Hetedik éve küzdöm az igazamért egyre reménytelenebbül.
Most már mindenki segítségére támogatására rászorulok.
Igazából az a Borsod vármegyei főügyészség, ahol a vádat csaknem egy évig szerkesztették és immár háromszor terjesztették fel per újrafelvételére, annyira ellenséges részrehajló velem szembe, hogy kértem mérlegeljék a tisztességes igazságszolgáltatáshoz méltatlan hozzáállásukat. Minden per újra felvételt azonnal elutasították, hogy a fellebbezésem nem elég alapos, sőt két alkalommal azt állították, a származásom okán kérem a felmentésem.
Önmagában csupán ez a két részben, igaztalan, másrészt súlyosan antiszemita megítélés, kijelentés már alapot szolgáltatna az ügyemben szerepet játszó személyek kizárására. Aki nem képes a származást a vallási hová tartozástól megkülönböztetni az hogyan lenne képes a logikai összefüggések feltárására. Sehogyan.Az ügyemben eljáró személyek egyetértésben gátolják, megakadályozzák az ügy újratárgyalását esélyt sem adnak az igazság kiderítésére. Rajtam kérik számon a fellebbezés alaposságát, amelyet valójában a nyomozást végző rendőrségen illetve a hamis vádiratot szerkesztő kollégájukon kellene .
Bennfentesek szerint az ügyészség azért halogatta majdnem két évig a vádemelést, mert nem voltak biztosak a meggyanúsítást követő rendőrségi nyomozás részleteiben. Ha maguk is elhitték volna a bűnösségem minimum ötéves letöltendő börtönt javasolnak a bíróságnak. Csupán a támadóim bevédésére kényszerültek egy enyhe büntetéssel eleget tenni a felsőbb elvárásnak.
Jómagam az ügyvédemmel folyamatosan kezdeményeztünk egy meghallgatást a vezető főügyésszel, aki sajnos betegsége miatt elzárkózott a találkozástól.
Nem biztos, hogy jó ötlet volt, de egyszer a temetés után, a kapun kívül teljesen ismeretlenül megszólítottam a főügyész urat és kértem tőle egy időpontot. Elsőre dühösen reagált , megjegyezte megzavartam a gyászában majd megenyhülni látszott. Hozzátette – ez volt pénteken késő délután – hétfőn érdeklődjek a titkárságán. Hétfőn korán futárpostával kikézbesítették a vádiratot.
Várható volt a reakció mivel bennfentesek szerint az ügyemben óriási nyomás nehezedett rájuk és az egyik felső szintű megbeszélésen, amelyeket rendszerint szűk körben Lillafüreden rendeztek sürgették a támadóim kimentését. Helytálló volt az információ, mert végül, amikor egyszer csak fogadott a vezetőjük , a folyóson ahol ketten vártunk az általam beadott dokumentumok fénymásolására, bizalmasan megjegyezte tőle letöltendő börtönt vártak a részemre, de ők a legenyhébb büntetéssel beérték. Fordításban ez azt jelzi, hogy maguk sem hittek a bűnösségemben. Ki merte volna megkérdezni, kik és miért vártak tőlük szigorúbb ítéletet. Minek is , mindketten tudtuk kiről van szó.
Anélkül, hogy laikusként jogászkodnék, olvasom a Hableány ismert katasztrófája ügyében eljáró bírót elfogultság miatt kizárták a tárgyalásból és újra kezdik a pert. Az engem és a családomat ért alaptalan ítélet nemcsak egészségem megromlásával, hanem jelentős vagyoni és erkölcsi kárral járt.A szerkesztőségből 50 éves munkásságom után úgy kellett vezetőként távoznom, hogy még a fiókjaimat sem üríthettem ki.
Ezért még élek nem adom fel , kérem Önöket, – aki támogatja a felhívásomat , a peticióban történő aláírásával – hogy a törvényes keretek között vizsgálják felül milyen elfogultsággal sikerült félrevezetni az ellenem folyó nyomozást és milyen mértékű elfogultságot lehet érzékelni az elsőfokú tárgyalás levezetése során.Beadványom lényege az immár jogosan önmagát már kizáró bírónő elfogultsága okán ismételjék meg a tárgyalást. A több embert életet követelő Hableányos és az én ügyem nem vethető össze viszont számomra nem közömbös a személyes tragédiám. Az életem utolsó szakaszában nyomorítottak meg és fosztottak meg a becsületemtől, tették tönkre a munkásságom minden eredményét. Egy olyan időszakban amikor már ennek helyrehozatala teljesen reménytelen.
