Avi/ujkelet.live

A háború 338. napja, északi front: A légvédelem vasárnap elfogott ,,egy gyanús légi célpontot”, valószínűleg drónt, mely Libanonból belépett Malkia térségébe. Sérülés vagy kár nem történt.

Izraeli vadászgépek a Hezbollah terrorszervezet katonai infrastruktúráját támadták a dél-libanoni Rihanban.


Déli front: Joáv Gallant védelmi miniszter vasárnap, a Gázai övezet középső részén, a Netzarim-folyosón tett látogatása során ígéretet tett arra, hogy Izrael megöli a Hamász terrorszervezet gázai vezetőjét, Jechíje Szinwart és testvérét, Mohamedet.

,,El fogjuk érni Mohamed Szinwart és Jechíje Sinwart is. Aki másként gondolja, nézze csak meg Marwan Isszát [és] Mohamed Deifet, ők is azt hitték, hogy immunisak, nincsenek ma velünk, hibáztak. [Szinwar] is hibázni fog, és mi végrehajtjuk a küldetésünket” – mondta Gallant.

Jechíje Szinwart nemrégiben nevezték ki a terrorcsoport politikai szárnyának élére is, Iszmail Hanije meggyilkolását követően. Mohamed a Hamász katonai szárnyának magas rangú parancsnoka.


Titkos információk kiszivárogtatása: A hét végén belső vizsgálat indult az Izraeli Védelmi Erőkben, hogy kiderítsék, ki használja manipulatív módon a Gázában lefoglalt titkos Hamász-dokumentumokat – vagy azokat, amelyeket állítólag a Hamásztól szereztek meg – és továbbítja a nemzetközi médiának, hogy megpróbálja befolyásolni a közvéleményt Izraelben a túszok szabadulását lehetővé tevő tűzszüneti megállapodás ügyében, jelentette vasárnap a Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró Ronen Bergman a Yneten.

  • Az izraeli törvények szerint a nemzetbiztonsággal és azzal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó minden hírt – mind a hagyományos médiában, mind a közösségi médiában – a közzététel előtt a cenzornak jóvá kell hagynia. Napjainkban, amikor az információkat bárki könnyen közzéteheti az interneten, a cenzúra is kritikák tárgyát képezi, mint elavult eszköz.
  • Az izraeli média gyakran megkerüli a cenzort azzal, hogy külföldi jelentéseket idéz, nem pedig izraeli forrásokat.
  • Azonban még ez a gyakorlat sem működik minden esetben, hiszen a cenzor még ezeknek a külföldi jelentéseknek a közzétételét is megtilthatja, és meg is tiltja, beleértve azokat az eseteket is, amikor az információ könnyen elérhető az interneten.

Az ügy nagy aggodalmat és dühöt kelt a biztonsági szervezetben, és feltételezhető, hogy tovább fokozza majd a feszültséget közte és Binjámin Netanjahu miniszterelnök és emberei között. A feszültség, amely már így is új csúcsokat dönt a megállapodás körül a felek közötti mély nézeteltérések nyomán.

A harag két cikket érint: az első csütörtökön jelent meg a brit Jewish Chronicle-ben, egy kicsi és befolyástalan újságban; a másik pedig hétvégén a német Bild-ben, amely az ország legnagyobb és ennek megfelelően nagyon befolyásos újságja.

Mindkét cikkben azt állítják, hogy a Hamász belső és nagyon titkos dokumentumait fedik fel, állítólag egyenesen Jechíje számítógépéről valók vagy ő maga írta.

A szervezet vezetőjének gondolkodásmódja, utasításai és stratégiája mindkét cikkben pontosan azt tükrözi, amit Netanjahu a múlt heti beszédében és az általa adott interjúkban állított, hogy Szinwar megosztottságot próbál szítani az izraeli közvéleményben, nem igazán érdekli az alku, és azt tervezi, hogy a Philadelphi-folyosó alatti alagutakon keresztül túszokkal együtt Egyiptomba szökik, majd onnan Iránba.

A Jewish Chronicle állítása szerint a szökési információ ,,állítólag a Hamász egyik elfogott magas rangú tisztviselőjének kihallgatása során, valamint augusztus 29-én, csütörtökön, a meggyilkolt hat túsz holttestének hazahozatalának napján lefoglalt dokumentumokból derült ki”. Azonban a szárazföldi manőver kezdete óta begyűjtött dokumentumokat kezelő egységnek, és általában a hírszerző közösségnek fogalma sincs arról, miről és kiről van szó.

A német Bild-ben megjelent dokumentum vizsgálata során kiderült, hogy az egyáltalán nem Szinwar dokumentuma, vagy nem az ő gondolatait tükrözi, hanem a Hamász egy középrangú tisztviselőjének javaslata és az izraeli csapatok öt hónappal ezelőtt találták meg. A fő rész, amelyet az újság állítólag a dokumentumból idéz, miszerint a Hamász nem érdekelt a megállapodásban – egyáltalán nem szerepelt benne. ,,A dokumentumban szereplő információ más, a múltban meglévő azonos dokumentumokhoz kapcsolódik, nem számított új információnak” – mondta a hadsereg.

