A kutya sem tudja miért – a szabály az szabály – a nullás igazolásért meg kell harcolni – vállalkozók diszkriminálva

El tudom képzelni , hogy van egy osztály vagy legalább egy koponya, amelynek nincsen más dolga mint az adózok életét megkeseríteni. Bosszantani. Tessék megcáfolni, ha tévedek.

Jómagam ugyanis  most éppen egy nullás igazolásra sóvárogtam egy állami páláyzathoz kell egy papíros, hogy nincsen köztartozásom. Állítólag ügyfélkapun is kikérhető, de az egy kicsit hosszadalmas , feldolgozás , postázás akár egy hétbe is beletelhet mire megkapom. Így aztán kértem mára egy időpontot, s csodák csodája a megadott órában, percben már az ügyintéző előtt ültem. Figyelem, korai volt az öröm, kiderült mivel vállalkozásom is van amelynek most éppen semmi köze az állami pályázathoz, eszébe nem jutott napelemre támogatást kérni komoly hátrányt jelent az ügyintézésben. Akinek vállalkozása is az személyesen nem kaphatja meg a nullás igazolást. Tehát ott helyben kiderült senkinek adósa nem vagyok, de mint vállalkozó – iciripicike szellemi tevékenységet folytató  valaki – csak hivatali úton kaphatom meg az egyébként saját személyemre szóló igazolást. Mert szabály az szabály! Oké, csak ki az aki kitalálta ezt a diszkriminatív rendeletet. Ja és ne feledjem – mi az oka, miért kell ilyen hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azokkal szembe, akik egyébként adóforintjaikkal gyarapítják a kincstárt. Miért jó ez a fajta büntetés….?

Az ügyintéző hölgy kedves , megértő, segítőkész  és empatikus volt, – elárulta műsoron kívül nincsen tartozásom –  de ő sem tudta megmagyarázni, kik és miért szúrnak ki a vállalkozókkal.