Mint ismeretes, már a nyomozás során Búzásné Faragó Edit hivatali hatalmával visszaélve, mint a rendészettel és a két szerv közötti kapcsolattartó nem talált ellenem szóló tanúkat. E miatt a nyomozati cselekmény naplója szerint rendelt két felbujtott rágalmazót ellenem. Közülük az egyik a kettes számú a törvényszéki tárgyaláson bármennyire is erőlködött felsült és önmaga hazugságát leleplezték. Tőzsér Ildikó miért nem vette észre mindazt amit a törvényszéken azonnal felismertek. Nem illett a prekoncepciójába. Kizárták a rendészet kettes számú tanúját, de kapcsolatainak köszönhetően máig sem gyanúsították meg hamis tanúzással.
Ezen nem kell csodálkozni maga az első számú felbujtó családi kapcsolatai révén is támadhatatlan. . Megértem a rendőrségi vezetők szánalmasan gyáva hozzáállását, nehéz egy olyan emberrel szembe nyomozni aki velük napi kapcsolatban áll és egymás vállát lapogatják csaknem két évtizede.
Mivel tiszteletben tartottam ma már felesleges – rágalmazóim névtelenségét így csak az ítélet után sikerült kideríteni, hogy a másik felbujtott tanú élettársa éppen egy régi barátom. Aki első szóra beismerte még a rendőrségen is, hogy az adott időben nem is voltak ott a helyszínen. Erről a beismerésről hangfelvételem van, de ennek dacára a vármegyei kapitányság máig sem idézett be és nem történt meg a szembesítés. Erre senki semmilyen elfogadható magyarázatot nem adott. Illetve azzal mentegetőzve tagadták meg a nyomozást mert az ottani két alezredes meglátása szerint mentálisan sérült vagyok, a fél világot feljelentettem ezért minden beadványomat úgy utasítják el, hogy már mindent megvizsgáltak. Ami nem igaz. Amikor kikértem a nyomozati cselekmény naplóját , ebben mindössze annyi állt, 12 órát olvasták a feljelentésemhez kapcsolódó dokumentumokat. Soha nem idéztek be és egyetlen szembesítést nem folytattak le. Hiába kérem.
Így aztán ahogyan a Hableány katasztrófa ügyét olvasom, megvan a lehetőségük arra, hogy már a rendőrségi nyomozó, de főleg az első fokon eljáró bírónő dr. Tőzsér Ildikó elfogultságát mérlegeljék. Igazából ezt a közeli regionális ügyészségen megtették és adtak rá nyolc napot, hogy a beadványomat egy ügyvédi ellenjegyzéssel szakszerűen összefoglaljam.
Képtelen voltam olyan ügyvédet találni – és a kamara vezetése sem volt hajlandó segíteni – aki felvállalta volna ezt a munkát. Értésemre adták, hogy ebben a szerintük pitiáner ügyben nem teszik kockára a leendő ügyfeleik érdekeit. Pontosan fogalmazva, szerintük a talárosok egy ilyen eljárásban résztvevő ügyvédet megjegyzik maguknak. Sosem hittem volna.
Egyébként magyarázatra szorul, hogy az ítélet kihirdetése után éppen önmagát zárta ki az ügyből Tőzsér Ildikó. Sőt a kegyelmi kérvényemet sem nyújtotta be, noha ezt a kormányhivatal illetékese minden feltétel nélkül ajánlotta számára. Már ez is elegendő ok lenne a tényleges kizárására, igazolva a részrehajló megnyilvánulását. Önök megfeledkeznek az alkotmányban rögzített Szent István -i intelemről a részrehajlástól mentes igazságszolgáltatás fontosságáról.
Miből is következtetek a bírónő teljes elfogultságára, amelyet még palástolni sem próbált.
