Múlt héten jelentette be Veres
Pál, Miskolc polgármestere,
hogy nem indul a következő
választáson, döntését pedig
családi és politikai okokkal
magyarázta. Mi vezetett idáig?
Mi várható most? Mit tervez
a mandátumából hátralevő
fél évre? Kérdéseinkre a város
októberben leköszönő első embere, Veres Pál válaszolt.
– Mindenki döbbenten fogadta a hírt, hogy nem indul a júniusi önkormányzati választásokon. Jól meggondolta ezt?
– Higgye el, jól meggondoltam. Az a típus vagyok. A kollégáim cikiznek is eleget azzal, hogy „aludjunk még erre
egyet”… De komolyra fordítva:
ez nem egy indulatból meghozott döntés volt. Alaposan átgondoltam, megfontoltam és
sorba raktam az életemben a
fontos dolgokat. Ez a megoldás
jött ki. Matematikával foglalkozóként csináltam ellenpróbákat, de akkor is ez jött ki.
– A politika cserbenhagyásról
beszél. Egyetért azzal, hogy ön
cserben hagyta az önt támogató
pártokat?
– Hogy ki hagyott cserben
kit, azt a békesség kedvéért ne
feszegessük. Csak gondoljunk a
külsős szavazatokkal szűken elfogadott költségvetésre, vagy a
saját frakcióm egyes tagjai által
közgyűlésen megtorpedózott
döntésekre, és máris közelebb
jutunk a megoldáshoz. De ha
már cserbenhagyás, én azt érzem, hogy sok miskolci pártpolitikus a saját választóit hagyta
cserben. Talán képesek lesznek
visszaszerezni ezt a bizalmat,
mert a miskolciak többet érdemelnek annál, hogy pártok
acsarkodjanak egymással ahelyett, hogy csakis értük dolgoznának együtt.
– Akkor konkrétabbat kérdezek. Nyilvánvalóan feszült volt a
viszony ön és a DK között. A DK
miatt nem indul?
– Nem csak, ahogy már
mondtam, a döntés oka sokkal
összetettebb.
– Az is kiszivárgott, hogy a
Varga Andrea fémjelezte civilek
is felfüggesztették önnel a tárgyalásokat. Miattuk nem indul?
Tisztáztuk a viszonyunkat a
civilekkel, de ez a folyamat sem
erősített.
– Ez így nehéz lesz. Segítsen
megérteni!
– A kezdetektől azt vallom,
hogy ne politikai, hanem szakmai alapon kerüljenek pozícióba emberek. Mindeközben a
helyi DK a kezdetek kezdetétől
olyan pozíciókat, olyan befolyást akart, ami nem járt nekik,
mert nem következett a teljesítményükből. De nem csak én
nem akartam az ő személyes és
politikai nyomulásukat, hanem
a városvezető frakció többsége
sem. Így lettem én a helyi DK
szemében kollaboráns, gyengekezű, döntésképtelen, meg
ami a csövön kifért. Aztán jött
az, hogy engem a saját stábom
fogva tart, és elzár a valóság és
az emberek elől. Már elnézést,
de úgy nézek én ki, mint akit
olyan könnyű elzárni az emberek elől?
– Mondana konkrét személyeket, akik ön ellen fordultak?
– Az rangon aluli volna. Maradjunk abban, hogy vannak
politikusok, vannak magukat
civilnek mondók és vannak
nők és vannak férfiak is egyaránt köztük.
– Bejelentő posztjában azt
írja: „megdöbbentő volt látni,
hogy sokakat mennyire nem érdekel a racionalitás, a szakmai
érvek, Miskolc és a miskolciak
érdeke, hogy mennyivel fontosabbak a személyes ambíciók,
a politikai bosszú, mint maga a
város. Itt mire gondolt?”
– Arra például, hogy valaki
kinéz magának egy pozíciót,
hogy ő az akar lenni, teszem azt
alpolgármester vagy befolyásos
háttérember, és ezt nem kapja
meg, akkor onnantól minden,
amit a városvezetés csinál, az
rossz. Onnantól Miskolc rossz.
Onnantól egy cél van számára, engem megbuktatni, kerül,
amibe kerül, mert nem adtam
oda a polcról azt a játékot, amit
kinéztek maguknak.
– Úgy beszél róluk, mintha
gyerekek lennének.
