Barkai László független polgármesterjelöltként indul a
június 9-ei önkormányzati választáson, több párt és civil
szervezetek támogatásával. Azt
vallja: csak közös erővel és közös akarattal helyezhetjük viszsza Miskolcot hazánk és Európa
fejlettségi térképére.
– Miskolciként ön elismerésre
méltó szakmai és életutat tudhat maga mögött. Számos díjjal, kitüntetéssel büszkélkedhet,
világlátott, tapasztalt ember,
angolul, németül beszél. Mi
motiválja arra, hogy Miskolc
polgármestere legyen?
– Az édesapámtól, aki szintén orvos volt, azt tanultam, a
szülőföldünk az, amiért élnünk,
tennünk kell. Az ő kezei között született meg akkor a város egyharmada, akiknek a gyerekeit én már gyógyíthattam.
Édesapám születési bizonyítványában még Diósgyőr állt, és a
felmenőim is ezért a városért
dolgoztak. A mi családunknak
fontos Miskolc. Számomra a város vezetése egy szolgálat. Nem
hatalmi és egzisztenciális kérdés, hanem erkölcsi és elvi kérdés: Miskolc egy sikeres életutat
adott nekem, ebből szeretnék
visszaadni az itt élőknek. Ezért
is volt megtisztelő számomra az, hogy kollégák, civil és
pártszervezetek megkerestek,
hogy vállaljam a feladatot, amire igent mondtam. Miskolcnak
változásra van szüksége, hiszen
az elmúlt években számos feszültség alakult ki, az elmúlt
évtizedekben pedig megoldhatatlannak látszó problémák tornyosultak fel. Világlátott emberként tudom és hiszem: kell
és lehet is magasabb gazdasági
és fejlődési fokozatba kapcsolni Miskolcon, hiszen erre számtalan példát láttam Európában,
ahol meg tudták fordítani a leszakadást, át tudták fordítani az irányt a modernitás felé.
De ehhez mindannyian kellünk:
közösen, közös akarattal, mert
Miskolc az otthonunk, mindannyiunké.
– Már a sajtónyilvános bemutatkozáson is arról beszélt
– ismerve a társadalom mai
szétszakadt állapotát –, Miskolc helyzetében nem lehet más
út, csak a demokratikusan működő erők, pártok és szerveztek
összefogása. Nyitott-e még ez a
szövetség?
– A saját szakmai tapasztalatomból tudok példát hozni
arra, hogy milyen károkat tud
okozni egy városnak, Miskolcnak a szétszakítottság. Bizonyára sokan emlékeznek arra,
hogy a 2000-es évek elején indult el az egészségügyi kar a
Miskolci Egyetemen. Akkor
ott szakmai szempontok alapján az orvosképzés elindulásáért is küzdöttem. És ez nem
csak orvosszakmai kérdés volt
akkor. Egy olyan előrelépés
lehetett volna Miskolc életében, ami a gazdasági növekedést szolgálta volna. Debrecen,
Pécs és a Felvidéken Kassa is
kiválóan példázza azt, hogyan
élénkült meg a város gazdasága ettől. De ott, akkor, Miskolc
veszített, és igen, az elmúlt évtizedben számtalan ilyen elszalasztott lehetőség volt a
város életében, ami a szétszakítottságra vezethető vissza.
Miskolc egy lüktető, vonzó
nagyváros volt, ahová özönlöttek a mérnökök, orvosok, a
kiváló szakmunkások. Gazdag
ipari, történelmi és kulturális
értékkel. Mára ez jelentősen
lecsökkent, szinte megszűnt.
Országos és helyi szinten is tele
van a társadalmunk feszültséggel, de hiszek benne, hogy
a demokratikusan működő
pártokat és szervezeteket nem
fogják korlátozni a partikuláris érdekek. A kezdetektől fogva nyitottak vagyunk erre az
egységre, nincs lezárt fejezet.
