Avi/ujkelet.live

A háború 571. napja: Jom Hazikaron, az elesett katonák és a terror áldozatainak emléknapja, ma este veszi kezdetét Izraelben.

Az 1860 óta vezetett adatok szerint a biztonsági erők körében az ország védelme során elesettek száma 25420.

Az elmúlt évben 319-en estek el és további 61 hadirokkant hunyt el a szolgálat közben szerzett sérüléseik szövődményeinek következtében

Az adatok tartalmazzák az összes katonát és rendőrt, akik az elmúlt évben szolgálatuk során vesztették életüket baleset, öngyilkosság vagy betegség következtében.

Este 8 órakor egy percre megszólalnak a szirénák országszerte az izraeli háborúkban elesett katonák és a terrortámadások áldozatainak emlékére. 

Közvetlenül a sziréna után országszerte megemlékezések kezdődnek. A fő szertartásra Jeruzsálemben a Siratófal plázánál kerül sor.

Holnap 11:00 órakor két percre megszólalnak a szirénák, majd elkezdődnek az állami megemlékezések országszerte 52 katonai temetőben és az emlékhelyeken. A fő ceremóniára a jeruzsálemi Herzl-hegyen kerül sor. 

Az Emléknap szerda este 7:45-kor fáklyagyújtással ér véget és kezdetét veszi a 76. Függetlenségi Nap.

Az emléknapot 1951-ben, az akkori miniszterelnök és védelmi miniszter, David Ben Gurion kezdeményezte és jelölte ki ijár 4-re.

2023. október 7-én órákon át több tucat terrorista ostromolta a Nahal Oz bázis hadműveleti központját. Nimrod Eliraz hadnagy három másik harcossal együtt a bejárati ajtó közelében állt, és testükkel védték a biztonsági kamerákat figyelő őrszemnőket és a hátsó szobában fegyvertelenül rejtőzködőket. Most, körülbelül másfél évvel a fekete szombat után, az egyetlen túlélő harcos először állt készen arra, hogy elmesélje, mi történt ott. Az interjút a 12-es csatorna Uvda műsorában adták le vasárnap.

„Ez a mi küldetésünk most – senki se férhessen hozzá ezekhez a lányokhoz”

A Nahal Oz előőrsre beszivárgó Nukba terroristák térképekkel rendelkeztek, és pontosan tudták, merre kell menniük. Először a szektort irányító helységet, a hadműveleti központot próbálták elérni. Ebben a zárt épületben 18 férfi és női katona tartózkodott, akik nem tudták megvédeni magukat. Aztán hirtelen négy harcos lépett be: Nimrod Eliraz hadnagy, Jocháj Duchan hadnagy, Itai Ron törzsőrmester és a nyomkövető Ibrahim Kharuba zászlós.

„Én, Duchan és Itai azt mondtuk: Gyerünk, srácok, kivisszük őket innen, ide nem jutnak be. Ezt mondtuk, ez a küldetésünk most, hogy senki se férhessen hozzá ezekhez a lányokhoz” – idézte fel a történéseket Nimrod. „Ezt elmondtuk nekik is. Mosolyogva mondtuk: ‘Minden rendben lesz, meglátjátok, hogy minden rendben lesz’.”

Eleinte a négyes nemcsak védekezni, hanem támadni is próbált, és a hadműveleti központon kívül támadásokat indított, hogy a lehető legmesszebbre szorítsa vissza az ellenséget. De ahogy telt az idő, egyre nehezebb lett, mivel egyre több terrorista közeledett a hadműveleti központhoz. „Fegyvercsövek az ajtónál, készen álltunk az összecsapásra.”

„Arab kiabálást hallottuk, gránát gurulását hallottuk, 21-et, 22-t számolok – egy robbanás, ami egyszerűen kitépte a hadműveleti központ ajtaját, és valójában pillanatnyilag semmi sem választott el minket a terroristáktól” – írta le Nimrod a drámai pillanatokat.

„Duchan és Kharuba székekből álló egyfajta akadályt állított fel a bejáratnál, egyfajta lőállást. És aztán ott volt az a lerombolt terület a bejáratnál, ahol mindenkinek, aki belép, mondjuk úgy, ‘munkát kell adjunk’” – tette hozzá.

A négy harcos percekig egyetlen pillanatra sem áll le a tüzeléssel. Mindezt azért, hogy megakadályozzák a terroristákat a hadműveleti központba való bejutásban.

„Aztán ismét terroristákat hallottunk közeledni. Gránátot dobtak be. Nagyon jól emlékszem azokra a kis kopogásokra a padlón. És Duchan meglátta, meglökött egy kicsit, gránátot kiáltott, és odament, hogy felfogja az egész robbanást, ami valójában egyikünknek sem ártana. Emlékszem, hogy megráztam a fejem, 21-ig, 22-ig, 23-ig számoltam, és csak csendet hallottam. Láttam, hogy Duchan visszajön, és kissé döbbenten néztünk rá, mire azt mondta: ‘Srácok, minden rendben van, nem robbant fel’.”

