Avi/ujkelet.live
A háború 739. napja, Gáza: A jelentősen meggyengült Hamász terrorszervezet a tűzszünet életbe lépése óta megpróbálja újra megerősíteni pozícióját a Gázai övezetben, legalább 33 embert meggyilkolva a terrorszervezet irányítását veszélyeztető csoportok elleni intézkedések részeként, és úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok jóváhagyását is elnyerte a szétesett enklávé ideiglenes rendőri felügyeletére.
A pénteken életbe lépett tűzszünet kezdete óta a Hamász fokozatosan visszaküldte operatívjait a Gázai övezet utcáira, óvatosan mozogva arra az esetre, ha a tűzszünet hirtelen összeomlana.
Hétfőn a Hamász bevetette a katonai szárnya, az Izz ad-Din al-Kasszám Dandárok tagjait, miközben elengedte az Izraelből két évvel ezelőtt elrabolt utolsó életben lévő túszokat.
A megöltek maradványaira várva: A Hamász terrorszervezet üzenetet küldött a közvetítő országoknak, miután Izrael tegnap panaszt tett, amiért csak négy megölt túsz maradványait adta át a 28-ból, jelentette a KAN közszolgálati műsorszolgáltató.
A Hamász üzenete így hangzott: „Vannak rajtunk kívül álló korlátok, és olyan akadályok a terepen, amelyek a vártnál kevesebb túsz átadását eredményezték.”
A Hamász most védekező állásba lépett a megállapodás megsértését követően. Azonban nem állította, hogy nem tudja, hol vannak a 24 túsz maradványai.
Az ügy részleteit ismerő források szerint vannak a Hamász birtokában olyan holttestek, akiket tegnap nem adott át Izraelnek.
Egy, a megállapodás végrehajtásával megbízott izraeli küldöttség jelenleg Sarm es-Sejken tartózkodik, hogy folytassa a tárgyalásokat a kérdésben. Egy, a részleteket ismerő forrás azt mondta, hogy „ez előre látható volt, de csak most kezdjük érdemi módon megvitatni a válaszlépések lehetőségeit”. A forrás szerint Izraelnek jelenleg nincsenek hatékony eszközei.
Az egyik közvetítő ország arab diplomatája szerint a Hamásznak nehézséget okoz az összes holttest megtalálása, hozzátéve, hogy a közvetítők dolgozni fognak a probléma megoldásán.
Azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy a megölt túszok visszaszolgáltatása körüli válság „összeomlaszthatja” a tűzszünetet, a diplomata úgy értékelte, hogy ez nem fog megtörténni, és Donald Trump amerikai elnök sem fogja megengedni, hogy ez megtörténjen. A diplomata hozzátette, hogy a halottak felkutatására létrehozandó nemzetközi mechanizmus „komoly”, és segíteni fog a válság megoldásában.
Tegnap a Sarm es-Sejken megrendezett arab csúcstalálkozón Abdel-Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnök azt mondta Trumpnak, hogy „az izraeli halottakat vissza kell juttatni családjaikhoz”.
Kritika: Jael Adar, a meggyilkolt túsz, Tamir Adar édesanyja éles kritikával illette az izraeli vezetést a túszok holttesteinek visszaszolgáltatásával kapcsolatos ügyben, és a 12-es csatornának azt nyilatkozta, hogy a kormány „elárulta” az olyan családokat, mint az övé, akiknek szeretteit a fogságban megölték, és azóta sem hozták haza őket.
„Azt mondták nekem, hogy egy élő túsz 100 palesztin foglyot ér, beleértve az életfogytiglani börtönbüntetésüeket is” – mondta. „De egy halott túsz 15 palesztin holttestet ér. Miért ne érne 100 halott palesztint?”
Szerinte a Hamász nem szegte meg a megállapodást, azzal érvelve, hogy a megfogalmazás módja miatt „Izrael beleegyezett, hogy nincs [konkrét] határidő”. A megállapodás feltételei nem voltak véglegesek azzal kapcsolatban, hogy mi történhet, ha a Hamász nem adja vissza az összes holttestet, némi mozgástérrel a holttestek utáni folyamatos keresésre, amely – mint rámutatott – hónapokig vagy évekig is eltarthat.
Adar a Kneszet elnökét, Amir Ohanát is bírálta a túszokra emlékeztető kitűzőjének eltávolítása miatt, mondván, hogy ez azt a hozzáállást jelképezi, hogy a túszkérdés „véget ért”.
A fogságból szabadulva: A 12-es csatorna tegnap új részleteket tárt fel a szabadon engedett túszok fogságban töltött körülményeiről.
Avinatan Ort több mint két évig tartották elkülönítve, és szabadon bocsátásáig nem találkozott más túszokkal.
Ort a háború nagy részében a Gázai övezet középső részén tartották fogva súlyos körülmények között, beleértve a hosszan tartó éhezést is. Az első orvosi vizsgálat megállapította, hogy testsúlyának 30-40%-át veszítette.
Szabadulása után Or állítólag azt kérte, hogy hadd tölthessen egy kis időt barátnőjével, Noa Argamanival, miközben megosztották egymással azt, amit „két év utáni első közös cigarettának” neveztek.
Or nagyon keveset tudott az izraeli fejleményekről, és csak az Argamanival való találkozása során értesült az izraeli erők tavaly nyári mentőakciójáról, amelynek során kiszabadították Argamanit, Andrej Kozlovot, Almog Meirt és Slomi Zivet.
Elkana Bohbot a fogság nagy részét egy alagútban töltötte láncra verve, ahol elvesztette minden tér- és időérzékét.
Azonban emlékezett az esküvője napjára, és ragaszkodott hozzá, hogy lezuhanyozhasson az évforduló tiszteletére. Terrorista fogvatartója kezdetben elutasította Bohbot kéréseit, de végül engedett, levette a láncait és lezuhanyozhatott.