Kezdem azzal, az első bírót, akivel az ügyvédem már kialkudta, hogy megismételjük a helyszíni bizonyítási kísérletet az utódja Tőzsér Ildikó azonnal elutasította. Máig nem tisztázott hogyan és miért adták neki át az ügyemet a tárgyalás harmadik harmadában az ítélet meghozatala előtt. Nem fárasztotta magát az iratismertetéssel, mert éppen akkor lábadozott a koronavírusos betegségéből. A legmeglepőbb az volt, hogy minden előzetes értesítés nélkül vette át az ügyet és erről a tényről már csak a tárgyalás megkezdésekor szereztünk tudomást. Még furcsább volt, hogy Kovács László Csaba ezt már a bíróság folyosóján megosztotta velünk. Tehát ő érdekes módon tudott erről, mi viszont nem lettünk tájékoztatva. Állítólag ezt már az év elején kifüggesztették, ami nem igaz. Többször kértem vizsgálatot ebben az ügyben, amelynek következtében az illető bírónő munkatársát kérték fel ennek lefolytatására. Erre szokás mondani a holló sem vájja ki a társai szemét. Állítólag, többféle magyarázat is született, egyszer azt írták, a csoportvezető döntött erről a cseréről már az év elején. Hozzátéve ilyenkor nem szükséges a sorsolás mivel az elődje fontosabb nagyobb jelentőségű ügyet kapott és így szerették volna mérsékelni a leterheltségét. Ez az állítás azért sántít, mert ennek nincsen nyoma, és mint utánajártam valóban lehetséges egyes bírók leterheltségét csökkenteni, de senki nem emlékezett ehhez hasonló szociális intézkedésre. Országosan sem alkalmazták ezt sehol.
Természetesen az állítólagos szabad bíróválasztás joga mindenkit megilletne, de számomra sokkal durvább Tőzsér Ildikó részrehajló elfogultsága. Nem titkolt, bizonyára csak rosszindulatú, remélem igaztalan pletyka – megfogalmazom, hiszen éppen most magyarázta el nekem egy másik bírónő egy másik tárgyaláson, hogy mi a lényege a becsületsértésnek és a hitelrontásnak – hogy az ügyvéd férjével együttműködésben bizonyos ügyekben megalkudnak. Például a rendészeti ügyem tárgyalásakor egy magas elismeréssel jutalmazták Tőzsér Ildikót, feltételezem a velem szembeni eljárással is megszolgálta a kitüntetését.
Tudni kell, hogy a történtek napján késő este négy órás várakoztatás után meghallgatták a rendőrségen az utasomat, , aki miatt álltam meg a posta előtt, hogy magammal vigyem a kórházba. A súlyosan cukorbeteg és csőlátásban szenvedő csaknem emberrel tanúk nélkül egy olyan vallomást írattak alá, hogy ő látta a pisztolyt nálam. Hogy hol és mikor és kinek a kezében arról megfeledkezik a feljegyzés. Másnap reggel, amikor otthon elolvasták neki, azonnal megjelent az ügyészségen és írásban is előadta, abból a pozícióból a kocsi másik oldaláról akkor sem láthatta volna ezt, ha kíváncsiskodik. A teljesen elfogult Tőzsér Ildikó erre az ítélet indoklásában úgy reagált, én és az illető egy érdekközösségbe tartozunk. Ilyen esetben neki az első vallomását kell elfogadnia. Figyelmen kívül hagyta a látáscsökkentségét és az ezért a fogyatékosságáért járó orvosi igazolásokat. Az sem érdekelte, hogy azért késett a tárgyalásról, mert bemenetkor fellökte a kapuőrt és emiatt elvitték szondázásra. Érdeklődtem, mit jelent az érdekközösség-, amit a jogászok gazdasági ügyekben használnak – kiderült a zsidóságunkra célzott. Szerettem volna tudni, hogy ezek után ki mikor és hogyan milyen alapon listázta a tárgyalásra a felekezeti hová tartózásunkat. S miért forgatta ki a bírónő azt a vélelmét, hogy mi a vallási alapon összetartozók lennénk. Vagy ha ezt már kifejtette, tudhatta volna, ez a fajta együttes mivoltunk lenne az, amiért sem az ellenem vagy mellettem szóló vallomását kellett volna kizárnia. Nagy fokú rosszindulat kell ennek a jogi formulának a fordított értelmezéséhez.
Hogy mi volt a kifogásom és miért éreztem úgy magam mintha egy többszörösen visszaeső gyilkosként álltam volna Tőzsér Ildikó pulpitusa előtt? Talán az ügyvédem fogalmazta meg a legracionálisabban, amikor kimondta a bírónő tárgyalási stílusa az ötvenes évek miliőjére emlékeztette. Etikátlan durva hibákat követett el. Tudta, hogy a velem szemben történt támadást rögzítette a szemközti mélygarázs külső kamerája. Tudta, hogy a kettesszámú névtelen felbujtott tanú vallomását rögzíteni kellett a gyermekmeghallgató szobában, de őt egyik felvétel sem érdekelte. Minden alkalommal megrendelte a projektort, de egyetlen filmet sem néztünk meg közösen. Az sem érdekelte, hogy Petróczy Attila postás fröcsögő hazugságáról felvett videóból 45 perces részt elsikkasztottak, mint ahogyan a mélygarázséból is. Átiratot küldött rendőrségre, ahol természetesen nem tagadták le a meglétét, de azt találták ki , a rendszergazda letörölte. A rendészet igazgatójának a válaszlevele is megérkezett a bíróságra, de ezt is felbontatlanul találtuk (találtam!) -meg az irattárban. Ebben az volt, hogy az események idején kik voltak szolgálatban, a rendészet központjában és kik láthatták az intézkedésről szóló filmet. Az viszont hiányzott, hogy hová tűnt ez az egyébként többek által is látott rögzített felvétel.
