Még mindig megdobban a szívem ha meglátom. Úgy a hetvenes évek elején találkoztunk Hamburgban először. Én Travemündéből jöttem és egy ilyen sárga vagy piros kis aranyos ott állt velem szemben az utcán. Még Trabantom se volt, két keréken motoroztam és ott Nyugat-Németországban ismerkedtünk meg. Egyoldalú szerelem volt. Nagybácsikám – Mercedese volt – kinevetett – minek már ez a tojáshéj.
Vettem három újságot és találtam benne háromszáz ilyen használt autót eladásra. Cirka 300- 800 márka körüli áron. Repestem az örömtől, mondom játszva kifizetem és a jövő héten ezzel hódítok majd Miskolcon.
Azért óvatos az ember – néhány telefon illetékes helyre – vám egyéb behozatali engedély stb -kiderült, hogy ezt a kétszemélyes valamit autóként, normális négykerekűként olyan negyven ezer forintra vámolják. Annyira amennyiért egy négyszemélyes plasztik autót vehetek.
Megkönnyeztük egymást – és még évekig sóvárogtam rá. Igazából ma már vennék egyet, kerül amibe kerül csak drága ne legyen.
Egyébként hamar felhagytak a gyártásával mert nagyon balesetveszélyes és sok halálos áldozattal járó karambolt szenvedtek ezek az érzékeny kasznijú háromkerekűk.
Talán ezért mondhatom – ez egy sírig tartó szerelem.
Ha valaki tud egy ilyet szóljon.
szantograf.hu
