Pontosan 1968 májusának a végén vizsgáztam autóvezetésből.
Tinédzserként számoltam a napokat, mikorra lesz meg a jogosítványom. Akkoriban a vizsgaeredménnyel az Augusztus 20 strand melletti rendőrőrsön kellett jelentkezni az okmányokért. Aznap érte mentem. Olyan nylontasakban adták, mint a forgalmi engedélyeket. Oktatóm, a gyakorlati Cink Miklós bácsi volt, aki ismerte Édesapámat, tudta, hogy már alig 10 esztendősen tanítgatott volánforgatásra a Lófőtisztáson. Így aztán kimentünk a tapolcai strand akkori kavicsos nagyparkolójába, Miklós bácsi kiült a kispadra bóbiskolni nekem meg ott kellett előtte körözni, majd ugyanebben a formában visszatolatni. Annyira élveztem a botváltós Moszkvics lendületét, hogy kedvem szerint kimentem volna a világból. Éreztem a már elhunyt Édesapám genetikai örökségét, a vezetés nem egyszerűen vonzott, jólesett és soha sem máig sem okoz semmilyen fáradtságot. A hetvenes évek elején a győri kapui garázssoron egy másodkézből vett szürke Trabanttal kezdtem az autózást. Ez a négykerekű plasztik masina olyan öröm volt számomra, amelyet soha az életben nem éreztem, noha elmondhatom idáig valamennyi nagy nyugati márkát sikerült birtokolnom. Jelenleg egy szuper Skodám van de az első Trabanttal annyit foglalkoztam, hogy mára elment a kedvem a kocsik takarításáról és a járműtartás összes kötelező nyűgétől. Az első kocsimat, ha egy hétre elrepültem felbakoltam a garázsban, mert a kézikönyvben ezt írták elő. Ezen már kacaghatnék.
Közben túl a hetvenen még mindig imádok vezetni. Korábban is a cég vezetése gyakran kért fel pilótának, ha Ukrajnába vagy Romániába mentünk, de a fővárosba vezető úton is mellettem ültek – szerintük, teljes biztonságban.
Aggaszt viszont az a sok hülyeség, amit pletykálnak, hogy az idősektől el kell venni a jogosítványt. Mert ugye néhány idős sofőr – kamionosok is – menetiránnyal szembe mentek fel a sztrádára. Sajnos a figyelmetlenség, a tájékozatlanság fiataloknál is megesik. Egyébként, ha valaki már a kezdetektől görcsösen és pánikba esve vezet könnyen kiszúrható a gyakorlati oktatáskor. Magam is úgy vélem egy jó pszhihológus képes a kezdetek kezdetén kiszúrni ki az, aki totál alkalmatlan az autóvezetésre. Volt egy vezető kollégám, aki olyan magas szintű önismerettel rendelkezett, hogy eszébe sem jutott kocsit-jogosítványt szerezni.
Itthon a statisztika, s a biztosítók felmérése szerint az önhibás balesetek zömét még mindig a fiatalok okozzák. S ha arányaiban nézzük, akkor is ez a helyzet. Tehát azon rúgózni, hogy az öregeket nem szabad a volánhoz engedni demagóg ostobaság. Jut eszembe Szepesi György a legendás sportriporter túl a kilencvenen mesélte, hiába van, jogosítványa a család eldugja, előlel a slusszkulcsot. ám ő bizony gyakran elköti a felesége kocsiját mert imád vezetni. Vitray Tamás hasonlóan vélekedik, szerinte is nem a kor számít hanem a gyakorlat és a megfelelő egészségi állapotban.Remélem ez a korosztályommal szembeni diszkriminácíó csupán amolyan ijesztgetés. Vagy a biztosítók hecckampánya , hátha megemelhetik az öregek díjtételeit. Hozzáértők szerint egy ilyen diszkriminációs intézkedés több uniós jogos sértene.
