ujkeletlive

A családok szertartása – „nincs jövőkép, nincs vezetés, nincs felelősségvállalás – de a pokolból egy új generáció nőtt ki”

A Szimcha Tóra-i Hamász mészárlások évfordulója alkalmából felvételről közvetített állami ceremóniától különállóan a gyászoló és a még mindig fogvatartott túszok családjainak tegnap esti Nemzeti Megemlékezését a Hayarkon Parkban tartották.

Kezdetben az esemény szervezői az érintett otef helyszínén délen akarták megtartani az ünnepséget, de a széles körű visszhang miatt úgy döntöttek, hogy a több tízezres résztvevő befogadására alkalmas tel-avivi nyílt területen tartják meg a rendezvényt.

Összesen hárommillió sékel gyűlt össze adományként a szinte azonnal elkelt negyvenezer jegy értékesítéséből. A ceremóniát Rotem Szela és Hanoch Daum vezette, és az Izrael történetében eddig nem látott széleskörű eseményre önként jelentkeztek az ország legelismertebb művészei, élőben közvetítették több mint 300 helyszínen itthon és szerte a világon. A szervezők szerint több mint 100 nemzetközi tévécsatorna érkezett Izraelbe tudósítani, többek között az Egyesült Államokból, Kínából, Oroszországból, Indiából, az Egyesült Arab Emírségekből, Európából, Ausztráliából és Argentínából.

A rendezvény korábbi meghirdetését követően súlyosbodott biztonsági helyzet miatt a Polgárvédelmi Parancsnokság irányelvei szerint a szabadtéri gyülekezést 3200 főre korlátozták, így a megemlékezésen a családok és rokonok lehettek jelen, de az élő közvetítéshez több millióan csatlakoztak.

Tegnap számos rakéta és dróntámadás érte az országot, többek között Tel Avivot is, a rendezvény előtt és után is megszólaltak a szirénák, ugyanakkor a hadsereg irányelvei szerint nem vezettek be további korlátozásokat így a megemlékezést zavartalanul meg tudták tartani.

Az ünnepség 19 órakor kezdődött, és pontban hét óra 10 perckor egyperces néma főhajtással emlékeztek meg a modern Izrael elleni legszörnyűbb támadásról. Gyászoló és fogvatartott hozzátartozóikért aggódó felszólalók mellett 23 művész csatlakozott a rendezvényhez.

A Nahal Oz előőrsön meggyilkolt Hadar Miriam Cohen édesapja, Jigal elmondása szerint – „Hadar fényt sugárzott, mindig mindenkivel törődött, és végül magára hagyták. Annak ellenére, hogy rövid ideig volt a poszton, elég volt ahhoz, hogy megértse a vállára nehezedő felelősség nagyságát, hány élet függ tőle. Még mindig nem hiszem el, hogy ennek bármi köze lenne hozzám.”

„Még mindig nem tudom, hogyan lehet felállni a saját összeomlásomból, de tudom, hogy együtt kell felállnunk. Azt akarom, hogy mindenki hallja, akinek hallania kell, mert a lányaink vére kiált hozzánk a földből. Nem fogunk hallgatni, nem fogunk felejteni, és nem fogunk elfáradni. Maradék erőnkkel gondoskodunk róla, hogy a felelősök vállalják a felelősséget,” – tette hozzá, majd elmondta, hogy Hadar halála után „egy levelet találtunk, amit saját magának írt, tippeket a nehéz napokra: mosolyogj, sikerülni fog, ha nem most, akkor holnap, beszélj az otthoniakkal, segíteni fog.”

„Bárcsak hallanád, mert én is imádkozom, hogy talán beszélj az otthonnal,” – zárta beszédét Jigal miközben 16 fehér léggömböt engedtek fel a nahal-ozi meggyilkolt katonai megfigyelők emlékére, és ötöt a túszul ejtett megfigyelők emlékére, hozzátéve „hozzátok őket haza, most.”

Az október hetedikén elhurcolt Tal Soham édesanyja, Nitza megtört hangon szólalt fel fia és mind a száz fogvatartott túsz kiszabadítása érdekében.

Tomer Greenberg és Szalman Kabka özvegyei együtt léptek a színpadra – „csak a haláluk után értettem meg kapcsolatuk mélységét. Az a felvétel, ami ilyen egyszerűnek tűnik, egy kis ablak a nagy pillanatokhoz. Ez egy kapcsolat volt két vezető között, akik megértették a felelősség súlyát, apák voltak, akik tudták, mekkora a kockázat, de egy pillanatig sem haboztak,” – mondta Arin.

„Ellenségeink nem győzhetnek le minket, ha egyesülünk. De az egység nem egyformaság. Tomer és Szalman különböztek egymástól a kultúrájukban és a hitükben, és ez volt az, ami összekötötte őket. Elvesztettük a legdrágábbat számunkra,” – tette hozzá Arin, majd Asira folytatta: „de a reményt soha nem veszítjük el.”

