátra és megmentette Irent. A terroristák, akik meggyilkolták, úgy döntöttek, nem mennek be a védett szobába és Irennek sikerült fedezéket találnia és elbújt az ágy alatt.
Ekkor dobták be a negyedik gránátot, ami tüzet okozott a védett szobában.
,,Meggyuladt tőle egy kép, ami a földön volt. Szóval Neta mögött feküdtem, egy lángra kapott szobában, miközben a terroristák a szalonban voltak. Írtam Neta apjának, Orinak: ‘Ori, Neta halott, tűz van, nem tudom, mit csináljak. A terroristák kint vannak a szalonunkban’. Azonnal visszaírt: ‘Iren, bújj el, oltsd el a tüzet. Valahogy oltsd el a tüzet’. Fogtam egy pár harisnyanadrágot, az orromra szorítottam, próbáltam nem belélegezni a füstöt. Néhány perc múlva távoztak a szalonból. Halottam, ahogy bezárják az ajtót. Kiszaladtam a szalonba. Megírtam anyukámnak és apukámnak, hogy szeretem őket, hogy bocsánatot kérek mindenért, hogy ők a legjobb szülők, akiket csak kívánni lehet. Anyukám dühös lett rám, ‘Ne beszélj ilyeneket, kapcsolj harci üzemmódba. Egy pillanatra se add fel, Neta halála nem lehet hiábavaló. Meghalt, hogy te élhess, és most itt az idő, hogy bebizonyítsd neki, hogy amit tett, nem volt hiába való’. Az ágy alatt fekszem, mögötte, a szalonban mindenki láthatta Netát, de nem látták a szempárt mögötte, mely látott mindent. A terroristák ki-be jártak. Egy ponton bezárkóztak a szalonba, és izraeli katonákat öltek meg, miközben én a védett szobában voltam az ágy alatt. Egész idő alatt Netát néztem, jeleket keresve: megemelkedő mellkas, megmozduló has, kézrángás vagy valami, ami azt mutatja, hogy jól van. Jól van, csak eszméletlen, nem létezik, hogy halott. Hogy nézhetnék a földön fekvő vérző pasimra… Minden csupa vér volt”.
Öt órával később, melyet Iren végig az ágy alatt töltött, izraeli katonák érkeztek a kimentésére.
,,Azt mondtam a katonáknak, ‘vigyük Netát is… Talán túléli’. De csak amikor a terroristák újra elkezdtek lőni ránk egy másik házból, a szomszéd házból, a katonák… csak megpróbáltak amilyen gyorsan csak lehet kimenekíteni. Amikor kijöttem, láttam, hogy minden leégett, az összes ház. Délután 4-kor jöttem ki a házból, Neta szüleit csak másnap délben menekítették ki. Mintha én lettem volna az első”.
Áprilisban lett volna az esküvőjük. Iren már megvette a ruhát, a szekrényben tartotta, Neta nem akarta látni a nagy nap előtt.
,,Most nem tudom, mit fogok csinálni április 24-én” – mondta Iren. ,,Ő a legjobb a világon, mindig ő volt. Ő a szerelemem. Remélem megjelenik az álmaimban, hogy elmondja, jól van. Ha ő jól van, én is jól leszek”.