Tőzsér Ildikó bírónő terhére írandók a következő elfogultságok.
Bejelentette az ügyvédem tanúként azt a nyugalmazott rendőrt, aki jelen volt amikor a kapitányságvezetőt egy felelős vezető a támadóim bevédésére utasította. Még magyarázatot sem adott arra, miért nem idézték be, mint ahogyan ezt a személyt annak ellenére, hogy önként jelentkezett nálam a rendőrségen sem akarták meghallgatni.
Ugyancsak kértük egy helyi vezető főügyész meghallgatását, aki maga felajánlotta írásban is, hogy elmondja vele is hasonló durva módon intézkedtek a támadóim. Őt a bántalmazástól megmentette az igazolványa. Az újságból ismerte fel Szabó Krisztiánt és Tóth Tamást, akik a Minap első oldalán büszkén pózoltak, mesélték hogyan fegyvereztek le. A bírónő a főügyész meghallgatását azzal az indoklással utasította el, hogy a rendésznek is lehet rossz napja. Tehát ezek szerint, ha bal lábbal kelnek fel, akkor rosszkedvűkben bárkire rátámadhatnak. Sokak szerint, ha máshol egy bírónő ilyen írásbeli indoklással szolgálna, a nyilvánosságnak ez lenne az utolsó munkanapja. Ez már alapjaiban kimeríti a bűnpártolás gyanúját. Ez egy újabb érv, súlyos érv az újratárgyalásra. Erre a megnyilatkozására máig sem adott választ a bíróság részéről egyetlen felelős vezető sem.
Akár valamennyi tárgyalási jegyzőkönyvet közzé tehetnénk, de minek, hiszen a bírónő minden megnyilvánulása az igazság eltorzítására irányult. Hogy néhányat említsek – beidézte azt a két rendőrt, akik elsőként értek a helyszínre és elmondásuk szerint engem már sokkos állapotban találtak a földön hátrabilincselve. Többek között a helyszíni jegyzőkönyvbe ezt is beírták ott akkor még egyik rendész sem mondta, hogy bárki is pisztollyal és lelövéssel fenyegette volna. Lásd a naplójukat. A bírónő reakciója döbbenetes volt, egyetlen kérdést tett fel a két rendőrnek – közülük már az egyik leszerelt elmondása szerint éppen az ilyen különös esetek miatt – hogy ha rájuk fegyvert fognak, megbilincselik e a támadót. Együttes válaszuk – első az emberélet szentsége, ki az a bolond, aki kockáztatja a biztonságát. Nem tetszett neki a véleményük. Sőt az sem tetszett neki, hogy bemutattam az akkori vármegyei főkapitány levelét, amelyben megírja a támadóim ellen lezajlott a nyomozás, kiderült szöges gumibottal verték a szerencsétlen hajléktalanokat. Erre az indoklásba megfogalmazta, hogy így akarom besározni a tisztességes rendészeket. Az elfogultság legmagasabb fokozata újabb érv a kérésem teljesítésére.