– Milyen jövője lehet Miskolcnak?
– Ha ránéz ma valaki hazánk fejlettségi térképére, az
észak-magyarországi régió
központja egy fehér folt. Miskolc az a város, ami kimaradt azokból a fejlesztésekből,
amiket Debrecen, Kecskemét,
Pécs, Esztergom, Győr és nemrégiben Szeged is megkapott.
Ilyen jelentős történelmi, ipari háttérrel, gazdag kulturális és helytörténeti örökséggel
Miskolc nem lehet Debrecen
elővárosa. És nem kell ahhoz
közgazdásznak lenni, csak egyszerű józan ésszel rendelkezni,
hogy egy város gazdasági felemelkedése együtt jár az ott
élők jövedelmi felemelkedésével. És erre épülhetnek a szolgáltatások, a nyüzsgő belváros
és minden, ami az emberek
jólétét szolgálja. Ha jól megy
Miskolcnak, jól megy a miskolciaknak is. Aki nem együttműködésben gondolkodik,
pont ezt a jólétet kockáztatja.
Hiszen ahhoz, hogy ez megtörténjen, egy városvezetésnek
nemcsak jól kell tárgyalnia,
hanem erőt kell mutatnia az ellenünk dolgozók felé, akik ezt
eddig nem akarták. Közösen
kell kiállniuk a miskolciaknak
annak érdekében, hogy szabadon dönthessenek az oktatásukról, az egészségügyről és
arról, milyen beruházásokkal
értenek egyet. Semmilyen erő
nem kényszerítheti a miskolciakat arra, hogy egyetértsenek
olyan dolgokkal, amiket elutasítanak, mint például veszélyes üzemek telepítése, semmibe véve véleményüket. Ahhoz,
hogy olyan Miskolcot építsünk, amelyben jól élünk, elengedhetetlen az összefogás, a
közös akarat. Még akkor is, ha
különbözőek vagyunk. Én az
orvosi eskümben a betegek üdvére esküdtem fel, most Miskolc üdve a célom, úgy, ahogy
Ciceró megfogalmazta: a nép
java a legfőbb törvény.
MN
Barkai László független polgármesterjelölt. Fotó: magánarchívum
———————————————————————————————————————————–
Prof. dr. Barkai László diósgyőri orvoscsaládból származik, édesapja a Vasgyári
Kórház szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvosa volt. Általános és középiskoláit Miskolcon végezte, a Kilián György
(ma Diósgyőri) Gimnáziumban érettségizett. Debrecenben diplomázott az orvosi
egyetemen, majd Miskolcon helyezkedett
el a megyei kórházban. Az 1990-es évek
elején Sydneyben, Ausztráliában dolgozott,
később Miskolcra hazatérve folytatta szakmai munkásságát.
Éveken át a Gyermekegészségügyi Központnak és egyben a Debreceni Egyetem
Miskolcra kihelyezett Gyermekegészségügyi
Továbbképző Intézetének volt az igazgatója, a vezetése alatt álló intézmény klinikai
színvonalon működött, a nemzetközi hírű tevékenységet Miskolc városa nívódíjjal ismert
el. A Miskolci Egyetemen indult felsőfokú
egészségügyi képzésnek egyik alapítója volt,
később dékáni vezetése alatt megszilárdult
Miskolcon az egyetemi szintű egészségtudományi képzés és tudományos munka. Éveken
át irányította az ország egyik legnagyobb
orvosegészségügyi szakmai szervezetét, a
Magyar Diabetes Társaságot. Egyetemi tanárként jelenleg is oktat, orvostudományi kutatásokat végez, betegellátásban vesz részt.
Nyelvismerete: angol, német. Számos szakmai-tudományos kitüntetéssel rendelkezik, 2009-ben Batthyány-Strattmann László-díjban részesült, állami elismerésként
2019-ben a köztársasági elnök a Magyar
Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta számára.