,,Ez egy nagyon súlyos ügy” – mondta egy katonai tisztviselő, aki ismeri a nyomozás részleteit. ,,Az Izraeli Védelmi Erőknek és más hírszerző ügynökségeknek vannak olyan rendszerei, amelyeknek az a feladata, hogy befolyásolják az ellenséget, de a törvény szerint tilos ilyen befolyási rendszert megkísérelni és működtetni, pláne nem az ún. minősített anyagokkal, amelyeket egyáltalán nem volt szabad nyilvánosságra hozni. Ez egy befolyásolási kampány az izraeli nyilvánosságra… Eltökélt szándékunk, hogy megtaláljuk a mögötte álló személyt vagy entitást.”

Az említett két dokumentum közzétételét egy harmadik dokumentum említése előzte meg Netanjahu múlt heti beszédében. ,,A Hamász azt a taktikát gyakorolja, hogy megoszt, szétszakít, meggyengít és végül leigáz” – mondta a miniszterelnök. ,,Hogyan csinálja ezt?” – töprengett, majd bemutatott egy diát egy kézzel írott arab nyelvű cetliről: ,,Itt van egy utasítás, amelyet katonáink magas rangú Hamász-tisztviselők alagútjában találtak. Egyébként a média azt mondta, hogy Szinwar volt, nem tudom garantálni, hogy Szinwar, de garantálom, hogy a Hamász magas rangú tisztviselői.”

Netanjahu folytatta: ,,Íme az eredeti dokumentum arabul, és itt a fordítása: ‘A túszokról készült fényképek és videók terjesztésének fokozása az általuk keltett pszichológiai nyomás miatt. Megtenni mindent a Gallantra nehezedő pszichológiai nyomás növelése érdekében. Folytatni a vonalat, hogy Netanjahu a felelős a történtekért. Kárt okozni az izraeli narratívában, mintha a szárazföldi hadművelet a túszok visszatérését szolgálná’. Ez a Hamász stratégiája. Meg akar osztani minket, belső szakadásra épít.”

A dokumentum célja a miniszterelnök szerint, ,,hogy a jövőnk és egzisztenciánk biztosításához fontos sarkalatos dolgokban hajoljunk meg… Nem fogok engedni ennek a nyomásnak, kiállom a még nagyobb nyomást is, és a népünk sem enged ennek a nyomásnak, mert a közvélemény többsége pontosan érti, amit mondtam. Nem az a fontos, hogy mit láttok elől, hanem hogy mit láttok a háttérben. Azt mondom Szinwarnak: felejtsd el, ez nem lesz.” Így zárta ezt a részt Netanjahu, amiből sokaknak az volt a benyomása, hogy ez megpecsételte a megállapodás sorsát is.

A beszéd másik részében Netanjahu kifejtette, miért tilos Izraelnek bármilyen módon, és egzisztenciális szükségszerűségből kivonulni a Philadelphi-folyosóról, akár 42 napra is: „Ez egyébként a túszok föld feletti csempészetét is megakadályozza. Foghatják és kicsempészhetik őket ebben a 42 napban, kicsempészheti őket a Sínai-félszigetre, ez néhány méter távolságra van. Át a kerítésen, és eltűnnek. Iránban vagy Jemenben jelenhetnek meg.”

Megválaszolatlanul hagyta azt a kérdést, hogy mi akadályozta meg a Hamászt abban, hogy mindezt megtegye a háború első nyolc hónapjában, amikor Izraelt megakadályozták abban, hogy belépjen a folyosóra.

A cetli, amelyre Netanjahu hivatkozott, nem Szinwarhoz kapcsolódott, ahogy azt már néhány hónapja lehozták. Izraelben jól ismerik a Hamász-vezér kézírását, és tudják, mit írt ő és mit nem. Netanjahunak igaza volt, de nem egészen pontosan, amikor azt állította, hogy egy másik Hamász-tagról van szó. Az igazság az, hogy Izraelnek fogalma sincs, ki írta a cetlit.

Izraelben ismerik a Hamász katonai szárnyának összes vezetőjének és általában a terrorszervezet legtöbb magas rangú tisztviselőjének kézírását. A cetlin lévő kézírást – nem. Lehet, hogy magas rangú, lehet, hogy nem. Mindenesetre ez nem egy olyan stratégia, amely az egyik fel parancsaként jött le, és amelyet valaki más fogadott el és hajtott végre.

,,A Hamász egy dokumentáló szervezet, amely megállás nélkül ír és katalogizál” – mondta a tiszt. „Tudjuk, hogy néz ki egy parancs a Hamászban. Itt nem ez a helyzet.”

https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss

The post Helyzet a frontokon és titkos információk kiszivárogtatása a médiának first appeared on Új Kelet Live.