Ehhez kapcsolódik, a rendészet akkori igazgatója kapta azt a megbízatást, hogy a támadóim védelmében személyiségi jogaimat sértő antiszemita és ügynököző, kommunistázó lejárató írásokat jelentessen meg országszerte. Tette ezt annak ellenére, hogy a vármegyei rendőrség sajtóosztálya a törvény szerint semmilyen nevesített információt nem szolgáltatott ki és még a hazugságok megerősítését sem vállalta. Viszont Búzásné Faragó Edit vizsgáló a szolgálati szabályokat megszegve informálta a rendészetet és a sajtót. Ilyenre sem előtte sem utána nem volt ehhez hasonló méretű karaktergyilkosság. Ezzel Tőzsér Ildikó bírónő is tisztában volt, ügyvédem hiába mondta a tárgyaláson, hogy a rendészet igazgatója a törvénytelen kommunikációjával félrevezette a nyomozást és aktívan személyesen bujtotta fel a hamis tanúkat rágalmazásra. Prejudikálta az ítéletet és a felbujtott tanúkat ennek alapján készítette fel a vallomásra. Ennek ellenére az egyes és a kettesszámú tanú kifejezetten egymással ellentétesen írta le a történteket. Majd a rendészet igazgatója az önkormányzati választások után azzal a meglepő ajánlattal állt elő, jelöljük be a védelem tanújának. Hangfelvételem van, hogy ígéri a tárgyaláson felfedi a történtek hátterét és megnevezi azt a személyt, aki utasítást adott a két rendész bevédésére. Sőt azt is felfedte, amit már az újságban is közzétettek, hogy az általa védett Szabó Krisztián ellen is zajlik a nyomozás bántalmazások címén. Ez az első bírónő idején történt, majd amikor a második idézésre megjelent a bíróságon már védelmébe vette a támadóimat. Elismerte, a járó motorral történő pár másodperces megállásommal semmilyen szabálytalanságot nem követtem el, tehát az intézkedés minden formájában törvénytelen volt, de letagadta, hogy ő maga jelentette fel a munkatársait, amelyek hajléktalanokat kínoztak és ezekről képeket cserélgettek. A visszakozásának egyetlen oka volt, mire a tárgyalás idejére már felfüggesztették .
A bírónőnek eszébe sem jutott, miközben minket meg nem hagyott szóhoz jutni, megkérdezni a történtek után maga a feljelentő miként kerülhetett önként a védelem tanúinak sorába. Mi arra is kerestük volna a választ, hogy ha az igazgatót beidézte, akkor Tresza Jánost és dr., Bogyay Ferencet az akkori városi kapitányt és a főügyészt miért nem hallgatta meg, hiába kértük. hallgattak meg.
Megjegyzem, amikor először fedtem fel a megkapott információkat, a kapitányságvezető a titkárságon mindenki előtt szólt ki, Őt bizony egyetlen politikus sem befolyásolhatja. A miskolci hitközség elöljáróinak viszont már azt mondta, valójában egy figyelmeztetéssel akarta az ügyet elsimítani. Tragikus vagy inkább komikus, a mostani vármegyei főkapitány minden hivatalos vizsgálat lefolytatása nélkül, szembesítések mellőzésével elfogadta az ezredes úr állítását, hogy őt nem utasították semmire.
Visszatérve Tőzsér Ildikó tudatos, szándékos és kifejezetten célzatos részrehajló elfogult tárgyalására, nem kívánom lebecsülni a logikai készségét, hajlok inkább arra, hogy mindenáron igyekezett a fentről jövő elvárást teljesíteni.
Mellőzte a konkrét videókat és a felvételeket.
Tudatában volt, hogy a rendészet központjában rögzítették az eseményeket, erre bizonyíték is volt, sőt a jogtanácsosnő is megerősítette a rendőrségen. A vizsgáló Tóth Viktor alezredes erre azt mondta, a jogtanácsosnő állítása csupán magánvélemény. Létezik e ilyen fajta vallomás rendőrségi berkekben?
A tárgyaláson már derengett, hogy az egyes számú névtelen felbujtott tanú nem egyedül járt a helyszínen és a meséje minden részletében élesen különbözött a második számú rágalmazó hazugságától.
A vádat képviselő ügyészt is megdöbbentette, amikor Tóth Tamás rendész a támadóm kijelentette semmilyen lelövéssel nem fenyegettem erre Tőzsér Ildikó figyelmeztette, azt kell mondania, amit a rendőrségen is tett. Újabb érv az elfogultságára.
Miközben az illető rendész erről a nyomozás során sem beszélt, sőt a kiérkező rendőröknek sem állított ilyet. Ellenkezőleg már az első szembesítéskor kijelentette, nem akartuk a bácsit megbírságolni csak figyelmeztetni akartuk. Ezért állították ki a feljelentő lapot. Hozzátette, ha azt aláírásommal elismerem a szabálysértést, akkor figyelmeztetéssel lezárva eltépik a papírt. Erre az önkéntes tanú mindannyiszor megerősítette ez a pedagógia célzatú eljárás törvénytelen és utólag egy feljelentést még ő maga sem bírálhat felül.
