Megmosolyogtató – a közmunkásokat beiskolázzák, s meg próbálják őket az alapvető társadalmi szokások megtanítására. Például begyakoroltatják, hogy melyik napszakban miként kell köszöni üdvözölni egymást. Mint mondjak, először jómagam is szörnyülködtem, hogy ez csak nem lehet igaz. Mea culpa , belátom, mert be kell látnom, hogy aki ezt kitalálta sűrűbben megfordult az élet sűrűjében mint én. Igazat kell adnom neki. Még akkor is amikor egy ilyen oktatáson a koravén nebúlók egymásnak estek majd szétverték a vidéki művelődési házat. Az asszonyok szurkoltak, biztatták az urukat. Végül a rendőröknek kellett szétválasztaniuk a balhés tanulókat. Gondolom a következő foglalkozáson ez is téma volt – miként kezeljük a felgyülemlett indulatokat, emberi módon címmel.
Különben ezt a fajta oktatást én korábban kezdeném. Közös erővel, otthon és az iskolában megkérdezném a gyerekeket, hogy miként szoktak utazni. A 35. számú vonalon közlekedem és azt veszem észre, hogy ezen a járaton rengeteg az elesett, fáradt beteges gyerek. Bármennyi idős asszony bácsi is utazik , a tinik úgy vetik le magukat az ülőhelyekre mintha a túlélésükért küzdenének. Nem mindig vagyok olyan bátor mint ma, de láttam a fiú kedves szülei nélkül terült el a dupla ülésen. Fülében az MP kitudja mennyi, de megkérdeztem, átadná e a helyét a fölötte álló botra támaszkodó hölgynek. A félsüket gyerek kiüvöltött a fejéből, hogy neki is fizetett bérlete van. Majd innentől a város látképét gusztálta. Kedvem lett volna egy atyai pofon lekeveréséhez, de remélem a kedves szülők akik most , talán éppen a köszönés módozataival barátkoznak megteszik helyettem.
Egyébként sokan utaztunk a buszon , innen eredt a hősies bátorságom. Gondoltam az esetet figyelve bátorítanak, mellém állnak s pártolnak. Csalódnom kellett. Ők ugyan úgy féltek valamitól mint én. S ezt a szorongást erre a három percre se voltak képesek elfojtani.
Ötletem – a kedves ellenőrök tessenek erre is figyelni, nevelni a fiatalságot!
szantograf.hu