Órákig tartó harc után a harcosoknak is fogytán vannak a lőszereik. „Mind a négyünknek, egyenként körülbelül másfél tárunk maradt” – emlékszik vissza Nimrod. „Néhány perccel ezután arabul kiabáltak nekünk, Kharuba lefordította nekünk, azt kiabálták, hogy jöjjünk ki és adjuk meg magunkat felemelt kézzel, és mi megértettük, hogy itt a vége.”

Ebben a pillanatban újabb döntést hoztak.

„Azt hiszem, két golyóm maradt, beszéltünk róla akkoriban, hogy ha látjuk, hogy vége a dolognak, akkor egy golyó megy a fejbe, hogy úgy mondjam” – írta le Nimrod a köztük zajló beszélgetést azokban a pillanatokban, amikor a vég közelinek tűnt.

„Megőrizzük, hogy az legyen az utolsó golyó. Nem esünk fogságba. Ezt mondtuk egymásnak, Duchan mondta, mindannyian bólintottunk. És ez volt az az esemény, amikor rájöttünk, hogy ezek az utolsó pillanataink a hadműveleti központban.”

Minden másodperc egy örökkévalóság

Arra a kérdésre, hogy nem volt-e habozás, talán mégiscsak ez a kisebbik rossz, Nimrod így válaszol:

„Amikor azt mondod, hogy a 13. zászlóalj soha nem törik meg, akkor soha nem törik meg. És szlogenként nagyon könnyű kimondani, megcsinálni, nagyon nehéz, de nem törsz össze. És azt is tudtam, hogy abban a pillanatban, amikor összetörök, lányok vannak mögöttem, és akkor vége.”

A tárak már majdnem üresek, és tudják, hogy valami mással kell előállniuk. Két kommandós kés, ennyijük van a terroristával szemben, aki már a betört helység bejáratnál áll, útban befelé. „Azt hiszem, ez volt életem leghosszabb és legfélelmetesebb másodperce. Soha nem gondoltam volna, hogy kést fogok használni, és ráugrok egy terroristára, hogy megvédjem magam. Azt mondtam: ‘Itai, tudod, mit kell tennünk.’ Ha civilben kettőnkre néznek azt gondolnák, hogy jöttek a fizika szakosok, erre végül mindkettőnk kezében kés van, és ez életünk legstresszesebb pillanata. Ez most hentesmunka.”

Nimrod részletesen emlékszik azokra a hosszú másodpercekre. „Tulajdonképpen, a terrorista elindult befelé, már láttam a fegyvercsövét. A szíved majd ki ugrik, mintha 2000-et verne. Emlékszem, egy pillanatra Duchant és Kharubát néztem, és aztán ez volt az utolsó pillantás, és az egész egy másodperc volt, egy örökkévalóságnak tűnő másodperc” – emlékezett vissza. ,,Én és Duchan a terrorista irányába ugrottunk, meglepett arckifejezéssel nézett ránk, amíg végül sikerül leszúrnunk. Szerintem nem számított rá, szerintem ők sem számítottak rá, hogy ilyen sokáig kibírjuk, ez meglepte őket.”

15 perc alatt eldőlt csata: A hadsereg kudarca és a katonák hősiessége

Tűzcsapda

Csak egy percnyi csend telik el, és hirtelen a hadműveleti központban bent másfajta zaj hallatszik. Egy gyenge, látszólag nem fenyegető robbanás hangja. ,,Üvegtörést hallottam. Azt hittem, Molotov-koktél, és láttam, hogy tűz ütött ki a hadműveleti központ belsejében. Láttam, ahogy Duchan és Kharuba tűzoltó készülékekkel próbálják eloltani a tüzet. És gyakorlatilag egy másodperc alatt minden elsötétült.”

Kevesebb mint két perc alatt tűzcsapdává válik a Nahal Oz hadműveleti központja, amely valamilyen oknál fogva könnyen gyúlékony anyagokból épült. Itai Ron, Ibrahim Kharuba és Jocháj Duchan nem élik túl. Akárcsak 12 katona, akik a hátsó szobában voltak, abban a helyiségben, amelynek a legvédettebbnek kellett volna lennie. Nimrod az utolsó a hét közül, akinek sikerül utolsó erejével kimenekülnie a hátsó ablakon.

„A következő jelentős emlékem a Szorokához [kórház] kötődik” – tette hozzá. „Valószínűleg egy arab származású ápolónő ébresztett fel. Azt hittem, valami kórházban vagyok, vagy valami ilyesmi, azt hittem, túszul ejtettek. Mert nem emlékeztem, szóval kezdtem kissé megőrülni. Szóval visszaaltattak. És aztán a következő emlékem az, hogy kinyitom a szemem, és jobb oldalon anyámat, bal oldalon apámat látom. Ez volt az első emlékem, amikor megértettem, hogy élek.”

Ezekben a pillanatokban, bár sebesült, Nimrodot csak egy dolog érdekli. ,,Emlékszem, miután sikerült kinyitnom a szemem, felkeltem, és az első kérdésem anyámnak az volt: ‘Hol vannak a harcosaim?’ És megérkezett egy orvos, egy intenzív osztályvezető, és azt mondtam neki: ‘Vissza akarok menni, szedjen le az összes eszközről, vissza akarok menni’.”

The post Az utolsó golyóig: Először beszél az egyetlen harcos, aki túlélte a csatát a hadműveleti központban first appeared on Új Kelet Live.