Tőzsér Ildikó birtokában volt az a hangfelvétel és írásos feljegyzés, amelyen rögzítették Tóth Tamás segítséget kérő beszélgetését a bevetési csoporttal. Ezen egyértelműen egyetlen szót sem ejt semmilyen fegyveres támadásról, ellenkezőleg egy személy igazoltatásához kér rendőri támogatást. Ami nonszensz és megmagyarázhatatlan. Hiszen abban az időben már régen a földön feküdtem hátrabilincselve sokkos állapotban és Szabó Krisztián kezében volt az összes iratom. A két rendész valamennyi vallomásában egybehangzóan kijelentik, készséges együttműködő voltam, ami teljesen igaz. Még Tóth Tamás odaérkezése előtt Szabónak nyújtottam át az okmányaimat. Egyébként is egy lelkiismeretes bírónak illett volna rákérdezni, vajon két termetes talpig harci díszben lévő fiatalember miért nem volt képes önállóan igazoltatni egy hetven esztendős nyugdíjast. Vagy észrevenni, hogy egybehangzóan azt mondták, első szóra átadtam az igazolványokat. Tehát mi szükség volt egy földön fekvő megbilincselthez rendőri segítséget kérni?
Itt meg kell említenem – az igazoltatásnál az esetlapon nem azt írták, hogy szabálytalan parkolás okán intézkedtek – hanem gyanúsnak tűntem. Tudom a bírónőnek az egyenruhások kimosdatása volt az elsődleges, de miután már alaposan kiismertük egymást mindenki kíváncsi lett volna mi volt bennem vagy a húsz éves, polgárőrségi matricával virító kocsimon gyanús. Vajon miért nem kérdezte meg a bírónő, miért is voltam nekik gyanús? Még egy érv a közömbös elfogultságára. Figyelmetlenségére, érdektelenségére amellyel megnyomorított.
A Tisztelt bírónő logikátlansága visszatérő momentum. Például megjegyeztem, hogy a rendészet szolgálatvezetője miután a rendőröket megelőzve ért ki a helyszínre első dolga volt a szemközti mélygarázs külső kameráját elállítani. Erre Tőzsér Ildikó úgy reagált mi értelme lett volna erre utólag, amikor már a felvétel megtörtént. Nem hagyta megmagyarázni, ennek az volt a célja, hogy a kiérkező forró nyomosok a portán elhelyezett monitorokon ne lássák a posta előtti járdaszakaszt. S eszükbe ne jusson a felvételt lefoglalni. A trükk bevált, a hétfőn délután történteket a törlés előtti órákban nekem kellett intézkedni, hogy az ügyészség utasítására átmásolják. A filmet a rendőrségen megcsonkították, jómagam még láttam azt a részletet, amelyen a szolgálatvezető próbálja a kamerát elfordítani. Ezt a részt elsikkasztották, s hiába jeleztem a vármegyei főkapitánynak, aki maga sem hitte el, hogy azért rövidítették és butították le a felvételt, mert a rendőrség nem rendelkezett megfelelő méretű adathordózóval. A bírónő érdeklődése arra sem terjedt ki, a vizsgáló miért nem fedezte fel ezt a felvételt a tanúkutatás közben és mi volt az oka, hogy nyolc hónapig egyszer sem nézte meg és nem hasznosította a helyszíni bizonyítási kísérleteknél. Arra sem kereste a magyarázatot, hogy betervezte a mélygarázsban szolgálatot teljesítő dolgozók meghallgatását ám megvárta, amíg a rendészet kötelékébe tartozó embereket egyenként kirúgják. Azzal a gyanúsítással, hogy ők voltak, akik a kezemre játszották a filmet. Ráadásul tökéletes manipulációval semmilyen szembesítés nem történt az egyes számú felbujtott tanúval. Sőt a helyszíni bizonyítási kísérleten való megjelenés alól is felmentették. Ha ott lett volna, kiderül, hogy az általa felsorolt sértegető, gyalázó és hamis állítások – a ruházatomban is orbitális tévedéssel jellemzett, Soltész Edinát már a nyomozás során kizárják a tanúk közül. Ez egy tudatos döntés volt mivel a hölgy azt állította egy világos hosszú klasszikus Colombo ballonban látott, s amikor a kabátomat félrehajtottam a farmerom hátsó zsebéből rántottam elő a pisztolyt, s ő hallotta a puffanást. A nyomozó és az ügyészség valamint a bírók előtt ott volt a rabosított fotóm, amelyen kitetszett rövid barna dzsekiben voltam és nem farmer nadrágban. Sőt a támadóim is egyformán állították a pisztolyt a nadrágom jobb zsebéből tépték ki. A helyszíni kísérletnél, mindkét alkalommal a rendőrségi videón elhangzik Szabó Krisztiántól – lefogtuk a felkarjait, hogy ne tudja elhagyni a helyszínt és e közben elővette a pisztolyát majd ugyanilyen módon visszatette. Hogy a kutya se nézte meg ezt a felvételt az teljesen biztos, hiszen már a helyszínen hiába kértem ennek a verziónak a megörökítését, de Búzásné Faragó Edit még az ügyvédem ezzel kapcsolatos megjegyzését is töröltette.
