ujkeletlive

Politika

Köszönöm magamnak, Szmotrich

A Becalel Szmotrich pénzügyminiszter vezette Vallásos Cionizmus párt nagy követői táborral rendelkező influenszereknek pénzt ajánlott fel, hogy olyan tartalmat tegyenek közzé, amely pozitív színben tünteti fel a pénzügyminisztert a tartalékos katonáknak nyújtott kedvezmények kapcsán, jelentette a Kan közszolgálati csatorna.

Az elmúlt napokban neves influenszerek által jegyzett tartalom jelent meg a közösségi médiában, köszönetet mondva a Pénzügyminisztériumnak, és vezetőjének. Feltűnik azonban, hogy szinte mindegyik videó pontosan ugyanazt az üzenetet tartalmazza, azaz kiemeli a tartalékosoknak nyújtott kedvezményeket biztosító törvényt, és dicséri alkotóját illetve kivitelezőjét, Szmotrichot illetve hivatalát.

Természetesen rossz az, aki rosszra gondol, és ami jó azt dicsérni kell, de a csodálatos Szmotrich kampánynak mindössze egy szépséghibája van, hogy a felvételekről kimaradt a szponzorált tartalom jelzés, holott az izraeli törvények kötelezik a fizetett hirdetés kiemelését. Ilymódon az a hamis benyomás alakult ki, mintha a tartalomgyártók saját kezdeményezéséről lenne szó, nem pedig egy időzített és finanszírozott politikai kampányról.

A közszolgálati csatornához eljutottak azok emailek, amelyeket az említett influenszereknek kiküldtek, mondván „egy kampányon dolgozunk, amely Becalel Szmotrich nevében nyújt kedvezményeket a tartalékosok számára. Szeretnél részt venni a kampányban egy sztori vagy reel feltöltésével?”

Ezt követően, akik jelentkeztek részletes eligazítást kaptak, egyrészt arra vonatkozóan, hogy a közzétett videó egységes üzenetére vonatkozóan, külön kiemelve a pénzügyminiszter személyes érdemeit.

„Nagyon fontos a köszönetnyilvánítás: fontos kifejezetten megköszönni Becalel Szmotrich pénzügyminiszternek a tartalékos katonák iránti személyes elkötelezettségét. Hangsúlyozni kell, hogy ez egy személyes kezdeményezés, amelyet a miniszter a kezdetektől a végéig ő maga vezetett,” – idézi a Kan a fizetett tartalomra vonatkozó felvételeket, amelyeket az érintettek megkaptak.

Az ügy kapcsán a Vallásos Cionizmus párt megerősítette héber médiának, miszerint az influenszerek útján eljuttatott fizetett tartalmak célja a közvélemény támogatása a tartalékosok számára nyújtott kedvezményekről, hangsúlyozva – „a kampány egyben elismerést fejez ki a tartalékos katonák és családjaik iránt, és büszkék vagyunk a pénzügyminiszterre, aki egy 18 milliárd sékeles programot irányított a javukra,” – közölte a párt.

A kiküldött ajánlatot azonban nem mindenki fogadta el, és ezt szóvá is tették. Tartalékos feleségként Bazy Rubin megjegyezte, hogy ezek a pénzügyminisztert dicsérő videókat látva, azt lehetne hinni, mintha „csak úgy szórnák a pénzt az utcán – de nekem személy szerint ettől rossz érzésem lett.”

„Igen, fontos az elismerés, de a lényeg –  amire igazán szükség van, az a katonák felváltása. Fel kellene szabadítani azokat a srácokat, akik újra és újra visszamennek szolgálni, miközben otthon minden széthullik,” – mondta, végül hozzátéve, hogy „nagyon elszomorított az Államkincstár és a Vallásos Cionizmus kampánya, és kicsit előjött belőlem az aktivista, elnézést. Ha nem nevetünk, akkor sírunk, nem igaz?”

Rina Halevi hasonló kritikát fogalmazott meg, megemlítve azt is, hogy személy szerint azok között van, aki visszautasították a lehetőséget, pedig ez volt a legmagasabb összeg, amit valaha ajánlottak neki egy posztért, de úgy véli, hogy ez volt az igaz és helyes döntés saját maga és követői számára is.

„A net forrong, és jogosan. Szeretném elmondani, hogy nagyon gyorsan visszautasítottam ezt a kampányt, amint megértettem, miről van szó, és mi az üzenete – különös tekintettel arra a hangsúlyos részre, hogy ‘fontos kifejezetten Becalel Szmotrich pénzügyminiszternek megköszönni.’ Azonnal tudtam, hogy ez nem nekem való. Inkább akkor fogok neki köszönetet mondani, ha nem a tanároktól és más rászoruló társadalmi csoportoktól von el pénzt, és nem támogatja azon törvényeket, melyek felmentik mindazokat, akik kibújnak a katonai szolgálat alól. Mert ez már túl sok, és a teherviselésen mindenkinek osztoznia kell.”