– Mert sokszor sajnos úgy is
viselkedtek. Duzzogás, hiszti,
bosszú és megmondalak a pártelnökömnek. Ez felnőtt viselkedés? Költői kérdés, kérem, ne
válaszoljon.
– Azt is írja a posztjában,
hogy „tudtam, hogy a szűk csapatom kivételével igazán kevesekre számíthatok.” Nyilván a
saját csapata segítette önt, de
még kire számíthatott? Politikusokra?
– Szerencsére sok olyan politikus, hivatalnok és magánember is volt, akire számíthattam,
csak nem voltak elegen, vagy
nem volt elég erejük. Többen
dolgoztak a végsőkig azért,
hogy létrejöjjön mellettem a
2019-es támogató egység. Természetesen azon szervezetek
meghatározó tagjai és vezetői
küzdöttek érte, akik nyíltan
biztosítottak a támogatásukról
az utolsó pillanatban is. Sajnos
nem sikerült nekik.
– Ha időközben létrejött volna
ez az egység, akkor indul?
– Végül már akkor sem. De
továbbra is akkor van esélyük
a folytatásra, ha egy jelölt lenne egy oldalon, nem pedig sok.
Picit könnyebb lenne a helyzete
mindenkinek.
– Így nem áll be egyik jelölt
mellé sem?
– Hadd szögezzem le egészen
világosan: a döntésemet, hogy
nem indulok újra a polgármesterségért, nem azért hoztam
meg, hogy ezzel valaki jelöltségét támogassam. Nem valaki
javára léptem vissza, és nem is
áll szándékomban utódot megnevezni. A bejelentésemet követő néhány nap eseményei és az
előlépő polgármesterjelöltek ráadásul pontosan azt a politikai
helyzetet és azokat az emberi,
politikai körülményeket és folyamatokat mutatják be, amelyek között már nem szerettem
volna folytatni a munkát. Se így,
se úgy. Ezek az események már
csak arra jók, hogy még inkább
megerősítettek abban: helyes
döntést hoztam.
– Az felmerült önben, hogy
esetlegesen a kormánypárt támogatásával indul?
– Nem kellett ezen gondolkodnom, mert ez az ő részükről sem merülhetett fel. Én
mindig azt mondtam, bárkivel
együtt dolgozom, aki Miskolcért akar tenni. Volt egy olyan
idealista álmom, hogy ha politikailag és jogilag nem is, de
funkcionálisan létrejöhetne egy
„kvázi nagykoalíció” a város érdekében. Ezért hívtam egyeztetésre számtalan alkalommal a
Fidesz-KDNP politikusait formálisan és informálisan is. Aztán kiléptek a megbeszélésről
az irodámból és azt mondták a
sajtónak, hogy őket senki nem
kérdezte meg például a költségvetésről. Nem tudom, mi értelme volt ennek. Vagyis, már tudom, ezt a pártpolitikai logika
követeli meg a politikusoktól.
– Amiket eddig elmondott,
azok egy politikai döntésre utalnak. Hogyan jön ebbe a család
és az egészség? Hiszen az is szerepelt a posztjában.
– Úgy, hogy már semennyi
időm nem volt sem a magánéletemre, sem a családomra, sem
az egészségemre. Szinte természetes volt, hogy már a szabadságom alatt is dolgoztam, telefonáltam, e-maileket olvastam,
acsarkodó felek közt próbáltam
békét teremteni. Az a működés
alakult ki, hogy minden ügy,
probléma végül az én asztalomon kötött ki. Ezt így nem lehet csinálni. És amikor a munka veszélyezteti az egészséget és
megszünteti a magánéletre és
családra fordítható időt, akkor
azt a munkát be kell fejezni.
– Mire a legbüszkébb a polgármesterségéből?
– Ez már a búcsúinterjúm?
– Nem, dehogy! Inkább akkor úgy kérdezem, melyek azok
az ügyek, amelyekre büszke, és
melyek azok, amelyeket annyira
fontosnak tart, hogy át szeretne
adni a következő városvezetésnek?