Ide tartozik a rendészet vezetőjének nekem írott jó szándékú levele, ebben felfedi az emberei velem szembe alkalmazott dühös erőszakosságának az indítékát. Abban az időben nem volt hitelesített mobiljuk és a rendőrség csak azokat a feljelentéseket fogadta el tőlük amelyeknél a szabálysértést elkövető aláírásával elismeri a vétkességét. Nekem hiába tuszkolták a kezembe a tollat nem szignáltam le a kitöltetlen másolt feljelentőlapot. Persze ez sem Búzásnét sem Tőzsér Ildikót nem érdekelte. Őszintén mondom, mai eszemmel már bármit aláírtam volna, ha tudom, hogy ez a trauma már életem végéig kisért.
Egyébként a közelmúltban miután a támadóm, Szabó Krisztián leszerelt rendlsz egy nekem címzett elektronikus levélben felfedte ki volt a hamis tanúk, a rágalmazóim felbujtója. Körülményesen, de érthetően megfogalmazza, csak mi hárman jómagam és a két egyenruhás tudhatja mi is történt a posta előtt. Tehát egyszerű fordításban mindkét rágalmazóm hazudott. A tettéért egy ebéddel jutalmazták.
Jómagam ezt mindvégig tudom. Mi sem természetesebb, hogy erre a bizonyítékra sem az ügyészség sem a rendőrség nem ugrott rá. Úgy gondolják nagy blamázs lenne ha az igazság napvilágra derülne.
Az alvó igazságszolgáltatás megtagadja a jogorvoslatot.
A következő törvényi rendeletekkel máig is akadályozzák az igazságtételt.
Szerintük valóban sérült az igazságszolgáltatás rendje, de nem lehetek a sértettje, tehát a feljelentésem nem fogadják el.
Majd azzal is védelmezik a rágalmazóimat, hogy a felbujtott tanúk vallomásaikkal csak a törvényes kötelezettségüket teljesítették.
Nem hajlandóak a feljelentéseim befogadására és minden általam megjelölt védelmemet szolgáló tanúk meghallgatását megtagadják a szembesítéseket elutasítják. A benyújtott ártatlanságomat bizonyító dokumentumokat nem tartják elegendőnek, alaposnak, noha ugyanezt mondom magam is, amikor a nyomozás hiányosságait összegzem.
Ami nagyon tragikus a vármegyei kapitányságon az ügyemmel foglalkozó két alezredes, akik a beadott hangfelvételeket nem illetékeseknek is átjátszották a védelmemet képviselőnek azt mondták, sérült vagyok, ezért megtagadják a nyomozást, nem idéznek be és feleslegesnek tartják a szembesítéseket. Mivel soha az életben nem találkoztunk illetve Tóth Viktor alezredes csak egyszer teremtett le telefonon nem tudhatom, mire alapozza az orvosi diagnózisát. Lekiabált, hogy a fél világot feljelentettem és ezzel nemcsak a kincstári ellenszenvéről biztosított, hanem kiderült leplezni sem képes az elfogultságát. Korábban az ilyen hozzállás nem dívott a rendőrségen.
A miskolci rendőrkapitányságon egyszer sikerült személyesen előadni a feljelentésemet a rágalmazóimmal, a felbujtott hamis tanúkkal szembe ám ezt a vármegyei kollégái azonnal magukhoz rendelték. Ma már ott tartunk, a vármegyei főkapitány a szokásos fogadóórájáról is kitiltott.
Immár eljött az Úr 2025. esztendeje is. Összefoglalom mi az, amit elvárnék az igazságszolgáltatástól.
A vármegyei főügyészség egyik vezetőjét, aki folyamatosan akadályozza, a per újrafelvételt ki kell zárni az ügyemből. Korábban is kezdeményeztem, mire ő írt egy levelet, hogy nem megállapította, egyáltalán nem elfogult. Majd ezt a határozatot maga írta alá, amit végül a legfőbb ügyészség is törvénytelennek talált. Erre ő ugyanezt ismét megküldte miután a felettesével szignáltatta.
