ujkeletlive

Egyelőre nincs megegyezés a tűzszüneti megállapodás első szakaszának lezárása előtt közvetlenül kialakult újabb válság megoldását illetően. Az A fázis utolsó követelménye – négy meggyilkolt túsz holttestének csütörtöki átadása, eleve kérdésessé vált azt követően, hogy Izrael a megállapodás szerinti hat túsz szabadon engedése után szombaton felfüggesztette 620 börtönben fogvatartott terrorista kiengedését „mindaddig, amíg nem biztosított a következő túszok szabadon engedése, és nem lesznek megalázó ceremóniák.”

A felek közötti megállapodást jelző média-híreket cáfolva a jeruzsálemi politikai vezetés tisztázta, hogy ezidáig  nem született megállapodás a négy meggyilkolt túsz csütörtöki határidőnél korábban történő kiszabadításáról, a közvetítők erőfeszítései azonban tovább folytatódnak abban a reményben, hogy Steve Witkoff szerdai régióbeli látogatása előtt megoldják a vitát.

Tegnap ellentmondásos hírek jelentek meg az első szakasz utolsó pontja szerint Iccik Elgarat, Ohad Jahalomi, Slomo Manszúr és Tsachi Idan holttestének vissza adásáról. Hivatalos megerősítés egyelőre Slomo Manszúr esetében van.

A Hamász nyilvánosan elutasította azokat a jelentéseket, miszerint akár már a mai napon Izraelnek két holttestet átadnak. A londoni Asharq al-Awszat újság szerint, ha minden rendben megy a terrorszervezet az Izrael által feltételként szabott megalázó ceremónia nélkül hajlandó átadni a földi maradványokat, cserébe a szombaton felfüggesztett palesztin terrorista foglyokért. 

Az arab jelentésekkel ellentétben, izraeli politikai források azt állítják, hogy továbbra is jelentős eltérések vannak, és egyelőre nem várható előrelépés az elhunytak kiszabadítására vonatkozóan. Többek között, hogy a Hamász ragaszkodik a foglyok elengedésére a holttestek átadása után, Izrael viszont csak az azonosítást követően hajlandó tárgyalni róla.

A megállapodás szerinti hat túsz szombaton történt szabadon engedése után esedékes foglyok kiengedésének felfüggesztéséről Binjámin Netanjahu miniszterelnök, és szűk kabinetje a biztonsági magas rangú tisztviselők kizárásával döntött, kizárólag politikai szempontok figyelembevételével. A héber médiának nyilatkozó politikai források szerint a biztonsági szolgálatok vezetőinek álláspontja a találkozón az volt, hogy a miniszterelnök, és kormánya tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy kimerítsék a tárgyalásokat a megállapodás második szakaszáról, vagy annak első szakaszának meghosszabbításáról. Ezzel szemben Jeruzsálemben úgy vélik ezáltal nyomást gyakorolhatnak a Hamászra az első szakasz meghosszabbítása érdekében, elvetve a második fázist.

A régióba visszatérő Witkoff várhatóan Izraellel, illetve az alku két közvetítőjével, Katar és Egyiptom tárgyalóival fog megbeszéléseket folytatni. 

Megelőzve Donald Trump elnök közel-keleti megbízottjának érkezését Izrael kijelentette, hogy a háború összes célját teljesíteni fogja, így a jeruzsálemi vezetés három lehetséges forgatókönyvet tart szem előtt.

Az első lehetőség – a második szakaszról szóló tárgyalás egyetlen végkifejlete: az összes túsz szabadon engedése; a Hamász lefegyverzése és az övezet demilitarizálása, valamint a Hamász és az Iszlám Dzsihád vezetőinek száműzése [bejrúti ’82-es modell]. Amennyiben a Hamász elfogadja ezen feltételeket, a háború befejezése lehetséges, amennyiben elutasítja, Izrael minden eddiginél erőteljesebb katonai nyomást fog gyakorolni, és beveti az Egyesült Államoktól legutóbb kapott nehéz bombákat is.

Másik lehetőségként, amennyiben a Hamász elutasítja a kormány követeléseit a második szakaszra vonatkozóan, és számítva az amerikai támogatásra, Izrael az első szakasz folytatását fogja javasolni, és a túszok kiszabadítása után fogja újraindítani a harcokat.

Witkoff úgy értékeli, miszerint – „a megállapodás második szakasza előre fog haladni. Szükségünk van az első szakasz kibővítésére. Reméljük, hogy elegendő időnk lesz a második szakasz elindítására, befejezésére, további túszok hazahozatalára, és a tárgyalások folytatására,” – miközben Washington egyetért Izraellel arra vonatkozóan, hogy a Hamász terrorszervezet semmilyen körülmények között nem vehet részt az övezet vezetésében a háború befejezését követően.

Eközben, a Hamász külkapcsolati irodájának katari vezetője – Musza Abu Marzuk, a The New York Timesnak nyilatkozva azt állította, hogy soha nem egyezett volna bele az október 7-i támadásokba, ha tudta volna, milyen pusztítást terveztek, hozzátéve, miszerint nem tájékoztatták a támadás konkrét részleteiről.

Marzuk váratlan megjegyzéseit a Hamász szóvivője, Hazem Qaszem azonnal cáfolta, mondván – „a megszállás agresszív és romboló magatartása az oka a gázai pusztításnak. Az október 7-i eposz stratégiai fordulópontot jelent a palesztin nemzeti harcban,” majd nem sokkal ezután a terrorszervezet közleményben határolódott el Abu Marzuk megjegyzéseitől – „helytelennek, és a kontextusból kiragadottaknak” nevezve.

Visszatérve az interjúra Abu Marzuk nem vitatta, hogy a Hamász túlélése Izrael gázai hadjárata ellenére „egyfajta győzelmet” jelent, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy abszolút értelemben „elfogadhatatlan” lenne a háborút a terrorcsoport győzelmének nevezni.

Továbbá, nem zárkózott el a gázai terrorcsoport esetleges lefegyverzését illetően, és részletek megjelenítése nélkül, kijelentette – „készek vagyunk minden kérdésről beszélni, és minden olyan kérdésről, amely az asztalra kerül, beszélnünk kell,” – ami ellentmond a Hamász korábban hangoztatott követeléseivel, miszerint az ellenállás fegyverei nem képezik tárgyalás tárgyát.

A folyamatban lévő, meglehetősen ingatag túsz- és tűzszüneti megállapodásra vonatkozóan Abu Marzuk szintén azt állította, hogy nyitott a szombatig tartó egyezmény első szakaszának meghosszabbítására. Elmondása szerint azonban, ilyen forgatókönyv esetén a Hamász lényegesen  több biztonsági fogoly szabadon bocsátását fogja követelni, minden egyes életben lévő túszért cserébe, amit Izrael valószínűleg elutasítana.

The post Túszalku – egyelőre nincs megegyezés a folytatásra first appeared on Új Kelet Live.