– Nagyon büszke vagyok a
városfejlesztési eredményeinkre, a számtalan befejezett
projektünkre, az új kerékpárutainkra, a felújított orvosi rendelőkre és az óvodákon,
bölcsődéken, múzeumon át az
Avasi kilátóra, a Horváth-tetőre és a megújult miskolctapolcai ősparkra. Örülök, hogy
ennyire hatékonyak tudtunk
lenni. De büszke vagyok a város nagyrendezvényeire, a
fesztiválokra, a város turisztikai eredményeire, a zölderedményeinkre, a 14 év alattiak
szinte ingyenes tömegközlekedésére. Nagyon büszke vagyok
a hosszú távú fejlesztési stratégiáinkra, a klímavédelemre
vonatkozó hosszú távú elköteleződésünkre és arra, hogy
a következő fejlesztési ciklusra több mint harmincmilliárd
forintot alkudtunk ki Miskolcnak különböző fejlesztésekre.
A gazdaságfejlesztési sikereinket mutatja, hogy értékesítettük a megfejlesztett ipari területeinket, kiemelkedő helyet
foglalunk el a befektetői célterületek között. Büszke vagyok
az ifjúságpolitikai eredményeinkre, a részvételi folyamatainkra. És még sorolhatnám,
tényleg nagyon sok van. De a
legfontosabb, hogy a város az
elmúlt öt év minden előre nem
látott és soha sem tapasztalt
külső nehézség ellenére is működőképes maradt.
– Melyek azok az ügyek, amelyeket szeretne, ha a következő
városvezetés is folytatna?
– A fejlesztési stratégiáink
2030-ig szólnak, az azokban lefektetett célok a mérvadók számomra, és nem hiszem, hogy
bármelyik jelölt számára ezek
különösebben vitásak lehetnének, hiszen ezek közös célok,
ezek összvárosi érdekek. Ezek
mind olyan ügyek, amelyek
egyenként is, de pláne együtt,
egy szebb, élhetőbb, zöldebb
Miskolcot eredményeznek.
– Mondana konkrétumokat?
– Természetesen. Lillafüred
komplex fejlesztése elengedhetetlen, mert az ország egyik
legszebb turistacélpontja, és
egyrészt már jó ideje nem bír
el a tömeggel, másrészt sok helyen méltatlanok is lettek a körülmények. Olyan színvonalra
kell fejleszteni, amilyen a tapolcai park és az új pavilonsor
lett. De új esély nyílhat a DAM
területének hasznosítására is
a következő ciklusban. Aztán
valahogyan be kell fejezni a
várat és hasznosíthatóvá kell
tenni, ha már „beleépítődik”
néhány tízmilliárd forint. Különösen nagy öröm számomra, hogy konszenzus látszik a
város nagyrendezvényeit illetően is. Megígértem és megvalósítottuk, hogy Miskolc négy
évszakos fesztiválváros legyen.
A Kocsonyafesztivál, a Borangolás, a CineFest már országos
hírű rendezvények, utóbbinak
pedig a filmszakmában nemzetközileg is neve van. Ott az
Ars Sacra, amelynek tavaly
– első alkalommal, hagyományteremtő céllal – Miskolc
kiemelt helyszíne volt, de említhetném a Miskolci Pikniket vagy az Avasi Kvaterkát, és
van nekünk egy Csengey kertünk, amit a Miskolci Kulturális Központ hozott létre és működtet. Ezek nem jobb- vagy
baloldali kérdések. Ezek közös értékek, ezekben nem tudom elképzelni, hogy egy következő városvezetés behúzná
a féket. Viszont még ezeknél
is fontosabb egy új energetikai
szemlélet.
– Mire gondol ez alatt?
– Az Európai Unió és a Magyar Kormány is óriási öszszegeket kíván megújuló energia alapú fejlesztésekre költeni.
Kollégáim számtalan projektet,
koncepciót készítettek elő az
elmúlt években a geotermikus
energia arányának növelésére,
a körkörös gazdaságra való áttérésre vagy akár a hidrogéntechnológiai fejlesztésekre vonatkozóan is. Ahogy korábban
már mondtam: Miskolc tele van
energiával, használjuk ezt ki. És
azt is, hogy ezen a pályán most
még kevesen vagyunk. Ezért
dolgozunk egy megújuló energia és hidrogénvölgy szövetség vagy klaszter létrehozásán.
Természetesen mindezek azt is
szolgálják, hogy a 100 klímasemleges város misszió akciótervében megfogalmazott és a
közgyűlésben elfogadott céljainkat elérjük.
– És a tömegközlekedés? Épp
egy éve elég merész dolgokat
mondott.