Kfar Aza faluból 19 meggyilkolt között volt az elhurcolt Alon, Jonatan Samriz testvére, akit végül az övezetben nem szándékosan, de az izraeli katonák öltek meg,  – „az a nap a hadsereg és az állam nélkül telt el. Csak magunkra számíthattunk. Ezt hívják elhagyásnak. Ahelyett, hogy ezrek állnánk itt, csak állunk és várjuk a riasztást. Ahelyett, hogy egy állami vizsgálóbizottság vizsgálná a kudarcot, mi magunk tesszük fel a kérdéseket. Nincs személyes példa, nincs jövőkép, nincs politika, nincs felelősségvállalás. Alon története pont az ellenkezője. A mi generációnk története, az izraeli fiataloké, akik találékonyak és bátrak. Alon és társai 65 napot töltöttek embertelen körülmények között fogságban, étel és víz nélkül. Végül egyetlen szót írtak egy fehér lepedőre: segítség. Ez nem segített nekik. Keresték a fényt, de sajnos az utolsó pillanatban megfosztották őket tőle. Alon minden ösztönével ellentétben cselekedett, öt napon át navigált egy bombázott gázai negyed közepén. Alon a végén megmutatta nekünk az utat és a reményt. A pusztulásból egy új generáció emelkedik ki, amely hisz bennünk, egy jobb és egységes izraeli társadalomban, amely újjáépíti a romokat,” – tette hozzá.

Állami megemlékezés – Herzog: „utolsó napomig az égett testek szaga és a vértócsák látványa, valamint családi fotók és gyermekkönyvek kísérnek.”

Az október 7-i mészárlás egyéves évfordulója alkalmából rendezett eseményt néhány hete tartották és forgatták Ofakimban, és a családi megemlékezés után vetítették le tegnap este. A beszédeket, tömeges imát és nyilvános éneklést tartalmazó ceremónián Jichák Herzog elnök azt mondta – „utolsó napomig az égett testek szaga és a vértócsák látványa, valamint családi fotók és gyermekkönyvek kísérnek.”

Az elraboltakra utalva hozzátette: „már egy éve, egy emberiség elleni szörnyű bűncselekmény során gyilkosok rabolták el testvéreinket. Szívünket a szeretet és gondoskodás kötelékei kötik hozzájuk. És tudjuk, hogy nem leszünk egészek – amíg vissza nem térnek hozzánk. Az élet szentsége, amely nemzetként folyik ereinkben, arra kötelez minket, különösen a vezetést, hogy teljesítsük a legfőbb humánus, zsidó és izraeli parancsot: gyorsan visszahozzuk őket.„

A gyászoló családokhoz szólva azt mondta: „könnyes, sajgó szemetekbe nézek, és egy egész ország nevében hálával és áhítattal hajtom meg a fejem, és remélem, hogy megkönnyebbültök és vigasztalódtok. Imádkozom, hogy méltók legyünk szeretteitekhez. Átölelem a testben és lélekben megsebzetteket, kísérnünk és támogatnunk kell őket hősies küzdelmükben a rehabilitációért és gyógyulásért.”

Herzog hozzátette: „már egy éve csordultig vagyunk tele hittel és büszkeséggel. Az elmúlt évben polgári és katonai hősiességnek lehettünk tanúi – olyan férfiaknak és nőknek, akik elképzelhetetlen találékonysággal és odaadással életeket, családokat és közösségeket mentettek meg. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a nemzetnek a tagja lehetek. Egy nép, amely minden nap újra megalapította és újjáéleszti a világ egyetlen zsidó nemzetállamát – ami Izrael élénk demokráciája, amely nézetek, életmódok és meggyőződések csodálatos mozaikja. Olyan nép, amely naponta sóvárog és imádkozik a békéért, és tudja, hogyan álljon szilárdan minden bajjal és ellenséggel szemben. Egy nép, amely a testvériség és a kölcsönös felelősség elképzelhetetlen erősségeit mutatja. Izrael népe él.”

A ceremónia házigazdája Chen Zander újságíró volt, aki nővérét, Noát vesztette el a Nova Fesztiválon, emellett többek között megszólalt Orin Gantz Zach, akinek lányát, Eden Zakariát a Hamász fogságában gyilkolták meg.

Binjamin Netanjahu miniszterelnök az ünnepségen sugárzott nyilatkozatában kijelentette –

„Október 7-én végzetes csatába dobtak minket, de nem ők döntenek. Éppen ellenkezőleg, mi vagyunk azok, akik azért cselekszünk, hogy legyőzzük és elrettentsük ellenségeinket. Amíg az ellenség fenyegeti létünket és országunk békéjét, addig folytatjuk a harcot. Amíg elraboltjaink Gázában vannak, folytatni fogjuk a harcot. Egyikről sem fogunk lemondani. Nem adom fel. Mindaddig, amíg polgáraink nem térnek vissza biztonságban otthonaikba, folytatni fogjuk a harcot,” – tette hozzá a miniszterelnök, majd idézte Lali Derit, Szaadia Deri őrmester édesanyját, aki a Gázai övezetben esett el: „az árnyék nem sötétség. Az árnyék annak a jele, hogy fény van mögötte. Még ha a gyász hegye el is rejti a fényt, mindannyiunknak, mint népnek, meg kell másznunk, mert a fény létezik. Az irány mindig felfelé vezet – a fény felé.”

Végezetül – „minden találkozón azt mondják nekem és a feleségemnek, hogy a hadműveletet nem szabad idő előtt leállítani. A győzelem a fény. A győzelem garantálja az Örökkévalóságot. Október 7-e nemzedékek számára szimbolizálja feltámadásunk árát – és nemzedékek számára fejezi ki eltökéltségünk nagyságát és lelkünk erejét. Együtt folytatjuk a harcot, és együtt – Isten segítségével – győzni fogunk. Izrael népe él.”

The post Jizkor, a családok megemlékezése – nincs felelősségvállalás, nincs jövőkép, de a pokolból egy új generáció nőtt ki first appeared on Új Kelet Live.