Szokásom a képhez írni. Így már van annyi gyakorlatom, hogy sejtem, ez a fotó nem illeszkedik a rendszerbe. Mármint a gráf képalkotó rendszerébe. Nem biztos, hogy teljes alakos lesz, viszont a facén jól kijön.
Ha nem látnák, ágaskodok, próbálok bejutni a debreceni városháza kapuján. Olyan 170 centi magas, vagy alacsony lehet , attól fűggően, honnan nézzük.
Nos alig érem fel a kilincset. Félreértés ne essék, nem panaszkodom, tudom ez nem a jelenlegi városvezetés sara. Sőt azt is ki kell jelentenem, hogy nem az „emútnyocév” bűne. Őseink, elődeink oda mérték ki. Ami azt jelezheti, hogy korábban a városban ilyen nagy, magos emberek élhettek.
Ha nem látnák, tőlem legalább két fejjel feljebb van a kilincs.
Reumás időkben, amikor a csúz hasgat csak némi segédlettel tudnék ide bejutni.
Tehát tessék figyelni – belépés előtt egy magas kézlendítés – jobb kezeseknek jobbal, balosoknak ballal. S máris nyílik a városkapu.
Eszükbe ne jusson, hogy a mozgáskorlátozottaknak vagy a hozzám hasonló kicsiknek egy segédkalantyút tegyenek fel. Térdmagasságban. Hajolgatni se szeretek. Jó ez így ahogy van. Most.
szantograf.hu