– Igen, emlékszem. Azt
mondtam, elképzelhetőnek tartom, hogy 2030-ra lehet akár
ingyenes is a tömegközlekedés.
– Azóta is tartja?
– Persze. Éppen erről beszéltem az imént, a megújuló energia és a hidrogénalapú energia
kapcsán. Vannak villamosaink, egyre több elektromos autóbusz jár Miskolc utcáin, és
remélem, hogy az elektromos
autóbuszok aránya rohamosan
nő majd. Illetve lesznek egyéb
alternatív hajtások is napirenden, például az előbb említett
hidrogén, sőt remélem, mihamarabb lesz saját hidrogénbuszunk is. Dolgozunk rajta,
de ezt még nem kiabálnám el.
De a lényeg, hogy amennyiben ezeknek a hajtásoknak az
„üzemanyagát” mi magunk
tudjuk előállítani, akkor eljöhet az a pillanat Miskolc életében is – mint ahogy a világ
egyre több városában már –,
hogy ingyenes lehet a tömegközlekedés.
– És addig?
– Mint eddig. Azon fog múlni, hogy az aktuális városvezetés tud-e a tömegközlekedésre pluszpénzt szerezni, vagy
„nyomtatni” magának. Ha nem
tud, akkor annyiból fog gazdálkodni, mint mi, és körülbelül
ugyanezt az eredményt is hozza majd ki belőle, mint mi, mert
csodák nincsenek. Csak a saját
energiára való átállás.
– És miből gondolja, hogy ezt
a következő városvezetés is így
látja majd?
– Hát, elég ránézni az egy
évvel ezelőtti villany- és gázszámlákra. Nem kell hozzá fizikusnak, matematikusnak vagy
közgazdásznak lenni, hogy rájöjjünk, ha jön meleg víz a földből, az olcsóbb, mint megvenni
a gázt, és azzal felfűteni a vizet. Arról nem beszélve, hogy
a megújuló energián a Földünk
jövője múlik, és nem átvitt értelemben, hanem konkrétan az
életünk múlik rajta. Ehhez hozzá kell tennünk, amit tudunk.
Mi, itt Miskolcon, ezeket tudjuk hozzátenni.
– Lehet valaki Veres Pál politikai örököse?
– Ez a kérdés így engem nem
foglalkoztat. Ha valaki tovább
tudja vinni azt, hogy mindenkivel hajlandó együtt dolgozni,
aki a városért szeretne tenni, az
jó. Ha valaki képes elvonatkoztatni attól, hogy a másik honnan jön, és csak azt nézni, hogy
mi a tudása és a teljesítménye,
az jó. Ha valaki képes az értékeket nézni a politikai érdekek helyett, az jó. Én mindig azon voltam, hogy alapesetben legyünk
nyitottak mindenki iránt, és támaszkodjunk bátran egymás
tudására és javaslataira, ha valaki ezt a szemléletet továbbviszi, az Miskolc hasznára lesz.
– Szurkol valakinek az önkormányzati választáson?
– Igen, persze.
– Kinek?
– Én a miskolciaknak szurkolok. Azért drukkolok, hogy
a következő városvezető, bárki
is legyen az, lássa be, nem szabad kiönteni a fürdővízzel a
gyereket. Azt szeretném, hogy
ne mindenben csak a hibát keressük, hogy legyünk büszkék
az eredményekre, hogy legyen
valódi hírértéke a jónak, hogy
legyen értéke a város jó hírének.
Ha valami jó, azt folytatni kell,
ami érték, azt meg kell őrizni, és
természetesen ami nem jó, azt
ki kell javítani. Nem az a fontos, hogy ki kezdett el egy programot. Az a fontos, hogy az a
program jó, vagy sem, hasznos,
vagy sem, Miskolc és a miskolciak javát szolgálja, vagy sem.
Én ezt tettem és ezt teszem a következő hat hónapban is.
– Tehát, akkor biztosan kitölti
a mandátumát?
Igen, esküt tettem, és ez kötelez. Igyekszem ezt a hat hónapot felhasználni arra, hogy
az általam fontosnak tartott
ügyeket, célokat olyan pályára
tegyem, hogy azokat egy következő polgármester, egy következő városvezetés könnyen
tudja majd folytatni. És október után is számíthat rám Miskolc, a várost szerető és érte
tenni akaró polgárként.
MN
