Hetven éve lesz, hogy deportálták a magyarországi zsidóságot. Holokauszt emlékév van, s ennek kapcsán derült ki egy különös, figyelemre méltó dokumentum. Az Auswitzba kiszállított zsidók többsége Miskolcon át utazott. Ez volt az utolsó magyar város amit utoljára láthattak a szögesdróttal átfűzött marhavagonok ablakából.
S bár a MAZSIHISZ és a kormány között most hiányzik a teljes egyetértés az emlékév megrendezése körül, remélhetően erről a lényeges momentumról nem feledkeznek meg.
Hogy min vitáznak ? Nos, a zsidóság valamennyi szervezete egy emberként vallja, hogy a tervezett német megszállási emlékművet nem ajánlatos megépíteni. Több okból. Ebből a legfőbb az, hogy ezzel az akkori magyar vezetés felelősségét sikerül elmaszatolni. Horthy Miklós nem a németek áldozata volt, a kormányzó készséges szövetségeseként került be a történelemkönyvekbe. S az ő lelkén szárad 200 ezer magyar katona halála az orosz fronton.
Másik az a bizonyos történész, aki nem tévedett, hanem meggyőződése szerint nyilatkozott a tévében – az idegenrendészeti eljárásról – mondjon le vagy mondassák fel a posztjáról.
Az álmos könyvek szerint az ilyen viták a választási kampányban csak megdagadnak mint a spárga a vízben, s mindkét fél számára csak fejfájást okoznak.
A MAZSIHISZ most durcáskodik, mint a sértődött gyerek, s a kormány is ennek megfelelően reagál. Jelenleg az ügyet most éppen a szőnyeg alá söpörték, ne legyen már útba a választások előtt. Ám ami várható egy megerősödött, újraválasztott lenyugodott, kormánnyal szemben sem lesz könnyebb az egyezkedés ezekben a kérdésekben. Tudomásul kell venni, hogy a kampány idején egyetlen regnáló kormány se mutathatja ki a gyengeségét ilyen elvi csatározásokban.
A zsidóság jelenlegi álláspontja szerint – az állami holokauszt megemlékezéseken a MAZSIHISZ nem vesz részt majd. Mondják most.
Borítékolom, hogy ott lesznek. Hiszek abban, hogy április után megszületik az kompromisszum. Presztízs vesztesség nélkül. Mert mindketten ezt szeretnék. Hát akkor, miért is ne?