Emellett Bohbot látta a hírekben, hogy családtagjai a szabadon bocsátásáért könyörögnek, és tüntetéseken vesznek részt a tel-avivi Túszok terén, ez erőt adott neki.
Gali és Ziv Bermant fogságuk alatt külön tartották, teljesen elzárva a külvilágtól. Bár ugyanazon a területen tartották őket fogva, nem tudták, hogy hétfőn, szabadon bocsátásukkor újra találkoznak.
Azt mondták, voltak időszakok, amikor hiány volt az élelmiszerből, máskor pedig többet kaptak. Állítólag néhány fogvatartójuk héberül beszélt velük. A testvérpár a fogság alatt hallotta az izraeli hadsereg műveleteit a közelükben.
Anat Angreszt szerint fia, Matan különösen „nagyon súlyos kínzásokon” esett át fogságában töltött első hónapokban, mivel katona volt.
„Hosszú ideig egyedül volt, különleges őrizet alatt” – mondta, hozzátéve, hogy Matan azt mondta neki, hogy nem volt hajlandó megtörni a „szörnyetegek” kedvéért, akik fogságban tartották.
Amíg alagutakban tartották, Matanhoz nagyon kevés információhoz jutott, „és a fennmaradó időben súlyos pszichológiai hadviselésnek volt kitéve, hogy [az izraeliek] lemondtak a túszokról, hogy [a Hamász] meghódítja az országot, hogy a következőt, október 7-ét tervezik” – mondta Angreszt.
„Emlékezett az izraeli hadsereg heves bombázásaira, a fejük felett elszáguldó repülőgépekre… a mellettük leomló falakra, sokszor a törmelékek alatti porban találta magát, miközben megpróbált kijutni a felszínre és túlélni. Nagyon bonyolult helyzetek.”
„Az elmúlt négy hónapban többnyire egy kis, sötét alagútban volt. Majd hirtelen rengeteg ennivalót kínáltak neki” – mondta Angreszt.
Matan nem emlékezett elrablása részleteinek többségére, de emlékezett az azt megelőző csatára, és arra, hogy a barátai meghaltak.
„Bevillanásai vannak egy tűzesetről; emlékszik, hogy megégtek a kezei, emlékszik, hogy elvesztette az eszméletét” – mondta, hozzátéve, hogy a fia emlékszik arra, hogy bántalmazták az elrablása során.
Azt is mondta, hogy fogvatartói hazudtak neki, azt állítva, hogy anyai nagyszülei – akik holokauszt-túlélők – meghaltak, és hogy az, hogy Gázából való visszatérése után megtudta, hogy még élnek további erőt adott neki.
Mindazok ellenére, amin átment „legalábbis mentálisan elfogadható állapotban”, mondta az édesanyja.
Ilan Gilboa-Dalal, akinek a fiát, Guyt hétfőn szabadon engedték, a KAN közszolgálati műsorszolgáltatónak azt nyilatkozta, hogy egy hónappal ezelőttig Evyatar Daviddal együtt egy alagútban tartották fogva.
„Aztán körbevitték egy járművel Gázában, és nem vitték vissza az alagútba Evyatarral, hanem egy alagútba vitték Gázavárosba Alon Ohellel”, ott voltak szabadulásukig.
Az elmúlt hónapban Guyt „kényszerítették, hogy egyen”. Szerinte emögött a videó állt, amelyen a lesoványodott Davidot arra kényszerítették, hogy megássa a saját sírját egy alagútban, ami nemzetközi felháborodást váltott ki.
Ezenkívül Guy fogvatartói pénteken, szombaton és vasárnap is azt hazudták neki, hogy szabadon engedik, míg végül hétfőn ténylegesen kiszabadult.
Omri Mirant Gázában 23 különböző helyen tartották fogva, föld felett és alagutakban egyaránt – mondta testvére, Nadav a Ynet hírportálnak.
„Néha főzött a fogvatartóinak, és imádták a főztjét” – mondta Nadav. „Pontosan tudta, hogy hány napja van fogságban. A napjaik nagy részét kártyázással töltötték fogvatartóikkal.”
A KAN szerint Matan Zangaukert néhány tússzal együtt tartották fogva egészen az amerikai-izraeli fogságban lévő Edan Alexander májusi szabadon bocsátásáig. Ettől kezdve egyedül tartották fogva, és állítólag a fogságában magas rangú Hamász-személyekkel találkozott.
Júdea és Szamária: A palesztin média az éjszaka több telepes támadásról számolt be, amelyek Júdea és Szamária különböző részein található palesztin falvakat céloztak.
A Rámalláhtól keletre fekvő Jabrud faluban a telepesek felgyújtottak egy járművet, és több másikat megrongáltak a falu tanácsa szerint. Megpróbáltak felgyújtani egy házat is, de a lakóknak sikerült gyorsan eloltaniuk a tüzet. Az épület ablakai betörtek az incidens során.
Egy másik, a Betlehemtől délre fekvő Beit Fadzsar közösséget célzó telepes támadásban öt palesztin megsebesült, állította a Quds News Network.
Letartóztatásokról nem érkezett jelentés.
Gyász: Ramat Gan önkormányzata bejelentette, hogy 76 éves lakosa, Aharon Mizrahi belehalt sérüléseibe, melyeket júniusban az izraeli-iráni háború közepette egy iráni ballisztikus rakétatámadás során szerzett.
Mizrahi partnerével, Etti Cohen Engellel volt együtt, amikor a rakéta becsapódott, és Etti meghalt a támadásban.
The post A Hamász vérengzése és a fogságból szabadultak mesélnek first appeared on Új Kelet Live.
