Jogerősen hét év börtönt kapott Gyárfás Tamás médiaguru a legútóbbi tárgyaláson. Egyidősek vagyunk tehát ha szerencséje van és jó magatartása okán hamarabb szabadul még élve hagyhatja el a fegyházat. A hírek szerint nem kér kegyelmet a köztársasági elnöktől hiszen tudatában van annak, hogy ezt a jótéteményt nem neki kreálták.
Jut eszemben annak idején még az Északnál dolgoztam több alkalommal találkoztunk. Emlékszem az osztrák tulajdonosok mindenáron terjeszkedni akartak a szélrózsa minden írányába és ki akartak törni a lokálmatador szerepből. Szerettek volna egy országos lapot. Amikor híre ment, hogy Gyárfás Tamás eladná a sárga újságot – ma már nem mindenki tudhatja mi is volt ez – feladatul kaptam, hogy főnökömmel tárgyaljunk a Napkelte tulajdonosával. Megvolt – máig is megvan a mobilszáma és az első híváskor megegyeztünk egy kora reggeli találkozóban az irodájában. Pontosan érkeztünk, a titkárnője felsorolta mi mindent kérhetünk a kávén kívül majd elárulta a főnöke éppen a reggeli edzését tartja. Hallottuk is, hogy a titkárság melletti szobában csattognak az erőgépek és zúg a futógép gumiszallagja. Majd egy negyedóra elteltével megjelent a guru vállán a csatakos törölközővel és mi azonnal belecsaptunk a lecsóba. Alkudoztunk – s ez a játszma cirka félévig tartott , s többször megfordultunk a Napkelte szerkesztőségében mígnem már minden beléptetési ceremónia nélkül bejáratosak lettünk a székházba. Végül nem a miénk lett a sárga újság. A lényeg, hogy mi ezt a kalandot túléltük. Egyébként őszintén mondom , magam sem hiszem el, hogy egy ilyen kőgazdag médiacézár aki már akkoriban is olyan kisbusszal közlekedett mint a miniszterelnök aligha gondolta komolyan a versenytársakkal való halálos leszámolást. Annak ellenére sem, hogy amikor Kereszty András barátom mint a MUOSZ elnöke elmesélte nekem milyen volt egy szerkesztőségi érkezlet Fenyő János idejében a Népszavánál. Mint mondotta enyhe gyomorremegéssel kezdödött a nap amikor a főnöke megjelent az oldalán csűngő Berettával majd lazán kivette a tokjából és kitette az asztalra, hogy ne nyomja a csípőjét üléskor.
Sokszor elképzeltem ugyanezt a szítuációt a Déli Hírlapnál vagy az Északnál esetleg az osztrák kollégákkal való wörkshopokon. Egy biztos Tamás és János hosszu ideig viaskodtak egymással a médiapiacon de nehezen hihető, hogy egy ilyen fegyveres konfliktussal próbáltak volna leszámolni egymással. Bár ki tudja. Amiről viszont beszélnem kell még akkor is ha ezzel gyarapítom az ellenségeim számát. Ezerszer elmondták már a nálam okosabbak, hogy a politika ne avatkozzon be az igazságszolgáltatás menetébe. Mifelénk a mi politikusaink, a törvényhozásban ülők nem képesek megállni, hogy ne kritizálják az ügyészség és a bíróság vagy éppen a rendőrség munkáját. Noha mindannyian éppen az általuk szerkesztett törvények szerint határoznak a büntethetőségről. S nemcsak Gyárfás Tamás ügyében szólalt meg a politikai elit hanem emlékezetem szerint a régvolt Kozma gyilkosság megtörténte után is.
Most éppen egy droglabor leleplezése után az a bíró került célkeresztbe, aki a rendőrségi akció eredményét nem látta megalapozottnak. Így a szerencsétlen bírót még azért is kárhoztatták mert a volt amerikai nagykövet meghívását is elfogadta. Egyébként mint abszolut cívil magam is úgy láton drogterjesztés , kábitószerforgalmazás kérdésében valóban elkell a zéró tolerancia. Hozzáteszem, hogy ebben a kampányban elkéstünk és továbbra is hiányzik a bűnüldözők következetessége. Hiszen ha ismerjük a fogyasztókat akár száz százalékos is lehet a terjesztők körében a felderítési arány. Akarat kérdése az egész még akkor is ha tudjuk azokban az országokban amelyekben ezért halálos ítélet jár mégis akadnak a drogkereskedők. S lebukások.