Túszalku, tüntetések

Naama Lévi: „esővizet ittam, és féltem a bombázásoktól; a tüntetések megerősítettek

A háború 596. napján a szombat kimenetele tovább folytatódtak az országos tüntetések, miközben a Gázai övezet megszállására irányuló nagyszabású hadművelet mellett a túszalku tárgyalások megszakadtak, az izraeli delegáció múlt héten visszajött Katarból.

A tiltakozások központi helyszínén a tel-avivi Habima téren kormányellenes tüntetésekkel egybekötött gyűlést tartottak, a Túszok Terén elsősorban az 58 fogvatartott kiszabadítása érdekében szólaltak fel a családtagok és támogatóik, majd végül mindkét rendezvényről a felvonulók tovább mentek a Kirja főhadiszállása előtti gyűlésre.

A Túszok Terén először jelent meg a januári tűzszüneti megállapodás során szabadult négy katonalány egyike Naama Lévi, akit együtt raboltak el Liri Albaggal, Karina Arievvel, Daniella Gilboával.

Naama mesélt arról, hogy az övezetben fogvatartottak élelem és vízhiány miatt szenvednek, de a tüntetések erőt adnak. 

„Az első hetekben egyedül voltam, folyamatos menekülésben, napokon át étel nélkül, és csak nagyon kevés vízzel. Az egyik nap már semmi sem maradt, de szerencsémre esni kezdett az eső. Akik fogvatartottak volt egy edényük, és megtöltötték esővízzel. Megittam, és ez tartott életben.”

„A leginkább a bombázások rémítettek meg. Hallottuk a sivítást, és imádkoztunk, hogy ne essen ránk. Minden alkalommal meg voltam győződve arról, hogy itt a végem. Ez volt a legnagyobb veszély. Az egyik bombázásnál összeomlott a ház, amelyben tartózkodtam. Akkor ez volt az én valóságom – most ez az ő valóságuk,” – tette hozzá, és a túszok kiszabadítására szólított fel, amíg nem késő.

Az október hetedikei mészárlások során a Hamász hét őrszemet hurcolt Gázába a Nahal Oz bázisról. Daniella, Liri, Naama és Karina mellett Agam Berger, aki szintén januárban szabadult a fogságból, Ori Megidisz, akit még a háború elején kiszabadított a hadsereg. Noa Marcianót meggyilkolták Gázában, holttestét a hadsereg korábban megtalálta és Izraelbe szállította.

Agam tegnap Jean-Noël Barrott, Franciaország külügyminiszterével találkozott egy nagykövetségen tartott eseményen, és azt mondta neki, hogy „ha lehetne választani, hogy ne legyen háború, mi nem a háborút választanánk. De amikor a létünkről van szó a saját földünkön, akkor azt tesszük, amit tennünk kell,” – majd hozzátette, hogy amíg a Hamász nem akar együttműködni, minden diplomáciai próbálkozás kudarcot vall, és minden vagy mi, vagy ők háborúvá válik.

Barrott a fogvatartottak azonnali kiszabadítására szólított fel, hangsúlyozva, hogy a Hamásznak le kell tennie a fegyvert, és nem vehet részt Gáza háború utáni jövőjében.

A tegnap esti tüntetésen a fogvatartottak hozzátartozói is felszólaltak, közöttük Matan Zangauker édesanyja, Einav, aki azt mondta – „múlt héten összeomlottam. Levegőért kapkodtam, pontosan úgy, ahogy az én Matanom is küzd. Hús a húsomból szenved a Hamász fogságában. Egy kis sarokban ül egy faasztalnál egy alagútban, és nem hajlandó enni, mert gyomorgörcsei vannak. Matan a depresszió miatt hallgatásra ítélte magát.”

A szintén elhurcolt Nimrod Cohen édesapja, Jehuda pedig hozzátette – „múlt héten az Egyesült Államokban részt vettem a hozzátartozók és kiszabadítottak küldöttségében, hogy nyomást gyakoroljunk Trump elnökre, és tárgyalóira a háború befejezése, és az összes túsz hazahozása érdekében. Az, hogy a túszok családjainak Trump elnökre van szükségük, mint az egyetlen, aki vissza tudja hozni szeretteiket, szégyenfolt Izrael kormányára, és annak vezetőjére nézve. Miután visszatértünk az országba, hallottuk, hogy Netanjahu „papucsok Kalasnyikovok eseményére kicsinyíti a mészárlást. Netanjahu menekül a kudarc miatti felelősség elől, és megalázza a hősi halált halt katonákat, valamint leértékeli azokat, akiket elraboltak, köztük az én fiamat, Nimródot is.”

The post Köszönöm magamnak, Szmotrich; és Naama Lévi a Túszok Terén first appeared on Új Kelet Live.