Most vasárnap is szűk körben megemlékezett a miskolci zsidóság a gadótanyai és a létrás tetői mártírokról, akiket háború utolsó napjaiban végeztek ki. Valamennyien az avasi izraelita temetőben nyugszanak.
Szlukovinyi Péter, a közösség titkára a gyászima után elmondta – mostanában gyakran keresik fel iskolai csoportok a hitközséget. A holokausztról tartott előadása után rendre megkérdezik a gyermekek, miként történhetett meg egy ilyen népirtás a húszadik században. Hogyan lehetséges Miskolcon egy 16 ezres népcsoportot minden ellenállás nélkül a vágóhidra vinni. Nem tudják mai ésszel felfogni, hogy a zsidók miért nem fogtak össze és miért nem lázadtak fel.
Ilyenkor a titkár válasza – a kútmérgezés jóval a háború előtt kezdődött. A sorozatos kirekesztő zsidótörvények után a hadra fogható férfiakat behívták munkaszolgálatosoknak s mire a deportálás kezdődött már csak gyermekek lányok asszonyok és öregek kerültek a gettóba. A megsemmisítés egy jól felépített szisztéma szerint zajlott.
A gadótanyai és a létrás tetői zsidók valamennyien mesteremberek voltak tudásukkal teljes lelkiismerettel szolgálták a hazát, a magyar honvédségnek dolgoztak, ruhát varrtak, bakancsot és övet készítettek. Őket nem vitték el, de a béke első napján kivégezték. A gyilkosokat a háború után Miskolcon felelősségre vonták.
szantograf.hu
Tokaj