Minden per újra felvételemet zárt tárgyaláson azzal seprik le, hogy nem elég alapos az előterjesztésem és csak a korábbi érveimet ismétlem meg az ártatlanságom bizonyítására. Amire csak az a visszatérő válaszom, az alaposságot a városi kapitányság nyomozóján kellene, Búzásné Faragó Editen, aki leplezetlenül vette védelmébe a támadóimat és gondolkodás nélkül siklott át a felbujtott tanúk vallomásán. Figyelmen kívül hagyta a szembesítések kiértékelését, összejátszott a kettesszámú névtelen tanúval és szándékosan meghamisította a rágalmazók hazug vallomását. Vajon minek a következményeként helyezték át a közlekedési osztályra, ahol szemérmetlenül folytatta a velem szembeni diszkriminációját. Aki vette a fáradtságot – nem sokan lehettek – és végig böngészte a nyomozati cselekmény naplóját rögtön kiszúrta micsoda durva hibáktól és logikai tévedésektől hemzseg. Még a pártatlanság látszatára sem adott semmi figyelmet. Még tartott a nyomozás, amikor értesült arról, hogy a támadóim milyen bűncselekmény okán kerültek a vármegyei főkapitányság látókörébe. Már a városban mindenki tudta, hogy a véresre vert hajléktalanokról képeket készítettek és cserélgettek, de ezek a tények hidegen hagyták a rendőrnőt. Eszébe nem jutott, hogy az általam megjelölt tanúkat meghallgassa, és amikor ezt a folyosón szóvá tettem, válasza az volt tegyek panaszt. Kértem, forduljunk vissza és vegyen fel jegyzőkönyvet erről, de később ezt megtagadta és a beadványaim sorra elsikkadtak. Meghamisították, s hamis állításokkal utasították vissza. Például a főkapitányság ügyvédje egy őrnagy a közigazgatási bíróságnak küldött átiratában azt állította késve tettem panaszt a sérelmemről és rossz helyen, az Alsózsolcai őrsön jelentkeztem. Később a főnöke azzal mentegette, hogy a számítógépén összekeverte az ügyeket és hamarosan korrigálja. A bíróság meg ragaszkodott az ügyvédi képviselethez miközben tudták, ebben a régióban egyetlen tökös ügyvéd sem vállal a rendőrséggel szembeni jogi képviseletet. Sőt a kamarai etikai vizsgálók is válasz nélkül hagyták a bejelentésemet.
Az eddigi konkrét eredmény, a támadóm Szabó Krisztián leleplezte a felbujtott tanúkat és megnevezte kik és hogyan kerítették elő és mivel lettek motiválva. A hatóságok úgy tesznek, mintha erről nem lenne tudomásuk.
Kikockázták az eredeti videót, amelyen látszik az egyes számú névtelen felbujtott tanú az események után jelenik meg a posta előtt az élettársával. A párja ezt megerősítette a rendőrségen is. Mégsem folytatták le a szembesítést és a törvényszéken hamis tanúzás okán kizárt sportembert máig sem vették elő. Mindenki tudja, miért védelmezik ezt a harmadosztályú játékvezetőt.
A városi kapitányság vezetője emlékezetből tudja ki és mi motiválta, hogy az ügyemben terhemre bevédjék a támadóimat.
Ha Önökben is összeállt a kép, hogy jómagam soha semmilyen törvénytelenséget nem követtem el és még maga Tóth Tamás az egyik rendész is kijelenti a tárgyaláson, hogy senki semmilyen lelövéssel nem fenyegette őket akkor kéretik ezt figyelembe venni. Tőzsér Ildikó az általam felsorolt tévedéseit felemlegetve, későn a tárgyalás végeztével kizárta magát az ügyemből. Vajon ez a lépése elegendő e ahhoz, hogy nekem még az életemben igazságot szolgáltassanak. Más kérdésem, hogy miután a felbujtott tanúk képeit százszor is megosztottam a közösségi oldalakon fejükre olvasva a hazug rágalmaikat miért nem jelentenek fel. Mitől tartanak. Nem kell félniük a bíróság jelenlegi felállásában mellettük vagy mögöttük áll. Szerintem attól tartanak, hogy egy ilyen perben nyilvánosan is megismétlem az ellenem elkövetett bűncselekményeket és tudják, hogy minden állításuk merő rágalom, amiért egyszer biztosan felelősséget kell vállalniuk.
Kérem az illetékes hatóságokat, hogy tegyék a dolgukat, a kötelességüket. Ne hagyják a lelkiismeretüket csöndben, magukban háborogni, ne tartsanak azoktól, akik mindvégig szemérmetlen aljassággal befolyásolják az igazságszolgáltatást.
Aki támogatják a jogorvoslatot kérő követelő peticiómat aláírásukkal kérem küldjenek egy SMS-t a 202192391 telefonszámra. Igen vagy nem.
