Vigyél magaddal toalettpapirt – tudta e , hgy a kórházi mennyire pórias – kisebb, lazább és rövidebb de nélkülözhetetlen

A második öregkor legbiztosabb jele, hogy felértékelődik a toalettek közelségének a jelentősége. Árgus szemmel keressük merre van a hozzánk legközelebbi mosdó. És az sem mindegy , hogy ha megleljük milyen állapotban találjuk. Hogy nincsen tükör vagy előttünk lopták el az égőt a rendelőintézet vécéjéből egyáltalán nem meglepő. Ám, hogy van e életmentő papir az már kardinálisabb kérdés.

Egyébként nemrégiben is élvezhettem a gyógyitó gyár vendégszeretét s e közben láttam miként szálltják a kórházba azt a törlő papirt, amelyet őseink még kukorica csutkával helyettesitettek. Akkor nem tudtam lefotózni, most pótoltam, hogy megosszam a kedves Olvasókkal. Nos, a válogatosabbak  tudják, a szupermarkettekben hegyekben állnak a különböző fenékkényeztető papirosok. A csúcs a négyrétegü illatozó de olyanok is akadnak amelyekre kedvenceik képmását nyomják.  Sőt rendelhetünk eurós és dolláros mintára nyomottakat is.  Gondolom ezek azok amelyek azt az illuziót keltik, hogy nekünk már itt a kánaán. A kórházakba viszont a világ legegyszerübb, legolcsóbb és legtakarékosabb toalettpapirjait viszik. Ezeket még soha sehol nem láttam kereskedelmi forgalomba.  Lényegesen karcsúbbak, lazábban tekercseltek és még igy rövidebbek.

Amikor a bőség zavara meglep
Mellé illesztettem a sajátomat, nemcsak vastagabb, nagyobb és hosszabb – a toalett papirokról elmélkedem. Különben tudjuk, a kórházakban nem jár a vécépapir alanyi jogon. Tehát örüljünk neki ha a diagnosztikai rendelőkben ilyen mennyiségben a társadalombiztositás keretében már ennyire futja. Különben a szükség nagy úr….

Ezeket nem hirdethetnék a tévében úgy, hogy sosem lesz vége.  A héten az egyik ilyen egészségügyi komplexum mosdójában sikerült lencsevégre kapni ezeket. Hogy hol láttam eltitkolom, egy beteg ne szórakozzon ilyenekkel mert póruljárhat. A lényeg, most találkozhattam egy köteg ilyen pórias igen egyszerü változattal.  Az érzékelhetőség kedvéért mellétettem azt a luxusnak nem mondható sajátomat amely nélkül már soha nem indulok el kalandozni. Akik most azt hiszik, hogy kellemetlenkedni próbálok tévednek, igazából merszem sincsen.  Inkább azt mondom, hogy ebben az intézetben óránként ment be a takartónő és folyamatosan pótolta ezt a fogyóeszközt. Sőt reggel a beutalók beszedésekor még nem volt világitás az egyetlen kabinban ám dél felé már nem kellett a mobilommal lámpásozni.

Egyébként egy másik hasonló rendelőben ahol egyetlen tekercs sem volt az előttem lévő látogató felmarkolta a beutalók beadása előtti lapokat, nem az összeset és ezekkel a nyilatkozatokkal sikeresen eldugitotta a vécékagylót. Ötletesen, bizonyára kétségbeesésében.